Flúgos futam a sztrádán, avagy itt mindenki hülye?

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Némiképp rendhagyó témaként kezdjük most azzal a hírrel, hogy egy flúgos nagypapa a D1-es autópályára vitte a 15 éves unokáját vezetni. Nyilván, hogy szokja a gyűrődést. A gyerek nem is rezelt be, és a kivételes lehetőséggel élve eszeveszett tempóval hasított. Konkrétan 47 km/órával lépte túl a megengedett sebességet. Ami, ha utána számolunk, testvérek között is 177 km/órás sebességet jelent. A zsaruk első nekifutásra a gyereket tiltották el a vezetéstől. Az üzenet annyi, hogy az öregapjával meg foglalkoznak majd…

Tisztogatás vagy alkalmatlanság?

Nem kell ahhoz kivételes rosszindulat, hogy a flúgos futamról Robert Fico is eszébe jusson az embernek. Vagy talán nem ő volt az, aki a politika meglehetősen rizikós sztrádájára vitte kalózkodni kormánykoalíciójának tagjait? Akik tetten érhetően korlátoltak, másrészt olyan gátlástalan cinkosok, akiket teljesen elvakított a hatalom meg a bosszúszomj. Előbb-utóbb pedig az is kiderül majd, hogy az önérdek, a nyereségvágy, magyarán a pénzéhség sem áll távol tőlük.

Ha nem így esik, talán nem olvad el mára majdnem teljesen az a parlamenti többség, aminek köszönhetően megkapta Fico a kormányfői bársonyszéket.

Ennyit elvileg. A gyakorlatban mindez a kormánytagok tevékenységében is manifesztálódik. Itt van például ez a Juraj Blanár, a külügyminiszter, akiről kiderült, hogy soha, de legalábbis az elmúlt évtizedekben nem látott tömeges elbocsátásba kezdett a külügyi tárcánál. Olyan embereket küldött el, akiknek 20 vagy annál is több éves tapasztalatuk volt nagykövetekként, diplomatákként.

Mintegy 40 diplomatáról van szó, akik némelyike esetében korábban már jóváhagyta a külföldi szolgálatot, családjaikkal együtt felkészültek és berendezkedtek a külföldi munkavégzésre, mégse lesz belőle semmi. Mindeközben köztudott, hogy Blanárnak alig volt tapasztalata a külpolitikával az eddigiekben, most viszont olyan személyeket rúgott ki, akik évtizedek óta, tehát számos kormány alatt végezték a munkájukat Szlovákia külképviseletein.

Hát nem analóg mindez az autósztrádán vaduló kölyök esetével?

Matúš Šutaj Eštok

Itt van aztán egy további expert, a belügyér, Matúš Šutaj Eštok. A rendőrség után az állami tűzoltóságnál is felszínre került, hogy az állomány tagjai számos ponton elégedetlenek azzal, miként viszonyul munkájukhoz és igényeikhez a Šutaj Eštok által vezetett Belügyminisztérium. Szerintük ugyanis a körülmények, melyekkel munkájuk során találkoznak nemcsak megterhelőek, hanem szembe is mennek az Európai Unió irányelveivel. Nyilván ezért döntöttek úgy a pozsonyi tűzoltók, hogy nyílt levélben tájékoztatják a közt égető problémáikról.

A tűzoltók egyik legnagyobb gondját képező logikátlan fizetési rendszert a pozsonyi testület tagjai tárták föl részletesen. Egy tűzoltónak például havonta minimum 10 alkalommal kell 24 órás ügyeletet teljesítenie, amelyből 16 óra munkaidőként, további nyolc óra pedig úgynevezett “készültségi ügyeletként” van elkönyvelve. A probléma ott kezdődik, hogy utóbbi nyolc óra esetében olyan alacsony bérkiegészítést kapnak a sokszor életveszélyes körülmények közt életeket mentő dolgozók, amely a 2 eurót sem éri el óránként, ami mindössze alapórabérük 15 százalékának felel meg.

Több, a nyílt levélhez köthető, név nélkül nyilatkozó pozsonyi tűzoltó arra is felhívta arra a figyelmet, hogy bár nem tudják pontosan mennyien állnak mögöttük, érezhető, hogy országos szinten nő az elégedetlenség munkatársaik körében. Véleményük szerint pedig a rendőrséggel ellentétben, akik szakmai szervezete folyamatos tárgyalást folytat a Belügyminisztériummal, az ő kisebb szakszervezeteiknek “nem osztanak lapot”.

Húzd meg, ereszd meg!

Nyilván ez a helyzet is hozzájárul ahhoz, hogy a parlamenti ellenzék a még szerdán benyújtott indítvány értelmében december másodikán ismét megkísérli megnyitni a miniszter leváltásáért kikövetelt rendkívüli ülést.

Robert Fico persze a beterjesztés kapcsán ismét az ellenzéket hibáztatta. Szerinte ugyanis kizárólag ők felelősek azért, hogy nem lehetett “kulturált körülmények között” megvitatni a leváltási indítványt. Egyszersmind kiemelte, ragaszkodik annak február másodikára történő elnapolásához és nem fogja támogatni a hétfői rendkívüli ülés megnyitását.

Tessék csak belegondolni, nem olyan-e ez a kormányfői érvelés, mintha ha az inkriminált grószfater a közlekedésredészeken kérné számon unokája gyorshajtását.

A kóbor macskák meg a galambok jól állnak

Így állunk. Csak azért, mert így döntöttünk mi állampolgárok annak idején. Egyelőre aztán semmit nem is tehetünk. Azonkívül, hogy megjegyezzük és nem felejtjük el, ami velünk történik. Ilyen értelemben aztán most tulajdonképpen a kóbor macskák helyzete is kedvezőbb az elégedetlenkedő polgárokénál. Bizonyítékként elég, ha megismerkedünk a Sloboda zvierat állatvédő szervezet közleményével, miszerint bármilyen önkormányzati rendelet vagy más jogi előírás, amely tiltja a macskák vagy galambok etetését, alkotmánysértő. Ezért bárki kérheti annak eltörlését.

Ha belegondolunk, mi állampolgárok is kérhetjük bizonyos alkalmatlan és gazember politikusok által szentesített jogi előírások és azok következményeinek eltörlését. Az ilyen igény viszont kizárólag a választások alkalmával érvényesíthető. Természetesen a józan ész keretein belül. Nem úgy, ahogy flúgos nagypapánk viselkedett a sztrádán…