5
Oláh Attila (Fotók: Cséfalvay Á. András - archív)
Megosztás
A Csallóközi Táncegyüttes idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját, ami nemcsak egy kerek évszám, hanem egy közösség történetének ünnepe is. Az együttes vezetője, Oláh Attila, 2014 óta irányítja a csoportot, miközben koreográfusként is formálja annak művészi arculatát. Az interjúban arról mesél, hogyan kapcsolódnak össze a hagyományok, a közösség és a néptánc az együttes mindennapjaiban, és mit jelent számára a 70 éves évforduló.
70 éves jubileumot ünnepel a Csallóközi Néptáncegyüttes. Mit jelent Önnek ez a kerek évforduló
Nagyon sokat. Ez nem csak egy szám, hanem egy történet, amit rengeteg ember írt és formált az évtizedek alatt. Az, hogy ennek most részese lehetek, egyszerre megtisztelő és felelősségteljes.
2014 óta vezeti az együttest. Mi volt a legnagyobb kihívás az elmúlt 10 évben az Ön számára?
Az a kérdés, hogyan tudjuk megőrizni a hagyományainkat, miközben azok a mai világban is megszólítják az embereket. Ez egy állandó keresés, de talán éppen ebben rejlik a munka szépsége.
A gyermektáncegyüttes idén ünnepli 10. évfordulóját. Hogyan látja a fiatalok szerepét a néptánc jövőjében?
A gyerekek a jövő alapjai. Amikor látom, hogy egy kisgyerek először lép be a próbaterembe, és pár év múlva már a színpadon táncol teljes magabiztossággal, az hihetetlen érzés. Az ő lelkesedésük a legjobb motiváció.
Koreográfusként hogyan közelít egy-egy új műsor megalkotásához?
Először mindig az alapanyagból indulok ki – a tájegység táncaiból, zenéjéből. Ezek adják a keretet. Aztán jön a saját látásmódom, ami hozzáad valami újat, de mindig tisztelettel az eredeti iránt.
A jubileumi gálán bemutatásra kerül új műsora, A mi Mezőségünk. Mitől különleges ez a koreográfia?
Ez egy trilógia záró darabja. A Mezőség táncai és zenéi hihetetlen gazdagságot hordoznak, és érzelmi mélységük különleges hatással van rám. Ez a koreográfia egyfajta tisztelgés ezek előtt a hagyományok előtt.
Miért fontos az Ön számára, hogy a néptáncot színpadon mutassa be?
A színpad lehetőséget ad arra, hogy a néptánc szépségét és energiáját megosszuk a közönséggel. Ez a tér, ahol a mozdulatokkal és a zenével kifejezhetjük a kultúránk iránti tiszteletünket és szenvedélyünket.
Hogyan látja a Csallóközi Táncegyüttes szerepét a közösség életében?
A táncegyüttes nem csak egy csoport, hanem egy család. Olyan hely, ahol barátságok, szerelmek születnek, ahol az emberek otthon érzik magukat. Ez talán ugyanolyan fontos, mint a művészeti munka.
Ön szerint mitől maradhat élő a néptánc a 21. században?
Attól, hogy közösségi élményt ad. A néptánc nem csak mozgás, hanem kapcsolódás – a gyökereinkhez, egymáshoz, és ahhoz, amit éppen érzünk. Ha ez megmarad, a néptánc is élni fog.
Ha egy tánccal kellene bemutatnia a néptáncot valakinek, aki sosem látott még ilyet, mit választana és miért?
Valószínűleg egy olyan táncot, koreográfiát választanék, amelyben egyszerre van jelen a közösségi erő és az egyéni kifejezés, például egy széki táncrendet, ami bemutatja miről szól a néptánc: az összetartozásról, a táncos-énekes önkifejezésről, és a tradíciók tiszteletéről. Ebben minden benne van – a zene, a mozdulatok, és az az energia, ami mindig megérinti az embert.
Mit üzen azoknak, akik még nem találkoztak közelebbről a néptánccal?
Ne féljenek kipróbálni! A néptánc nem csak a múltunk része, hanem egy csodálatos módja annak, hogy kifejezzük magunkat, és megéljük az örömöt. Érdemes belemerülni, mert nagyon sokat ad.
