Alkotmányjogász: A Beneš-dekrétumok mai alkalmazása egyszerűen elfogadhatatlan 

A Pozsonyi Magyar Szakkollégium a Diákhálózattal közösen kedden este szervezett egy nyilvános beszélgetést, amelynek Giba mellett, aki az egyetem Alkotmányjogi Tanszékének munkatársa, Fiala-Butora János jogász, emberi jogi szakértő volt a vendége. A két szakember egyebek mellett arra is kitért, jogilag mi az álláspontjuk arról, hogy az állami szervek, így a Szlovák Földalap (Slovenský pozemkový fond) a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarja értékes földterületek elkobzását bevégezni. A pódiumbeszélgetés után Gibát, aki Zuzana Čaputová korábbi államfő tanácsadója volt, arról kérdeztük, miként látja az ilyen eseteket.

Milyen különbséget vagy éppen hasonlóságot lát ön aközött, ha a Szlovák Földalap a Beneš-dekrétumok alapján egykor indított földelkobzást ma akarja bevégezni, illetve aközött, ha az alap a második világháború idejében hozott zsidótörvények, az ún. arizációs jogszabályok alapján akarna ma valamilyen ingatlant valakitől elvenni?

Mindenekelőtt el kell mondani, hogy a Beneš-dekrétumokat egy bizonyos történelmi időszakban fogadták el, amikoris ennek megvoltak az okai. Ezekben az években majdnem mindent ezek alapján a dekrétumok alapján hajtottak végre. Ennek most az utólagos értékelése egy hosszabb párbeszédet kívánna. Ugyanakkor ennek van egy másik aspektusa is: Én teljesen elfogadhatatlannak tartom, ha valakinek ma, 2024-ben az jut az eszébe, hogy azért kobozzanak el valakitől tulajdont, mert kiderült, azt valamikor a negyvenes években nem konfiskálták a felmenőjétől. Ez szembe megy azzal a gondolatmenettel is, amelyet a cseh alkotmánybíróság mondott ki, mi szerint a Beneš-dekrétumok formálisan érvényes részei a jogrendnek, de már „kialudtak”, vagyis nem lehet azokat alkalmazni. Ugyanakkor a földelkobzások ma történő bevégzése szembe megy az alapvető igazságosság elvével is. Hiszen ha egykor nem ment végbe a konfiskáció folyamata, aminek különböző okai lehettek, akkor erre hetven vagy nyolcvan évvel később visszatérni egyszerűen elfogadhatatlan. Nem is tudom elképzelni, hogy ez hogyan egyeztethető össze a jogállamisággal. Ugyanis ha megengednénk, hogy ilyesmi megtörténjen, akkor az rengeteg más hasonló folyamat előtt nyitná meg az utat, ami nagy jogi bizonytalanságot teremtene. Ez pedig aztán független lenne attól, hogy egy nemzetiségi kisebbség tagjáról van-e szó, vagy sem. Egy ilyen esetben ugyanis bárkivel megtörténhetne, hogy elveszik a tulajdonát arra hivatkozva, hogy azt a felmenőjétől el kellett volna kobozni. Senki sem lehetne biztos a tulajdonjogában. Ad absurdum valaki elkezdhetne a azoknak a tulajdonviszonyoknak az átértékeléséről spekulálni, amelyeket az arizáció idején hatályos jogszabályok alapján valahogy módosítani kellett volna, de az valamiért nem történt meg. Az ilyesmi egyszerűen elfogadhatatlan.

Van-e tehát valamilyen párhuzam aközött, ha most a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarnak földelkobzásokat bevégezni és aközött, ha ugyanezt a zsidótörvények alapján akarná valaki megtenni?

Első ránézésre a kettő bizonyos dolgokban hasonlónak tűnik, ugyanakkor a Beneš-dekrétumokkal vont párhuzam ellen szól az a lényeges jogi érv, mi szerint a zsidóellenes törvények a háború végével formálisan hatályukat vesztették, míg a Beneš-dekrétumok formálisan még mindig érvényesek. Ennek ellenére a mai alkalmazásuk szöges ellentétben állna a jogbiztonság és az alapvető igazságosság elvével.

Mit gondol, az egyes esetekben, amelyek során a Beneš-dekrétumokra hivatkozva próbálnak ma földelkobzást bevégezni, miért döntöttek szlovák állami szervek és néha a bíróságok is a konfiskáció érvényessége mellett? 

Ezzel kapcsolatban nem szeretnék spekulációkba bocsátkozni. Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, alaposan meg kellene vizsgálnom a bíróságok döntéseit. Az elvi álláspontom ettől függetlenül azonban világos.