"Együtt erő vagyunk" – beszélgetés a Kompromisszum Polgári Társulással konferenciájukról, a civil életről és a kisebbségi szolidaritásról 

November 22.-én az érsekújvári alapítású Kompromisszum Polgári Társulás második alkalommal szervezte meg „Minorities to Minorities”, azaz magyarra fordítva „Kisebbségek a Kisebbségekhez” elnevezésű konferenciáját, melyen a szlovákiai civil szféra számos fontos tagja képviseltette magát. Nem titok, hogy a konferencia céljai közt szerepelt egy a jövőbeli szorosabb együttműködést elősegítő platform, pontosabban fogalmazva, fórum megalapozása is, mely az érsekújvári szervezet szerint a jövőben még nagyban hozzájárulhat a kisebbségi érdekvédelem és érdekérvényesítés erősítéséhez. Hogy mindez milyen gyakorlati lépésekhez és eredményekhez vezethet napjaink szélsőjobboldalra tolódó, kisebbségellenes politikai klímájában és hogyan egyeztethető össze a szlovákiai magyar kisebbség érdekérvényesítésével, amit a Kompromisszum megalapítása óta szívén visel, kiderül a Kontextus decemberi adásából, melynek vendégei a szervezet alapító tagjai, Pollak Philip és Pataki Tamás voltak.

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy elfogadtátok a meghívást és itt vagytok. Az első kérdésemben rögtön a Kompromisszumra mennék rá kicsit. Meséljetek nekem, vagyis hát a közös történetünkre való tekintettel, inkább a nézőknek magáról a szervezetről, például, hogy mi a fő tevékenységi köre, mit lehet róla tudni?

Pollák Philip (PP): Na, Kezdjem vagy kezded?

Pataki Tamás (PM): Kezdjed!

PP: Szóval a polgári társulásunk igazából egy fél évvel azután jött jogilag létre, miután a Magazin már élt, és az eredeti kiindulópontunk az volt, hogy szerettünk volna egy újfajta civil újságírói kerületet létrehozni, amely a jelenlegi és az akkori diskurzusban is valami újat mutat abban, hogy mi egy kisebbségi médium, és mi egy kisebbségi szervezetnek a felfogása Szlovákián belül, nyilván a magyar dimenziójában ennek a történetnek. Szóval 2020 telén írtam szerintem először ki én egy hivatalosan ilyen nagyobb Facebook posztot, amiben le volt fektetve az elképzelése annak, hogy mit lehetne csinálni. És akkor Tomiék reagáltak rá, és akkor fél évig szerkesztettük össze nagyjából azt, hogy hogyan nézhetne ez ki, mi lehetne az első kiadásunk, milyen lenne legyen a dizájnja, kik legyenek a főbírók, mikben tudunk újat hozni. Azt tudtuk, hogy nem fogunk tudni kvázi napi szintű hírtájékoztatással foglalkozni. Ez nem is volt soha elképzelésünk, de a metanarratívákat szerettük volna bemutatni. De hogy mik azok a nagyobb átölelő történetek, amelyek megfogalmazzák azt, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a hírekhez. Nekem az első cikkem például a homoszexualitás hungarikum volt, ami ma egy egészen hosszúra erjesztett írás lett egy nagyon társadalomtudóstól érkező írásmódon. És akkor hál’ Istennek nagyon sok izgalmas vendégszerzőt is kaptunk még az első kiadás mellé, például Schlanger Mártont, aki a Republikon Intézet kutatója, a Gonda Bence is például közreműködött, aki azóta az NDI-nál kötött ki, szól jó emberekkel, vagy egyébként Molnár Kristóf, aki azóta 444-nél ír, meg hát Máté, te is azért egészen szépet futsz.

Nagyon szépen köszönöm, ha így gondoljátok.

PP: …szóval nagyjából ez volt az elképzelés. Azóta próbálunk igazából tovább utazni ezen a köztes területen, mint egy civil újságírói platform. Azok a konferenciák, amelyekről most már beszélt az előszóban, azok abból teremtődtek meg, hogy tavaly ősszel írtunk egy pályázatot a Minority Rights Group Europe-nak. Ez volt az MTM, tehát a Minorities to Minorities ötlete, vagyis a kisebbségek a kisebbségekhez, amelyben igazából azt a teret szerettük volna megteremtetni, hogy a kisebbségek egy közös érdekérvényesítési elképzelésmódot tudjanak kialakítani a platformról, majd talán arról beszélünk, amikor odajutunk, de szerettünk volna több érintkezési felületet teremteni különböző kisebbségek számára ezen a téren. Elnézést, hogyha előreszaladok.

PP: Akkor én most visszaszaladok egy kicsit. Amikor Philip megírta a kiírást, volt egy remek kép, ami már talán a későbbim vagyis mostani konferenciát, annak az ideálját is előrevetítette. Az ARC kiállításon volt egy Kompromisszum című kép, ami nagyon provokatív módon, egy nagy Magyarország-zászlót ábrázolt, szivárványszínekkel, pontosabban LGBT színekkel kifestve alá pedig be volt írva, hogy “kompromisszum”. Egyébként utóélete az is volt, hogy szélsőjobbosok felégették egy Molotov-koktéllal, úgyhogy igazi posztmodern művészet volt. Mindenesetre így a kiírásban volt egy olyan pont , ami engem nagyon megfogott, hogy a közbeszédnek az elmérgesedése és a társadalmi polarizáltság már akkor nagyon jelen volt, illetve már szinte elfogadhatóvá kezdett válni, hogy különböző kisebbségekről ilyen homofób vagy xenofób, rasszista nyelvezetet használva lehessen beszélni, dehumanizálni őket. Nekem ez volt az, ami megfogott, és mondtam, hogy bár dolgozok és családalapítás előtt állók, satöbbi-satöbbi, de éreztem, hogy a civil aktivizmus előjött belőlem, hogy ez valami olyasmi, ami ezentúl még inkább kitölti az életemet.

Köszönöm szépen, az nagy kár, hogy a közbeszéd helyzete azóta csak tovább fajult, de hát dolgozni kell rajta, lássuk be. Nagyon hamar rátérünk a konferenciára, de előtte még egy kis részben szeretnék konkrétan a kompromisszummal foglalkozni Ezen belül elsősorban azt kérdezném, hogy esetleg voltak-e olyan civil szervezetek, vagy más hasonló jellegű csoportosulások, amik ihlették ezt a szervezetet?

PP: Amikor nekem fel lett ajánlva egyébként ennek az ötlete az elsődlegesen a jelenlegi, vagyis akkori viszontagságokra reagált, az pedig elsődlegesen az volt, hogy megalakult például, vagy pontosabb akkor lett igazából népszerűbb a Ma7, és elkezdett jobban eluralkodni a magyar pártpolitizálásból eredő diskurzuskép. Egy eléggé távol eső példa, egy indiai kezdeményezés volt még egy barátomtól Goában, akik egy ilyen civil szervezeti összefogásban szerették volna a “saját Modijuk” újságírói platformjaival szembemenni. Nagyjából ez egy szimpatikus történet volt, de nagyon közel eső elképzelése egyébként ehhez a szervezethez nem volt, meg az irány sem hogy valami után modellezni szerette volna magát. Tudtuk, hogy nagyjából mik a kihívások a térben, meg tudtuk azt, hogy mi nagyjából mit szerettünk volna megalkotni, és nagyon örülök, hogy felhoztad ezt a képet, ami a szervezet nevét is adta. Az elején ugyanakkor annyi volt, hogy hogyan tudunk nagyobb és átfogóbb jellegű tájékoztatást nyújtani az embereket elöntő “apróbetűs” hírrészeken túl. Tehát ebben tevékenykedtünk, vagy nem tudom, Tomi, neked volt valamid, ami alapján nagyon szeretted volna a kompromisszumot alakítani?

PT: Nekem a Partizán elég jó minta volt, ami valahol az újságírás és a civil aktivizmus között van, erre építve, amit említettél, hogy hiánycikként megragadni olyan témákat, amik a szlovákiai magyarság civiljei között valamiféle öncenzúra miatt, nem kerülnek kibeszélésre, vagy egyszerűen “nem túl szexi” politikailag ezekkel foglalkozni. Úgyhogy ilyen téren szerintem elég rock and roll, hogy olyan dolgokhoz nyúltunk, amikhez előtte errefelé más nem. És hát azóta például ilyen téren a Napunk megalakult, akik rengeteg olyan dolgot megírtak helyettünk, amik valószínűleg előbb-utóbb előkerültek volna. Sőt, olyan dolgok is voltak, amikről mondjuk írtunk, és ők sokkal jobban, profibb szinten utána tudtak járni, de akár ihletet is adhattunk nekik.

PP: Egy-két alkalommal még át is vettek például anyagot, ami szintén tök jó.

PT: Igen, igen.

Igen, ez valóban elég rock and roll, és hogyha azt nézzük, milyen pályát futott le a Partizán, akkor előttetek is elég fényes jövő áll. Még egy utolsó kérdésem lenne így erről a konkrét területről. Mit mondanátok, mit jelent számotokra az, hogy civilek vagytok?

PT: Akkor három dolog volt, ami a civil szellemet felébresztette bennem. Én előtte nem nagyon “civilkedtem”, mint ilyen diákönkormányzat, vagy HÖK eléggé belterjes, bennfentes csoportosulásoknak tűntek, és valahogy tényleg sose húzott, meg nem is próbáltak nagyon behúzni. Aztán a Kuciak-gyilkosság után éreztem, hogy itt valahol nagyon félresiklanak a dolgok a társadalomban, és muszáj felelősséget vállalni, és hogy nem szabad hagyni, hogy megfélemlítsenek,ki kell venni a részünket a mindennapokban, ahogy tudjuk. A másik dolog az első kislányom születése volt, nem akarom, hogy egy olyan országban nőjön fel, ahol bármiért megtámadhatják. És a harmadik dolog, ami már a Kompromisszum alatt volt, ez már a Tepláreňes gyilkosság, ahol tényleg érződik hogy valahol nagyon rossz irányba mennek a dolgok, és ha valamiért, akkor ezért kell civilkedni, nem szabad hagyni, hogy a félelem uralkodjon felettünk, és behúzzuk fülünk-farkunkat, és a konzum idiotizmusba menekülnünk

Nagyon szép megfogalmazás. Philip?.

PP: Itt akartam mondani, hogy nekem kellett volna elsőként válaszolni, mert ez egy sokkal jobb válasz volt, mint ami az enyém lesz. Én igazából világéletemben társadalommal foglalkoztam. Először jogászként indultam, aztán utána lett belőlem politológus, és utána közpolitikában vittem előre az úgynevezett karrierutam, de ott nagyon tisztává vált számomra, hogy láttam, hogy azok az emberek, akik elindulnak a társadalommal való foglalkozásban, azok most vagy a Fidesznél kötnek ki, vagy szatellitszerveknél, és hogy nem ennyire az, ami engem motivál abban vagy amiért én egyáltalán utánajártam ennek még a képzéseim során. És az, hogyha én ezzel embereket valamelyest tudok tájékoztatni, vagy platformot tudunk kínálni embereknek, akiknek azelőtt például nem volt platformjuk, ez egy kurva jó érzés, elnézést kérek a szóhasználatért. De amikor például először voltunk Gombaszögön, és először tartottunk ott egy LMBTQ panelt a homofób törvények kapcsán…

Emlékszem, ott voltam!

PP: …így van, és az volt az első ilyen nagy, sőt, talán teltházas előadásunk, ami önmagában egy nagyon jó élmény volt, hogy teltházas volt, és hogy volt rá érdeklődés, és hogy emberek rezonáltak azzal, de hogy még utánunk is jöttek, például egy komáromi fiatal pár, akik mondták, hogy nem tudták, hogy ilyesmit lehet itt csinálni, nem tudták, hogy erre itt van platform, és hogy milyen jó, hogy ezt csináljuk, és hogy akarnak követni, nagyon tetszettek nekik a pólónk, na meg amit csináltunk, sőt még azt is megkérdezték, hogy merchet lehet-e venni. Ez pedig egy rettenetesen jó, hálás érzés volt, és ezt azóta szerintem több olyan térben is megjelentünk, ahol emberek ki tudtak nyilatkoztatni magukról valamit, amit addig nem tudtak, vagy nem mertek felvállalni, vagy éppen nem volt rá erre adott platformjuk. Ez pedig már most nagyon megérte.

PT: Annyival kiegészíteném, hogy ha jól rémlik, egy LGBT párról volt szó, amit azért is jelentős, mert a szlovákiai magyarságon belül az LGBT kisebbség, a kisebbségen belüli kisebbség nemhogy nincs képviselve, hanem az ellenük való uszítás is a politikai beszédmódnak a hétköznapok szintjébe emelődött. Szóval ezek a magyarok kitaszítva érezhetik magukat jogosan, hiszen ellenük nap, mint nap uszítanak, és ezért ilyen nagyszerű érzés így utólag is, hogy legalább valahol otthon érezhették magukat a magyarságokon belül is.

Nagyon fontos az, amit mondtál, és ki is fogunk térni rá még a továbbiakban, úgyhogy lesz még mit mondani ezzel kapcsolatban. Most viszont elsőként a fő témánkra, azaz magára a konferenciára szeretnék kitérni. Arra kérnélek titeket, hogy mesélnétek nekem egy kicsit erről. Mik voltak a fő célkitűzések, esetleg volt-e valami központi téma?

PP: Ugye a mostani konferenciáról beszélünk?

Igen, igen, inkább a mostaniról, de nyilvánvalóan, ha becsatornázzátok egy kicsit az elsőt is, attól csak jobb lesz.

PP: Persze. Na, tehát most már kiderült, hogy ez egy második konferencia volt amit csináltunk, és az elsőben szerettük volna elsődlegesen lefektetni az alapjait annak, hogy, mint ahogy a Kompromisszumon belül is, itt is szeretnénk platformot teremteni különböző kisebbségek számára, hogy átjárás legyen biztosítva, tudjanak közös programalkotásban részt venni, közösen tudjanak valamifajta pályázatokon dolgozni. Ezzel szemben a második konferenciánk már sokkal jobban ment arra rá, hogyan tudnánk ezt kvázi hosszú távon fenntartani, mármint az ilyen pillanatnyi konferenciákon túl. Ezért a legfőbb hozadéka a második konferenciánknak az volt, hogy próbáltuk bemutatni, hogyan nézhetne ki egy érdekérvényesítési platform létrejötte. Hogyan tudna egy ilyen nagyobb fórum összeállni, kikből tudna állni, milyen pontok mellett tudna működni, milyen dolgokra tudna együttesen fókuszálni a szervezet, mint a maga feladatkörében, és milyen hozadékai lehetnek egyébként az egyéni szervezeti résztvevőkre. Gondolok itt arra, hogy mi az a know-how, a kapcsolati tőke, a különböző projekthez való hozzáférhetőség, pályázási lehetőség, és így tovább és ezen belül mit tudna együttesen tenni például az érdekérvényesítésért egy ilyen szerv, hogyha létrejönne. Már felállítottuk, tehát hogy ez az érdekérvényesítési felület regisztrációkban most már elérhető, vagyis bárki, aki felmegy a weblapunkba és beüti mögé, hogy kompromisszum.com/smtm, az látja ennek a fórumnak az alapelképzeléseit, pár alapszabályt, hogy mi fér bele és mi nem fér bele a tagságba, és igazából regisztrálhat egy kérdőíven keresztül, amely során a kérdőíven belül beütheti azt is, hogy neki mi fontos ebben, hogy mit szeretne ebben a szervezetben, mik számára a fontos részek, hogy az egyéni szervezetének a profiljához mi feküdne a legjobban meg minden ilyesmi. Az alapító ülésünk pedig, hogyha jól tudom, január 24-re van beütve. Úgyhogy létezik, igen, bár ez egy nagy vállalkozás, meg egy kissé több mint ambiciózus, már-már a szélhámosságot érinti talán, de az, hogy mit lehet ezzel nyerni, hogyha létrejönne, rámutat, hogy érdemes beemelni ebbe a térbe.

PT: Visszatávolítok, hogy közérthetővé tegyen…szóval az alapkonferenciára különböző kisebbségeket hívtunk meg, és prezentálhatták az adott civil szervezeteinek munkásságát, kihívásait satöbbi, és már akkor jött például egy olyan tudásátadás, amit a magyar civil szervezetekhez is át lehetne adni. Például ott van Tomáš Dunko Svet Ticha szervezete, ami süket roma gyerekekkel foglalkozik, és például én akkor tudtam meg, hogy a különböző kisebbségek különböző jelnyelveket használnak, és biztos vagyok benne, hogy a szlovákiai magyar nem hallók között is lenne igény rá, akár a szülőknek a képzésen való részvételre, akár a diagnosztizálás vagy a jelnyelv elsajátításának megkönnyítését. Ez pedig csak egy példa arra, hogy mit tudnánk egymástól tanulni, hogyha koordináltabbak lennénk, és ezen túl, hogy a platform hova futhatna ki, erre is egy példa, hogy az inkluzivitást elősegítve lehetne közösen pályázni.

PP: Én ezentúl csak veled fogok nyilatkozni…

Abszolút kiváló, amit mondtatok, lássuk be, hogy nagyon szépen is hangzik. Az érdekérvényesítésnek egy egyértelmű központi szerepe van, hogyha ezt a fórumot tekintjük. Viszont ezzel kapcsolatban mégiscsak megkérdezném tőletek, hogy szerintetek vannak-e valamilyen, akár jogi, akár más jellegű korlátai az érdekérvényesítésnek, vagy ezzel szemben beszélhetünk akár arról is, hogy az ilyen szervezeteken keresztül tulajdonképpen nincs olyan szegmense az életnek, amit ne lehetne könnyebbé tenni a kisebbségek számára?

PP: Sok kihívása van ennek. Jogi, elsődlegesen a szervezet létrejöttére egyébként kevés, meg ennek egyelőre nem is kell egy jogi alanynak léteznie talán, hogyha már megvan az alapító ülés, és látjuk, hogy halad előre ez a történet, akkor majd igen. De amit szerintem a legnehezebb összehozni, az az, hogy hogyan tudjuk egységesen aggregálni a különböző érdekeket, amelyek beesnek, tehát hogyan tudjuk azt a csoportosítást megalkotni, hogy szakszerűen tényleg mindenki érdekeiben el lehessen járni olyan területeken, ahol nyilván nagyon különbözőek a kisebbségek, nagyon különböző problémáik vannak, és ugye itt még most csak a kisebbségeken belül járunk, nem beszélünk konkrétan a szervezetekről. És akkor megint egy másik történet, hogy mennyire tudjuk arányossá alakítani ezt a fórumot. Tehát sok különböző kihívása van, de például ahhoz, hogy önmagában egy átfogó érdekérvényesítés, vagyis pontosabban hogy egy átfogó érdekérvényesítési platform fel tudjon állni fix pontokkal, szerintem legfontosabb az, hogy szakpolitikák mellett gyűjtsük ezeket össze. Tehát, hogy abban tudna egy nagyon jó antidiszkriminációs platform lenni ez a fórum, hogy különböző politikai elemeket – legyen az például oktatás, legyen az például egészségügy, legyen az például infrastruktúra, egységesen tud véleményezni, és ezt a véleményt egy platform közzétételével tudja igazán átadni. Tehát igazából a döntéshozatalhoz való eljutás az talán egy fokkal egyszerűbb, és ad egy olyan előteret ennek az egész felépítésnek, amely egyelőre hiányzik. Tehát hiányzik abban az elképzelésben, hogy hogyan gondolkozunk kisebbségi érdek érvényesítésről, mert eddig általában inkább egymás ellen mentünk, vagy nem nagyon láttuk ebben a küzdelemben egymás hasznát. Másrészt meg hogyha egységesen tudna egy ilyen történet megfogalmazódni, akkor az egy nagyobb lehetőséget teremtene önmagában a szervezet hosszú távú életében, más helyen pedig a közös relevanciákban is. Mi egy kis érsekújvári Kompromisszum vagyunk, tehát nekünk, ha el szeretnénk valamint érni, például oktatás kapcsán, nagyon-nagyon limitáltak a tereink, de ugyebár ez sok más szervezetre is igaz. Szóval e téren már biztosan tudunk egy erősebb pozíciót alkotni, mind közvélemény-formálásra, mind egyébként esetlegesen elővéleményezésre. Másrészt, hogyha ezeket tartalmasabban összegyűjtjük, és esetleg ki is adjuk, és esetlegesen be tudjuk juttatni a döntéshozókhoz, az már egy nagyon flexibilis és sokkal jobb út, mint amely jelenleg úgymond a “markunban van”. Szóval ez az alapkoncepciója, és akkor még nem beszéltem például az európai lehetőségekről, amelyek ezzel jönnének

PT: Nem biztos, hogy teljesen csak a kérdésre fogok válaszolni, de így erre ráhangolódva, a Bársonyos Forradalomnak megemlékezésének most az volt a jelmondata, hogy “Spolu sme sila”, vagyis “Együtt erő vagyunk”, és ez nem csak a többségi társadalomra értendő. A különböző kisebbségeknek a láthatóságát, a reprezentáltságát ezzel szándékaink szerint valamennyire meg tudjuk emelni, és egymás jobb megismerésén túl, a networkingen keresztül akár egymást is érzékenyíthetjük. Itt kábé arról van szó, hogy nagyon sokszor nem is tudunk, hogy a másik kisebbség mikben van, hogy milyen problémákkal néz szembe, és milyen kihívásai vannak, és egymás jobb megismerésén keresztül a saját kisebbségi létünk is egészen más fénybe kerülhet, és együtt valószínűleg könnyebben el is tudjuk ezeket érni, azaz tudunk érdekérényesíteni. Mert ez nem járja, és most az egyik kedvenc Orwell idézetem következik átköltve: hogy vannak kisebbségek, de vannak kisebbségek, amik “kisebbségebbek”a többieknél, szóval így a szlovákiai magyar kisebbségnek a törekvéseinél is nagyon gyakran, mert gyakran van egy ilyen ellenérzésem, hogy igen, kell a nyelvtörvény ellen fellépni és egy csomó olyan érdeke van a szlovákiai magyar kisebbségnek, amik figyelembe vételét jogosan követeli és változtatni kell, de ne olyan áron történjen ez, hogy mondjuk a queer közösséget, meg szidom és az ő követeléseit meg sem akarom érteni, vagy teljesen kifordítom a valóságot, hiszen számtalan ilyen példát lehetne hozni. Egyszerűen nem követelhetjük a saját jogainkat úgy, hogy közben egy másik kisebbség jogai ellen szónokolunk.

Nagyon jó lenne, hogyha az emberiség többsége úgy látná kívánatosnak mások megerősítését, hogy közben nem taposunk el senkit, de hát na, már most dolgoztok rajta, hogy így legyen. Egy konkrétabb dologra kérdeznék rá, egész pontosan, hogy az elmúlt két konferenciát nézve mit gondoltok, milyen olyan jellegű tapasztalatokkal gazdagodtatok, amik segíthetnek abban, hogy ezt a fórumot jól, hatékonyan lehessen megszervezni?

PP: Szerintem nagyon jó bevonni egyébként minél hamarabb a részalkotóit. Részben azért, mert nyilván, ha minél több ember tudja a sajátjának érezni ezt a kezdeményezést rajtunk túl, annál nagyobb az esélye annak, hogy esetleg tényleg formálják is a jövőben. Másrészt pedig szintén tekintettel arra, hogy most azért egy eléggé szilárd elképzelést hoztunk már be kvázi ajánlattételként, ennek az alapszabályai már valamelyest le vannak fektetve, tehát úgymond a két világból a legjobbat akarjuk ebben kihozni, hogy egy konstruktív beszélgetést szeretnénk irányítani, viszont ebben a térben mindenkinek lehetősége van arra, hogy ezt úgy folyásolja be, ahogyan szeretné. Ezt leszámítva, ami szerintem egy nagyon jó tapasztalat volt a másik az egyszerűen maguk az emberek, akikkel találkoztunk, és a szervezetek, akik egyébként, mint ahogy azt a Tomi említette, az első konferencián előadtak, vagy akik például a második konferencia során a vitarészekben a konferencián belül nagyon értékes és nagyon jó hozzászólásokat adtak. Például szerintem nem voltunk semennyire sem összeköttetésben, még nem is lehettünk volna az előzetes platformképeinken belül összeköttetésben például a Svetluša Surová, aki a MIRI-t csinálja, egy nagyon-nagyon jó felfogású ember a szervezet egy nagyon jó szervezet. Vele például most is egyeztettünk, azt hiszem a héten, hogy akkor mikor tudunk összefutni Pozsonyban, beszélni további együttműködésekről, és ő is azért nyilván egy olyan ember, akitől lehet tanulni. Ebben pedig persze nagyon sok más is beleesik, tehát ez szerintem egy jó élmény volt.

PT: Mindenképpen a személyes kapcsolatot kiemelném minden hálózatépítésnek. Az első konferencián például hosszabb viták voltak, hosszabb cigiszünetekkel és így olyan dolgok kijöttek, például a különböző kisebbségeknek a terápiához való hozzáférésükről, hogy anyanyelven tudjanak terápiára járni. Aki benne van az tudja, hogy nem könnyű akár magyar anyanyelvű pszichológust sem találni, és mondjuk a queer közösségtől, ez már ilyen visszatérő dolog volt, hogy többször hallottam, hogy kifejezetten várólisták vannak, és akkor hozhatunk más nyelvű kisebbségeket, akik valószínűleg ugyanezzel szembesülnek, és ezt a többségi társadalom valószínűleg nem is tudatosítja, és erről, hogyha beszélünk, az mindenképpen felerősítheti a hangunkat. EmellettKlaudia Allert emelném ki, aki tényleg remek és segítőkész volt végig, nagyon sokat segített, és például a vietnami kisebbség kapcsán is rengeteg olyan dolog előjött, amiről fogalmam sem volt, és rengeteg átfedés van a magyar kisebbség hétköznapi problémáival.

Köszönöm szépen. Még egy utolsó kérdésem lenne ezzel a témával kapcsolatban. Azért gondolom jól sejtem, hogy a fórumon keresztül szeretnétek majd bizonyos eseményeket is megvalósítani, főleg ez így a nyílt közönség felé is eljusson, milyen elképzeléseitek vannak, milyen jellegű eseményekre számíthatunk?

PP: Amúgy ez egy nagyon jó kérdés, részben azért, mert ez például az egyike azoknak a kérdéseknek, amelyet most a kérdőívben kitölthetnek az esetlegesen csatlakozni vágyók. De hogy egy példaesetet említsek, az egyik előadója a konferencián Margareta Silkovic, ő is egy ilyen klaszterszervezetnek az alakítója, ők a Kaleidoszkóp néven szaladnak és Wroclawiak, és ők például minden évben csinálnak egy hatalmas fesztivált. És akkor ebben is benne van egy kis összkisebbségi tanács, vannak kölcsönös workshopok, tanulmányi képzések, oktatáson kívüli extra foglalkoztatások, azt hiszem, talán nyelvvizsga lehetőséget is teremtenek egymásnak kedvezményesen, vagyis nagyon-nagyon sok dolgot lehet ebből kihozni. Nyilván a nagy nyilvánosság elé valóban talán ezek a fesztivál jellegű dolgok jutnak el leginkább, meg egyébként ezen a vonalon beemelnék valamit, ami izgalmas alkotója volt például az előző konferenciának, tehát az elsőnek, egy nagyon jó fej fúziós folk jazz zenekar, és nekik például teljesen szabad kezet adtunk a szettjükben, hogy hogyan alakítják azt, hogy mit fognak előadni. És az alapján keverték nagyjából a zene ütemét és a zene hatását, amilyen nemzetiségek jelen voltak. Ez pedig egy rettenet jó szett volt, nagyon ajánlom mindenkinek a Las Burekast. Ez egyébként nyilván most ez egy ilyen szépen előadható rész, hogy ez egy fesztivál jelenlétében miket tudna hozni, de ezek csak azok, amelyeket tényleg egyelőre mi ismerünk, és hála Istennek, mi ennek remélhetőleg egy apró része leszünk, de egy jó része.

PT: Alulról felfelé építkezés, szóval ilyen előzetes gondolatok voltak például, hogy milyen fesztiválokon, ha nem is összkisebbségi beszélgetést, hanem két-három különböző kisebbségit összehozni és beszélgetni akár egy előre meghatározott olyan dologról, ami mindegyik kisebbséget érinti. Ez lehetne akár a Fusion Fesztiválon, akár Gombaszögön is, hogyha erre a szervezők fogékonyak lennének és elhívnának, hogy ezt megszervezzük, mert nagyon szívesen. Úgyhogy ez így az egyik dolog, a másik dolog, hogy ebből hogy következik a érdekérvényesítés, hogy pont hogyha ez a köztudatba emelődik, akkor az érdekérvényesítés is elősegítődik.

Nagyon szuper és sok sikert kívánok az ilyen jellegű szervezésekhez a jövőben. Most megint csak áttérnénk egy másik témára, ami már többször szóba került az előző kérdések esetén. Ez a szlovákiai magyar kisebbség attitűdje a többi kisebbség irányába. Most egy kicsit összefoglaló jelleggel kérdezném, hogy mit gondoltok, mennyire lehet nyitottságról beszélni a szlovákiai magyar kisebbség esetében az ország többi kisebbségének irányába?

PP: Hát kevés, hogyha őszinte vagyok. Tehát hogyha beszélünk kihívásokról az egész szervezési folyamat kapcsán, ez egy visszatérő eleme volt. Nyilván vannak egyéni szószólók és alkotói a kisebbségünknek, akik egyébként az ilyen jellegű együttműködésre nyitottak, meg eleve nyitottan is viszonyulnak más kisebbségekhez.

Például ti?

PP:…jó, igen, most nyilván nem magunkra gondoltam, de ami a szervezeteket illet kevés, holott léteznek, és egyébként volt például nálunk is előadni a Magyar Szakkollégiumban, vagyis a Pozsonyi Magyar Szakkollégium. Ugyanakkor addig, amíg nagyjából pénzügyileg és hatalomtechnikailag is sajnos ezáltal kissé függünk egy jelenlegi magyar állam dédelgetésétől, addig valószínűleg nehezen képzelhető el az, hogy politikai téren erre látnánk nagy nyitottságot. Én 2020 után Görögországban éltem és nagyon sokat foglalkoztam migrációval és menekültvédelemmel, meg csináltunk is ott is egy filmet. A film azóta bemutatásra került több különböző európai államban, de Magyarországon vannak mindig a legnagyobb kérdőjelek. És amikor Szlovákiában is beszélek erről, a magyar kisebbségen belül jönnek a legnagyobb kérdőjelek, hogy ezt így miért. És ez valahogy egyébként koncepcionalizálható azzal, hogy hogyan viszonyulunk mi is jelenleg a többi kisebbséghez. Tomi mesélte talán azt egyébként, hogy amikor a vietnami kisebbség hivatalosan elfogadott kisebbséggé vált az országban, akkor ennek a feedbackje a közösségünkön belül inkább az volt, hogy ez egy ilyen mismas, ez egy ilyen szép politikai színjáték, amivel el lehet hessegetni, hogy tovább ignorálják a magyarok jogait Szlovákiában. Szóval van mit csinálni. Én ebben látok kihívást, meg látok problémát, de ez ugyanakkor egy lehetőség is, hogy ezen változtassunk.

PT: Kisebbségwashing!. Merthogy ez olyan, mint a pink washing, vagy a green washing, hogy Szlovákia ezáltal, hogy elfogadta a vietnami kisebbséget, akkor így Brüsszel fele azt a képet projektálja, hogy ő mennyire kisebbségbarát, közben meg egyesek azt gondolják, hogy “ezeknek a vietnámiaknak csak a Kultminorból kell a pénz. Én nem tudom, hogy mindenki saját magából indul ki, vagy mi van itt? És igen, kell egy paradigmaváltás a gondolkodásban. Én ugyanakkor nem lennék ennyire negatív a szlovákiai magyarság összképével szemben. Lehet, hogy inkább csak arról van szó, hogy egyrészt, amit korábban említettem, hogy öncenzúráról van szó, És emiatt, hogy akik például más kisebbség felé nyitottak, akár beszélhetünk arról is hogy a Tepláreň után is két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány magyar szervezet vállalt szolidaritást, ami egy hatalmas csalódás nekem…

Az NFG Klub volt….az egyik és nem tudom, hogy mennyi volt még…

PT: A Bél Mátyás is, beszélgetést is szerveztek, meg hát a Kompromisszum is nyilván. Lehet, hogy vannak, pontosabban remélem, hogy vannak olyanok, amik nem kerültek így elém, de erről is írtam a Kompromisszumban, ennek az egy éves évfordulójára egy ilyen összelemzést. Mindenesetre nyilván változtatni kell a saját gondolkodásunkon is, és ez nem csak a magyarokra igaz, hanem szerintem minden kisebbségre, hogy ez egyfajta “rezervátumlogika”, bezárkózás és csak a saját dolgainkkal törődni akarás. Ugyanakkor pont, hogy ezzel a kezdeményezéssel rámutathatunk arra, hogy nem vagyunk egyedül, és tényleg, ha a kisebbségi jogainkat el akarjuk érni, akkor csak egymás mellett tudjuk ezt megtenni.

Lehet itt ebben az elzárkózásban különböző mértékekről beszélni, attól függően, hogy nemzeti, etnikai vagy esetleg szexuális kisebbségről van szó?

PP: Kezdjed! Most jó lendületben vagy…

PT: Biztos hogy van, és ugyanúgy beszélhetünk a magyarországi támogatásokról, és bizonyára ezt valamennyire befolyásolják, de szintén egy ilyen duma volt, hogy “miért álljunk ki a szexuális kisebbségekért, amikor ők sem állnak ki miértünk”, minthogyha ez nem feltétlenül ilyen oda-vissza, egy ilyen cserekereskedelem lenne, de miért is ne? Szóval most a konferenciánkon jelen volt például az Inakosť, és így felvetettem egy ilyen merész ötletet is, hogy tényleg sajnos le kell nyúlni az emberekért, hogy ezt a paradigmaváltást elindítjuk. Én ebben is benne vagyok, szóval harcolok ugyanúgy a LGBT jogokért, mint a magyar nyelvi jogokért és minden egyébért, és ha úgy van, hadd hozzak egy provokatív példát is. Mi lenne, hogyha a slovanisták legközelebb szidják a dac ultrákat és azt hőzöngik, hogy rúgd fejbe a magyart, akkor az LGBT Inakosť írna az ombudsmannak egy nyílt levelet, hogy ez elfogadhatatlan, hogy egy kisebbséget így diszkrimináljanak. Ezzel kivernék a biztosítékot, de hozhatnám azt a példát is, hogy mi van a meleg és biszexuális férfiak véradásával kapcsolatban, hiszen egy magyar kisebbségi, aki történetesen én vagyok írt erről egy cikket és rámutat arra, hogy Magyarországon ezen a törvényen négy éve változtattak. Ezzel pedig már a magyar kisebbségnek is rá lehetne mutatni, hogy igen, vannak emberek, akik életet menthetnének a véradásukkal, csak azért nem adhatnak vért, mert melegek vagy biszexuálisak.

PP: Nagyon jó válasz egyébként. Ugyebár ott a megítélésbeli mértékekben szerintem főleg azokon a törésvonalakon látok én is problémákat, amelyek abból a függésből jelentkeznek, amelyek a magyar kormány függéséből adódnak. Tehát, hogy például ott, ahol a meleg közösség egy évtizede stigmatizálva és démonizálva van, az kezd itt is egy megfogóbb törésvonal lenni. Ugyanez mondható el például a menekültekről, vagy épp a faji kisebbségekről. Holott hozzátenném, egyébként talán ott van ennek a legnagyobb átfedése, mivel az egy többszörösen összetett kérdéskör. Igazából ennyivel befejezem. Ezek a fő problémáink szerintem a közösségünkön belül, hogy ezeknek a mértékeit nem érdemes tovább fojtogatni azon túl, hogy az embereknek jelenleg nagyon limitált a hozzáférése és érintkezése más kisebbségekkel, nincsen egy átfogó kép alkotva arról, hogy hogyan nézhetne ki ez a kettő együtt. Ugyebár, hogyha már Tomi idéz a saját cikkeiből, akkor én is beleállok a saját cikkeim idézésébe. A “homoszexualitás hungarikum” pont erről szólt, hogy ez egy ilyen nemzeten való kiválás. Nem lehet az, hogy valaki egy percepcionalizált nemzet része, hogyha megszegi ezeket a normákat, amik ez meg ez meg ez…. Nem is kell tovább kifejteni. Szóval ezek a mi problémáink. Rosszak azok a fogalmi keretek, amelyekben mi egyáltalán el tudjuk képzelni az egymás mellett létezést, mert vagy nem látjuk ezeket, vagy tévesen látjuk ezeket, vagy nincsen egyébként tényleg fizikai, szociális, bármilyen jellegű átjárásunk a két rész között.

PT: Erre most megint rácsatlakozva, nagyon jó példa például a magyar ajkú szlovákiai romák helyzete, például az Eduma szervezet pár éve rendezett ezzel kapcsolatban egy beszélgetést, és hát ez így eléggé jelen van, hogy a szlovák-roma szervezetek és a magyar roma szervezetek között nem igazán van átjárás, pedig a szegregációról beszélünk, ott valószínűleg nagyon hasonló problémákkal találkoznak, és igenis szükségük lenne erre, hogy összehangolják a munkájukat a sikeres integrációért. És nem mellesleg ez a szlovákiai magyar politikumnak is egy célja kellene, hogy legyen. Egyrészt, hogy megtartsa a magyar ajkú romákat magyarnak, egyetlen demográfiai pozitív csoportról beszélünk, és számtalan olyan település van, hogy egy-két évtizeden belül, ha őket elveszítjük, nem lesznek nyelvi jogok az adott településeken. Ez egy praktikus dolog. Ők például magyarnak is vallják magukat, szóval nem is biztos, hogy a két nemzetiség jelölésekor, először romának írják magukat, és másodszor magyarnak. Magyarul beszélnek, magyarnak érzik magukat, magyarnak írják bemagukat.

Itt már egy kicsit érintőlegesen megközelítettük a politikai síkot, de egy kicsit jobban rászállva erre, az lenne a kérdésem, hogy személyes véleményetek szerint milyen jellegű politikai lépések lennének azok, amik ráébresztenék a magyar kisebbséget arra, hogy igenis probléma van, és azokkal kell összefogni, akiket velünk együtt elnyomnak.

PP: Lehet egy viszontkérdés?

Hogyne.

PP: Ezt az aktust a közösségeken belül kell érteni?

A közösség ellen.

PP: Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem sokan harapják ki ennek a kérdésnek a megválaszolása folyamán a fogaikat, mert nem az van, hogy ne lennének próbálkozások szerintem, meg nem az van, hogy ne lenne egyébként más víziótérben, ahhoz képest, ami most van. De talán egy könnyű választ is tudok adni. Én nagyon örülnék nyilván, hogyha a jelenlegi kisebbségpolitikai alkotóink, hogyha már egy politikai kérdésről beszélünk….mások lennének. Tehát, hogyha nem olyan helyen szeretnénk leadni az értékszavazatunkat, amely jelenleg alkotja ennek a kisebbségnek a politikai reprezentációját. Ha lenne egy teljesen nyitott elszámolás, kvázi egy nagy átfogó közvélemény-kutatás arról, hogy csináltuk mi ezt a kisebbségpolitikai védelmet ilyen téren, politikai színtéren, amióta ez létezik. Mit gondoltok arról, hogyha át tudunk menni másikokba? Milyen érdekpontok mellett szeretnétek ti együtt lenni? Merthogy szerintem volt már itt szó autonómiáról, volt már szó déli autópályákról, meg satöbbi. A maguk kis részeiben egyébként lehetnének ezek értékes pontok is, de az, ami például az utolsó választáson történt, az a kampány, meg ahogyan történt, azokkal az értékpontokkal, amelyek mellett kiállt, azt csak tébolynak lehet nevezni. Személyes véleményből, ha már azt kérdezed, rosszabbakat is tudnék erről mondani, de most igyekszem tisztán tartani ezt a műsort. Szóval ez az, hogy mi az a visszacsatolás, amely kvázi a minket képviselő szószólók szájába lenne téve, ott kéne több becsatolásnak történnie. Ez nem egy szexi válasz, mert ez egy folyamat, egy időigényes és térigényes folyamat…

PT: Hú, hogyha jól emlékszem a kérdésre, akkor talán nem is így tenném fel, nem a politikumnál van a kulcs, hanem az embereknél alulról felfele, így láthatjuk azt is, hogy amikor a kultúrminiszter asszonyunk tavaly azt mondta, hogy Szlovákia kultúrája csak szlovák lehet, akkor viszonylag kevesen mentek ki a magyarok közül tüntetni vagy gyülekezni és felszólalni az ellen. Újvárban ez is megtörtént. Mindenesetre a szlovákiai magyar politikum nagy része ezután se tántorodott ki a hallgatólagos vagy akár nyílt támogatása mögül a jelenlegi kormánykoalíciónak, ami végül is a Pellegrini támogatásánál csúcsosodott ki, és nem azt mondom, hogy a politikusok véleménye nem változhat, vagy nem változhat meg maga az ember, nyilván, de minthogy ha a szavazóknál, és főleg a fiatalabb generációknál van a kulcs. Ha tényleg be fog következni, hogy az, amit jelenleg kínál a szlovákiai magyar politikum, nem fog elég szavazatot hozni, amit már sokszoros választási kudarcok után lehet, hogy be kellene látni, akkor előbb-utóbb változtatni fog kelleni, hogy ne kerüljenek ki a képből. És valahol ezt a kritikát is be kell hozni, hogy igen, a szlovákiai magyar politikum azért fordult a Ficói erők felé, mert azt tapasztalták, hogy mondjuk a Selye János Egyetem megalakítása, ami pont egy kivétel, de az egy politikai alkunak volt a következménye. Mindenesetre az egy ilyen általános tapasztalatuk, hogy Ficóval lehet alkudozni. Igaz, hogy fausti alkukat kötünk, de valami kis dolgokat lehet, hogy sikerül elérni, és hogy ezzel szemben pedig, amikor a jobboldali liberális erők voltak hatalmon, akkor valahogy a magyar kisebbség sose került előrébb. A Fico-kormány alatt a Most-híd kiharcolta a Kult Minort is, ami végül is az összes kisebbségnek jó. Szóval igen, de hogyha sikerülne változtatni, nemcsak a magyar kisebbség, hanem az összpolitikum és így akár a választók preferenciáin is, hogy a liberális pártok például, ne azt gondolják, hogy ezek a magyarok biztos, hogy valamiféle nemzetbiztonsági kockázat, vagy hogy az Orbán-pénzek így meg úgy manipulálnak, hanem inkluzívabb, a magyar kisebbség érdekvédelme felé nyitottabb politikai kultúrát teremtenének meg, hiszen akkor a szlovákiai magyar politikum is rá lenne kényszerítve, hogy bennük szövetségesre találjon, mert azt prezentálnák, amit ők is el akarnának érni.

PP: Ehhez egyébként hozzászólnék egy kicsit. Tominak szerintem abszolút igaza van ebben, mármint hogy egy nagyon szép történet lenne, hogyha a többségi társadalom felől jönnének politikai ajánlatok. Jelenleg a fő problémája, ami miatt ez az egész sajnos, mind a kisebbségen belül, mind a többségi társadalomban egyelőre fikció, az az, hogy gyűlöletkeltéssel politikai szavazatokat lehet értékesíteni, ez a jelenlegi játékszabály. És amíg így néz ki ez a diskurzus, merthogy semmi megtérülésem nincs politikusként más embereket pajzsra emelni, hogyha más emberek pajzsra emelése helyett az ő szidalmazása engem egyébként egy parlamenti székhez juttat, ezzel pedig igazából valóban ott kötünk ki, hogy jelenleg nem vagyunk egy olyan politikai térben, amelytől egy kirívó aktust lehetne elképzelni. Nyilván nagyon sok aktust lehetne elképzelni és rettenetesen sok mindent lehetne csinálni a társadalomban, mint jogi alkotó, mint parlamenti képviselő, mint államfő.Azonban azt gondolom, hogy jelenleg ezek annyira távol vannak a valóságtól, hogy ezek meg sem fogalmazódnak az emberben, mert nem ettől a jelenlegi kínálattól várható el az, hogy egyáltalán ilyesmi előtérbe tudjon jönni.

Értem, és hát igazán sajnálatos az, hogy a gyűlöletkeltő politikai tendenciák azok nem igazán akarnak csitulni, de hát ki tudja, mit hoz a jövő, és ki tudja, mit hoz a mindenféle pozitív tevékenység ez ellen, és ha már ennél tartunk, akkor rá is kérdeznék arra, hogy ti a Kompromisszumnál most a fórumot leszámítva végeztetek korábban vagy tervek szerint végeztek majd a jövőben olyan tevékenységet, amelynek kitűzött célja az, hogy kisebbségeket hozzon egymáshoz közelebb?

PP: Egyelőre szerintem a fórumot leszámítva a Kompromisszumon belül nem. Szerintem egyéni útjainkkal mindketten dolgozunk ezen. Most a Kompromisszum részéről egyelőre a fórumon a hangsúly, mert a fórumnak is kéne egyébként egy ilyen fő olvasztótégelynek lennie. Tehát, hogy az minél inkluzívabb legyen és minél több pólusnak tudjon teret adni. Mármint a Kompromisszum működését, illetve nyilván az egyéni életünket ismerem, ahol történik rengeteg olyan dolog, ami ezt szuggerálja, meg én meg főleg ugyebár egyelőre a menekült vonalon vagyok még rajta, úgyhogy azon belül alkotok.

PT: Igen, hogyha visszatérhetek az újvári tüntetésekre…

Még jó.

PT: Volt több magyar felszólaló, de volt vietnámi és queer felszólaló is, úgyhogy nagyon büszke vagyok erre, hogy Szlovákia sokszínűségét a Šimkovičová szavaival ellentétben megmutathattuk egy ilyen kis városban. Ami pedig a többit illeti, azért van a Kompromisszum fiókjában elsüllyesztve, félretéve rengeteg projekt, amikről most talán inkább nem beszélünk, nem akarunk spoilerezni, meg ilyesmi. De például amiről ide úton is beszéltünk, az egy animációs film, ami pont egy elég specializált dolgot hozna fel, amik vagy megvalósulnak.

PP: A kérdés az volt, hogy egyelőre hol vagyunk….

Természetesen a jövő is fontos, hát a jövő felé halad az ember.

PT: Így a múlt terén említettem, hogy előtte nem nagyon civilkedtem, de például én történelem kateketika szakon végeztem, és a töri szakon volt egy óra, ami Európa különböző országaiban a kisebbségvédelmet vette számon, úgyhogy ilyen téren ez így eléggé fontos volt, meg akkor ez így nagyon tetszett, és lehet, hogy érdemesebb lenne a köztudatba emelni, akár a többségi társadalom köztudatába, hogy nem valamiféle nacionalizmus miatt akarunk magyarul beszélni vagy magyar táblákat elhelyezni, hanem hogy ez egyszerűen egy európai norma. Sajnos még – amiről előbb is beszéltem – a jobboldali liberális szavazók részéről is lehet tapasztalni olyat, hogy teljesen közönyösek efelé. És ebben ott lehet, az is, hogy a magyar politikum részéről olyan uszítás zajlik néha, amilyen.

PP: Ami még egyébként talán ennek a kifejezésnek egy megtestesülése az ugyebár az, hogy a Tomiék még csináltak most egy filmet is a vietnami kisebbségről, a Quan Hung, hogyha jól ejtem.

PT: Domov.

Menjünk biztosra.

PP: Így van, így van. Domov, alias otthon, amely ugyebár épp arról szól, hogy mennyire vagyunk egyelőre tisztában azzal, hogy milyen paralel kisebbségi buborékokban létezünk, és hogy hogyan tud kialakulni egyébként erre vonatkozóan egy kinyilvánítás abban, hogy legyen egyáltalán átjárás ezeken a területeken

PT: És mennyi mindent tanulhatunk egymástól. Szóval a filmnek rengeteg olyan hozadéka van, amiből a magyar kisebbség is vagy önmagára ébredhet, vagy egy egészen más megvilágításban láthatja a dolgokat, vagy olyan problémákat hozhat fel, ami a magyar kisebbség hétköznapjaiban is megjelenik. Ugyanakkor a vietnami kisebbségnek is véleményem szerint tudtunk újat adni, vagy pontosabban mutatni, vietnámi felirat is van a filmhez. Például ők is a kisebbségen belüli kisebbségekkel viszonylag keveset foglalkoztak, így ez a kutatómunkám során előjött, hogy például szlovákiai magyar anya és vietnámi apa gyermekei, azaz a különböző kisebbségek hogy hatnak egymásra. Nekik ez például kifejezett érdekük, hogy ha más nem, második nemzetiségnek ezek a polgártársaink beírják a vietnámit, mert ugye a kulturális támogatások a népszavazás eredménye kapcsán nyújtanak pénzt, szóval minél többen jelöljék magukat. Ez csak egy ilyen kiemelt példa, de inkább nem spoilerezek többet a filmből, mindenki nézze meg.

Így van. Mi is ajánljuk mindenkinek, hogy nézze meg ezt a filmet, mert biztos vagyok benne, hogy érdemes. És ezzel el is érkeztünk az utolsó nagyon rövidke kérdésblokkhoz, amin belül elsőként egy nagyon-nagyon picit visszatérve a fórumra azt szeretném kérdezni, hogy személyes érzéseitek szerint milyen fogadtatásra számítotok, vagy pontosabban inkább mi lenne az a fogadtatás, aminek különösen örülnétek?

PP: Mármint a fórumban érkezők részéről, vagy a fórumot kvázi fogadók részéről?

A fórumot fogadók részéről elsősorban.

PP: Szerintem az, hogyha tudna ennek egy pozitív visszhangja lenni abban, hogy tudatosul az, hogy ez egy lehetőség, és nem egy ököl vagy egy ilyen könyökharc témává kezd átmenni, hogy ki mennyire közel akar férni ahhoz, hogy ő mennyire a kisebbségalakító vagy sem, hanem tényleg egy közösen meghatározott programpontok alapján működő tér tud lenni, én azért személy szerint nagyon hálás lennék. Az, hogyha ez még utána a kisebbségeken belül is kvázi egy ilyen pozitív feedbacknek adna teret, tehát hogy különböző kisebbségek különböző csoportjai medializálják ezt a felületet, kifejtik mellette a lehetőségeiket, aktivizálják benne a saját embereket, és úgymond szépen magyarul, az “echo chambere” ennek nagyobb tud lenni, mint amennyire jelenleg egyébként csak az általunk teremtett chambere, az szerintem nagyon jó lenne.

PT: Én nagyon bízok a dominóhatásban, és ezt a második konferencia végén is nyíltabb, nyitottabb beszélgetés során felmerült, hogy nem egyszerű megtalálni egymáshoz az utat. Csak példának okaként kiküldtünk 120 meghívót különböző kisebbségi civil szervezeteknek, és rengetegre nem is érkezett válasz, de volt olyan, akihez úgy lehetett eljutni, hogy ismerős ismerőse. Szóval a medializálásra ugyanúgy szükség van, és le kell nyúlni mindenkiért, utána ez lehet egy dominóhatás, egy öngerjesztő folyamat. Ebben bízok, mert maga az eszme és a cél nemes, és szerintem, aki elolvassa az alapszabályainkat, és tiszta neki, hogy mit is akarunk, az valószínűleg…

PP: Meg egyébként elsődlegesen ebben a szerepkörben is érezzük mostanra viszonylag otthon magunkat, hogy mi azért egy médiaaktor vagyunk. Legfőképpen persze platformot adunk, meg megvan ez a racionalitásunk, meg megvan a kis mezsgyénk, de szerintem az, hogyha valaki utána ezt egy kicsit jobban fel tudja még tölteni, aki például előzetesen dolgozik Szlovákiában érdekvédelemmel, kisebbségi jogvédelemmel, és az ő inputjuk is meg tud szilárdulni ebben a szervezetben, az volna még nagyon jó, és hogy nem kvázi csak pár ilyen politológus meg történész viszi előre azt, amit kell.

Értem, hát bízunk akkor benne, hogy az elvárásaitoknak megfelelően alakul a dolog, mert lássuk be, hogy szükségünk lenne egy ilyesmire. És bár nagyon eltérő téma témába vág az utolsó előtti kérdésem, de úgy érzem, hogy fontos dolog rákérdezni, mert egy fontos dologról beszélünk ezzel kapcsolatban. Szerintetek az egyébként megfigyelhető kisebbségellenes politizálásban mi az a politikai lépés, legyen az kijelentés, vagy bármi ide kapcsolódó dolog, amit egyszerűen nem lehet elfogadni, és ahol fel kell emelni a szavunkat, hallattatni kell a hangunkat, cselekedni kell, mert különben tovább fajul a helyzet?

PP: Én azt érzem, hogy ez az, ami jelenleg sajnos szavazatokat szerez. De hát ez így van, ez tükörpéldája annak az előző kérdésnek, hogy mi az, amit kínálnánk, de szerintem én ezt a kérdést, hogy ezt nem hiszem el, hogy ez még így megy, ez heti szinten megy. Annyira inflálva vagyok igazából gyűlöletbeszéddel, hogy nem tudom már, hogy egyáltalán meddig tudunk még tovább elmenni addig, amíg nem kerül valóban fizikai atrocitásra sor. Azt mondom, ne legyenek az emberek köcsögök, ha nem muszáj köcsögnek lenni. Ez egy nagyon egyszerű, de szerintem idealizálható eszme.

Be tudok állni mögé teljes erőbedobással.

PP: Na de hogy egy egyszerű, politikailag korrekt és megfogható választ adjak erre. Szerintem az uszításnak a jogi definíciója szerintem egészen adekvát és kézenfekvő, a gyűlöletbeszéd, a démonizálás, a bűnbakcsinálása…

PT: Dehumanizálás.

PP: Dehumanizálás. De hát, nagyon sok módon lehet egyébként köcsögnek lenni, tehát, hogy nagy az a budony, amiből a köcsögség merít, és én ezt a Budonyt zárnám be, a köcsögbudonyt. Szerintem az, az, amiből nem kéne több.

PT: Ja, bízom benne, hogy ez a platform legalább egy kemény magot létrehoz, hogy különböző kisebbségek egyedeiből akik, akár a saját kisebbségen belül, vagy a saját kisebbségi nyelveken belül tudják hangjukat hallatni és bármilyen uszító beszéd ellen felszólalni, hogy már csak egy-egy példa is, hogy reprezentálja azt, hogy itt vagyunk, és nekünk se tetszik ez, és itt vagyunk egy másik kisebbségként.

PP: Meg egyébként ahhoz, amit a Tomi az előző aktus kérdésben is feltett, vagy válaszolt, hogy minél jobban teremtjük meg egyébként ennek az el nem fogadhatóságát, annál jobban divalidáljuk remélhetőleg azt, hogy ez a jövőben nem ad teret politikai haszonszerzésnek. Szóval igazából a válasz erre a kérdésre az, hogy minden. Bármi, ami az ingerküszöböt sértegeti és ütlegelni kezdi egy olyan irányba, amely mobilizálni szeretne valami ellen, és most “Insert your favorite”, kisebbség, szexuális, nemi, bármiféle uszítás. Ne adjunk ennek teret. Vagy legalább mutassunk nagyon adekvát ellenpéldáit…

Köszönöm szépen mind a választ, mind a szemléletes kézművességi példát is. És utolsó kérdésemhez érkeztünk ezzel, ami pedig, hogy zárjuk egy kicsit pozitív felhanggal a dolgot, az lenne, hogy mit gondoltok, illetve pontosabban mit javasoltok a hétköznapi állampolgároknak, mivel tudnak hozzátenni ahhoz, hogy a gyűlölet csökkenjen, és egy befogadó, szolidáris országban, társadalomban élhessünk?

PP: Ami a szervezet mellett mobilizál, az abszolút tökéletes pont, adó 2% nagyon kell. Viccet félretéve, szerintem alapjáraton minél több rétegűen informálódik az ember, annál jobb és minél több ilyen kezdeményezésnek ad teret a saját időkeretei között, vagy esetleg ösztönöz másokat is erre, az egy nagyon epekedős, jó sztori. Mindig nagyon érdekes, és egyébként szerintem jó élmény, ha az ember kimerészkedik egy kicsit a komfortzónáján túl. Szerintem sokat lehet tanulni akkor is, ha az ember úgymond átmegy egy kicsit jobban a másik politikum nézőpontjába egy ilyen elemzői részlegből. Én például csináltam interjút nácikkal is. Ez egy izgalmas élmény. Utána, ha az ember visszajön ebbe, és elkezdi felismerni azt, hogy ez egy milyen náci nyelvezet, amelyik szóhasználatba kerül egyébként kvázi elfogadott centrista szereplőktől, kicsit meggondolja az ember, hogy mi is történik. Szóval minden irányba érdemes sokat olvasni. Minden irányba jó megelemezni azt, hogy mi a fene történik, de en bloc az, ha az ember többet tud foglalkozni civil aktivizmusával, amennyire ezt az idő keretei között megteheti, és odaadja az adó 2%-át a Kompromisszumnak, minden kurva jó lesz!

PT: Szóval, hogy hogyan lehet változtatni? Valószínűleg nincs több százmillió eurónk, hogy médiakampányokat, saját tévét, satöbbit gyártsunk. Majd a 2 százalékból…De hát mindenki a saját kis közösségén belül tud tenni. Szerintem el kell felejteni azt, hogy itt a Faceboo komment mezőkön keresztül meg lehet győzni bárkit, mert ugyanúgy az egy dehumanizált, virtuális tér. Nem látunk arcokat, hanem projektálunk különböző politikai maszkokat az adott személyekre, és mit gondol, ha az LGBT közösséget véded, akkor te már biztos sorosista vagy, satöbbi-satóbbi, egy csomó hibás árukapcsolás, fölösleges időkidobás, de a személyes szinteken, amikor szemtől szembe beszélgetsz valakivel, akkor elő lehet hozni olyan példákat, amibe a kommentmezőkön lehet, hogy nem fut bele. Bármilyen példát hozhatunk, hogy nekem vannak meleg barátaim, de…. vagy nekem vannak magyar barátaim, de hagyják meg a magyarságukat otthon a négy fal között, meg satöbbi. És akkor így lehet hozni ilyeneket is, mint például: hát végül is én is magyar vagyok, én se akarom a szlovák állam integritását megváltoztatni, meg személyes sztorik, személyes élmények, akár úgy, hogy a traumáink elmeséléseivel, vagy más kisebbség traumáinak elmesélésével, ezen keresztül ugyanis be lehet mutatni, hogy ők ugyanolyan állampolgárok, mint mi, ugyanúgy fizetik az adót, ugyanúgy csak egy boldog, biztonságos közegben, családban szeretnének élni, mint mi. Mi emberek vagyunk, összességében Szlovákia államának állampolgárai, az Európai Unió tagjai, mind egy cél felé megyünk, és ne hagyjuk, hogy a politikum szétválasszon bennünket és egymás ellen hangoljon.

Nagyon szépen köszönöm. Úgy gondolom, hogy ezzel kiválóan megragadtad a lényeget, hogy mind emberek vagyunk egymás mellett, és ki másra számíthatnánk, mint egymásra. Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek, és sok sikert kívánok a további munkásságotok során, és nagyon szépen köszönöm azoknak a nézőinknek is, akik végignézték az adást. Amennyiben tetszett, amit láttak, ne feledkezzenek el feliratkozni a Paraméter Youtube csatornájára, illetve bekövetni a Facebook oldalunkat, hogy se a kontextusról, se más tartalmainkról ne maradjanak le a jövőben. Következő adásunkig a viszontlátásra. Kellemes ünnepeket kívánunk!