Fico Putyinnál járt, hogy sírjon a vén diktátor vállán, mert Zelenszkij ellenzi, hogy a ruszkik a földgáz árából gyilkolásznak a szomszédunkban

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Nem tűnik százasnak a szlovák miniszterelnök, de ennek a komoly megállapításnak nincs túlzott hírértéke, mert kapásból felmerülhetne az a kérdés is: mikor tűnt istenigazából beszámíthatónak Robert Fico?  De most hagyjuk a gyászos múltat, a magyargyűlölő megmozdulásait, meg a maffiabarát törvénymódosításait. Foglalkozzunk a jelennel, azon belül is azzal, hogy a kormányfő most látta jónak, hogy karácsony előtt, amolyan meglepiként elutazzon Moszkvába, és lepaccsolhasson a véreskezű orosz diktátorral. Állítólag azért tette ezt a szlovák politikus, mert a földgázról akart tárgyalni a Kreml urával. Az összes égtáj irányába szuverénkedő Fico a találkozójával Vologyimir Zelenszkij ukrán elnökre kívánt reagálni, aki jelezte, Ukrajnának nem nagy biznisz a rajtuk keresztül áthaladó gáztranzit, mert azon az oroszok aránytalanul sokat keresnek, és ezt a rengeteg pénzt az ukránok lemészárlására fordítja. Erre meg mit tesz a Smer elnöke? Nem Zelenszkijhez megy Kijevbe egyezkedni, hogy találjanak valamilyen módot a gáz eljuttatására a szlovák határhoz. Inkább ellátogatott Moszkvába, hogy a gyilkolászásra érzéketlen hazai drukkerei előtt bemutassa, a legkomolyabb ligában focizik ő, és azzal meg ne törődjön senki se, hogy itthon meg szépen szétrohad a szedett-vedett koalíciója. 

Pellegrini információkra éhes

Peter Pellegrini államfőt is váratlanul érhette a smeres pártelnök váratlan zarándokútja, mert részletesebb tájékoztatást vár a kormányfőtől a Putyinnal folytatott megbeszéléséről. Az elnök reméli, hogy a moszkvai út, amely jelentősen árthat Szlovákia megítélésének az Európai Unióban és a NATO-ban, nem pusztán öncélú politikai lépés volt. Mert a miniszterelnöknek bár kötelessége a nemzeti érdekek védelme, azonban véleménye szerint az Ukrajna elleni  háború idején komoly külpolitikai vonatkozásai is vannak egy ilyen találkozónak. De Fico nincs akkora bajban, mert azon melegében védelmére kelt a szlovákiai politikai gondolkodás Platónja, Andrej Danko, és bírálta az államfőt, amiért minimális nemtetszését fejezte ki a miniszterelnök keleti kiruccanását illetően. Dankónak fájt, hogy Pellegrini  elmarasztalta Ficót, mert az itt hagyott csapot-papot, és magasról tett arra, hogy az orvosi vagy az iskolai szakszervezetekkel találkozzon. A szétesett frakciójú pártelnök fejben ott tart, mint a koalíciós vezérürü, hiszen szerinte aki megkérdőjelezi Fico útjának legitimitását, az egyszerűen csak nem tudja megérteni, hogy Szlovákiát jelenleg a gázszállítás lehetséges leállítása fenyegeti. 

Vannak normális polgárai az országnak

Szlovákia megítélése szempontjából enyhítő körülmény, hogy sokan vannak, akik rosszul viselik a szlovák kormányfő vonzódását Putyinhoz. Hétfőn például több százan gyűltek össze a kormányhivatal előtt, hogy a miniszterelnök moszkvai látogatása ellen tüntessenek. Ezeket az embereket felháborítja, ha valaki visszaél a gázellátás témájával Oroszországgal való együttműködést emlegetve. Mert félő, hogy cserében Putyin Ficón keresztül erősítheti befolyását, a mindent elsöprő propagandáját, valamint a Szlovákia és a szövetségesei elleni hibrid háborúját. Megszólalt a legerősebb ellenzéki párt, a PS vezetője is, aki úgy véli,
emlékeznünk kell erre a pillanatra, amikor Fico a legnehezebb időszakban hagyta magára az ország állampolgárait, hogy Putyinnal pózolhasson, és ez lesz Fico politikai öröksége is, mert a miniszterelnök a “népe” helyett külföldi diktátorok érdekeit szolgálja. Nem is csoda, hogy már a bennfentes politikusok a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványról beszélnek, hogy próbára tegyék a jó esetben is 76 mandátumra olvadt kormánykoalíciós többséget a zajos parlamentben.

Mosolyogj, itt a karácsony!

De amíg ez összejön, addig egy kis elcsendesedést kér az államfő, elvégre nyakunkon a karácsony. És ilyenkor jó alkalom nyílik arra, hogy összefussunk, beszélgessünk a hozzánk közel állókkal, mondja a szabadidejében életviteli tanácsokat osztogató Pellegrini, aki nyugodt ünnepeket és sok boldogságot kíván az ország lakosainak. Illetve arra is áhítozik, hogy többször tudjunk úgy nevetni, ahogy az a szlovákokat jellemzi. Hiszen szerinte nemcsak szorgos, szerény, tisztességes és szívélyes nép a szlovák, hanem jókedvű is. A szenteste előtti utolsó paraméteres összefoglaló szerzője távol áll attól, hogy olyan nagyságokhoz mérje magát, mint a szeretett országunk első embere, de ha valaki úgy érzi, minket, magyarokat mintha mellőztek volna az idézett jókívánságokból, innét kívánunk minden olvasónknak a szlovákokéhoz hasonlóan mosolygós ünnepeket, vagy még annál is derűsebbeket!