Érkezhet a radioaktív szemét az országba, de mennyire kell ettől félni?

Ahogy arról beszámoltunk, egy tavaly novemberi törvénymódosítás ismét lehetővé tette, hogy Szlovákiába radioaktív hulladékot hozzanak be külföldről. A jogszabály-módosítást kormánypárti képviselők, a kabinet rendes jogalkotási folyamatát megkerülve nyújtották be. A kritikus infrastruktúráról szóló törvényhez adtak be egy azzal össze nem függő javaslatot, hogy a radioaktív hulladék importját lehetővé tegyék. Tomáš Taraba, az SNS kötelékében politizáló környezetvédelmi miniszter igyekszik az ügyet távol tartani magától. A TASR állami hírügynökségnek adott nyilatkozatában hárította a felelősséget, hangsúlyozta, hogy képviselői kezdeményezésről volt szó. Ugyanakkor nem tartja rossz dolognak, hogy a parlament a radioaktív hulladék behozatalára való tilalmat feloldotta. Szerinte ez újra lehetővé teszi, hogy a feldolgozást végző állami cég ismét jelentős bevételt termeljen. A tilalmat egyébként még 2021-ben Ján Budaj (akkor OĽaNO, most Demokraták) környezetvédelmi miniszter, a gazdasági minisztériummal való egyetértésben vezette be.

Jó üzlet, vagy sem?

Nyilatkozatában Taraba is hangsúlyozta, a radioaktív hulladék kezelését végző JAVYS nevű állami cég rendelkezik az összes szükséges engedéllyel és a feldolgozáshoz szükséges technológiával, amely azonban a tilalom miatt az elmúlt időszakban kihasználtatlan volt. A miniszter szerint a külföldről érkező hulladék feldolgozásával az állam milliós bevételekre tehet szert. A JAVYS a múltban elsősorban Olaszországból, Németországból és Csehországból származó hulladékot dolgozott fel. A tárcavezető szerint a jövőben az ún. kis aktivitású anyagoknak, lényegében az atomerőművekben használt védőruháknak az elégetéséről lesz szó. Taraba kiemelte, ennek következtében a környezetet semmiféle következmény nem éri. „Semmi nem jut ki a környezetbe” – tette hozzá.

Az ellenzéki Progresszív Szlovákia (PS) még tavaly év végén bírálta a tilalom feloldását. Elsősorban azonban ők sem a külföldről érkező hulladék feldolgozását utasították el, hanem arra figyelmeztettek, hogy a múltban az illetékesek nem kommunikáltak erről a tevékenységről korrekt módon, nem nyújtottak megfelelő információt a nyilvánosság számára. Ivan Štefunko, a párt parlamenti képviselője pedig azt is megkérdőjelezte, hogy az ilyen import gazdaságilag valóban jelentősen kedvező lenne.

Ez veszélyes?

A JAVYS-nak Jászlóapátszentmihályon (Jaslovské Bohunice), az ottani atomerőműnél van egy szemétégetője, minden bizonnyal itt történne a külföldről érkező radioaktív hulladék feldolgozása. Dr. Zagyvai Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technika Tanszékének docense portálunknak elmondta, radioaktív hulladéknak minősül minden, ami akár csak kicsit is jobban sugároz, mint a természetes háttérsugárzás. Ez utóbbi az emberi tevékenységtől függetlenül állandóan körülvesz minket. Zagyvai vázolta, hogy a radioaktív hulladék kezelésének három fázisa van. Az első térfogatcsökkentés, például égetéssel, a második a szilárd állapotba hozás, a harmadik pedig az elhelyezés. A térfogatcsökkentésre azért van szükség, mert a speciális elhelyezés nagyon drága, így a vállalatok a végsőkig igyekeznek csökkenteni az ilyen anyag térfogatát. „A cél, hogy feleslegesen ne kerüljenek tiszta anyagok a tárolóba, hanem csak a radioaktívak” – magyarázta.

Zagyvai elmondta, a nukleáris energetikára nagyon szigorú nemzetközi szabályok vonatkoznak, amelyet világszinten a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ vagy IAEA), illetve Európában ezen felül még az Euratom uniós szerv is felügyel, de az egyes országok illetékes hivatalai további szigorúbb feltételeket  is megszabhatnak az iparág számára. A szakértő szerint, a radioaktív hulladékot nem tilos az egyes országok között mozgatni, de az minden államnak természetes célja, hogy ne növekedjen a területén az ilyen anyagok mennyisége. „Azt tehát meg lehet csinálni, hogy kezelési, feldolgozási célból egyik országból a másikba szállítják az ilyen hulladékot, de az így kezelt radioaktív anyagot ezután visszafogadja az az ország, ahonnan az származik” – mondta. Nyilatkozatában egyébként erről a környezetvédelmi miniszter is beszélt, ő úgy fogalmazott, hogy a Szlovákiába belépő radioaktív anyagnak a mennyisége meg kell egyezzen az országot elhagyó ilyen anyagnak a mennyiségével. A JAVYS pontosan ezen elvek mentén dolgozta fel 2021-ig az Olaszországból származó radioaktív hulladékot. Lényegében az onnan származó hulladék térfogatcsökkentésére szerződtek.

Zagyvai arról is beszélt, a radioaktív hulladékot, kis, közepes, illetve nagy aktivitású kategóriába sorolják. A sugárzás dózisát, vagyis egészségkárosító hatását jelző mértékegysében az számít kis aktivitású hulladéknak, amely nem haladja meg a 10 mikrosievert/év (μSv/év) dózist. Összehasonlításképpen egy banán elfogyasztása 0,1 μSv, a fogászati röntgenfelvétel pedig 5 μSv. A közepes kategóriába tartozó anyagok már erősebben sugároznak, de még ezek sem termelnek jelentős mennyiségű hőt. A nagy aktivitású hulladékot pedig maguk a kiégett urán fűtőelemek alkotják.

A szakértő azonban arról is beszélt, hogy a kis aktivitású radioaktív hulladék feldolgozása elsősorban az ilyen létesítményekben dolgozó emberekre lehet veszélyes. Az őket érő sugárdózist ugyanakkor nagyon szigorúan ellenőrzik. Hangsúlyozta, a környezetbe kilépő anyagoknak, így például az égetésből származó füstnek sugárzásmentesnek kell lennie. „A lényeg, hogy ami radioaktív, az bent marad a dobozban” – tette hozzá. Az égetés után visszamaradó salaknak a halmazállapotát megszilárdítják, hogy könnyebben kezelhető legyen.

Zagyvai elmondta, a kiégett urán fűtőelemeket, vagyis a magas aktivitású hulladékot, az erőművek területén először évekig pihentetik, majd 50-60 évre átmeneti tárolóba helyezik. Csak ezt követően döntenek arról, mit kezdjenek velük. Szlovákiából a rendszerváltás előtt ezeket rendszeresen visszaszállították a származási helyükre, az akkori Szovjetunióba.