Kataszteri hackertámadás: Ha célzott lett volna, akkor az elkövetők valószínűleg több pénzt kértek volna

A neve elhallgatását kérő szakember szerint az, hogy a múlt hétfőn központilag leállították a kataszteri hivatalok működését és az alkalmazottak utasították, hogy ne kapcsolják be a gépeiket, azt jelezte, nagy a gond és valószínű, hogy a hackertámadást nem tudták sem elhárítani, sem felmérni annak hatását.

A szlovákiai eset kapcsán arra lehet következtetni, hogy nem célzott támadás történt. Ha célzott lett volna, akkor jó esetben az elkövetők valószínűleg több pénzt kértek volna – nem hét számjegyű összeget – a zárolt adatokért, vagy még nagyobb kárt okoztak volna, visszaélve a birtokukba került információkkal. A szakértő úgy véli, egy zsarolóprogramot nem nagy művészet előállítani, három kamasz is képes összerakni egy ilyet egy hétvége alatt, de az a jellemzőbb, hogy a dark weben jut hozzá ilyenhez az ember, nem nagy összegért. Egy ilyen program aztán egy e-mail csatolmányban lapul, és aztán ha valaki küldeményként megkapja és rákattint, akkor történik meg a baj. Ebben az esetben is a legvalószínűbb, hogy a hivatal egyik munkatársa rákattintott egy ilyen levélre, bár elvileg az is felmerülhet, hogy volt egy együttműködő bennfentes alkalmazott, aki segítette a zsarolóvírus terjedését.

A szakember elmondta, „mint minden számítógépes vírus, a zsarolóvírus, – a ransomware – is képes önmaga szaporítására, újratermelésére, mint ahogyan ezt a folyamatot a biológiából is ismerjük. Amint megjelenik a számítógépen, jelszóval titkosítja az adatokat, és aztán annak függvényében, hogy milyen és mennyi állományt sikerült birtokba vennie, attól függően kérnek az elkövetők a feloldó kulcsért cserébe digitális fizetőeszközt, mondjuk bitcoint, aminek az útját nehéz lekövetni”.  

Azonban több dolgot lehet tenni annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő: nagyon fontos a megelőzés, azaz ki kell képezni az alkalmazottakat, akár online kurzusok segítségével. Bankoknál például bevált dolog, hogy  tesztelik a tisztviselők éberségét, és kellően motiválják őket arra, hogy minden gyanús küldeményt jelentsenek. Fontos a rendszerek aktív védelme, az aktualizált vírusirtó programok beszerzése. Ebben az esetben több éves volt az antivírus program, azaz elhanyagolták ezt a kérdést. A szlovákiai eset kapcsán felmerülhet a gyanú, hogy mindezeket a lépéseket kispórolták.

Az sem mindegy, hogy a különböző hivatalok miként tárolják az adataikat, azokhoz kik férhetnek, ahogy az is, hogy az egyszer elmentett dokumentumok ne legyenek utólagosan módosíthatóak vagy törölhetőek. Nem utolsó sorban pedig a komoly hivatalokban szükség van biztonsági másolatokra, amelyekből rövid idő alatt teljesen helyre lehet állítani a rendszer működését.

A levélszemét-filterek azonban nem minden esetben tudják kiszűrni az ehhez hasonló e-maileket. Arról nem is beszélve, hogy vannak más lehetőségek is a vírus célba juttatására. Például itt van az a magyarországi történet, ahol a külügyminisztériumot érte támadás, és abban az esetben egy szakmai konferenciára szóló meghívó játszotta a főszerepet, amelyik olyan weboldalakra utalt, ahol aztán a külügyes érdeklődő regisztrálhatta magát.

A kiberbiztonsági szakértő úgy véli, előfordulhat, hogy az állam fizet a zsarolónak, és ha ez megtörténik, kicsi az esélye, hogy azt utólag beismerné. Arra is számítani lehet, hogy amint újraindul a rendszer, az a nagy érdeklődés miatt gyorsan össze fog omlani, ahogyan általában a statisztikai hivatalok oldalai sem bírják a rohamot a választások éjszakáján.