Pattanásig feszült a helyzet Szlovákiában, óriási nyomás alatt a gyerekeink

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

A csütörtök déli órákban a maga nemében az ország eddigi legszörnyűbb iskolai támadása történt Spišská Stará Ves városának gimnáziumában. Másfél nappal azután, hogy Robert Fico a pozsonyi gimnazista, Simon Omaník Peter Pellegrinivel szembeni véleménynyilvánítására a maga aljas stílusában úgy reagált, „valakinek itt három pofonra van szüksége“.

Ki lesz a ludas?

A társadalom lelkiállapotáért felelős a mindenkori kormányzat, és ha az olyan üzemmódban működik, mint egy háborús hadügyminisztérium, amely a folyamatos ellenségkeresésen munkálkodik, nem mellesleg pedig a szünet nélküli sértettség állapotába betegíti magával együtt a társadalmat, akkor a társadalmi stressztől keletkező pattanások valahol ki fognak fakadni. A Spišská Stará Ves-i eset, ha nem is egyenes folyománya, nyilvánvalóan tünete ennek az állapotnak.

Az elkövetkező órák, napok bizonyára választ adnak majd számos kérdésre a gimnázium igazgatóhelyettesét és egyik diákját halálra késelő és egy további személyt súlyosan megsebesítő fiatal tettének indítékai kapcsán, az mindenesetre már most kijelenthető, hogy nem telik el nap anélkül, hogy a fiatalokra nehezedő nyomásról szó esne. Legyen szó iskolai zaklatásról vagy épp karaktergyilkosságról.

Azt nem nehéz előrejelezni, hogy a „túlmotivált” politikusokat csendre intő Fico a következő gyászfázisában hogyan fogja tagadni és kire fogja hárítani a saját felelősségét, de neki olyannyira nem szokása az ilyesmit elmulasztani, hogy maga emlékeztette a nagyérdeműt saját ocsmányságára, amikor tavaly ősszel egy másik tanulót, nevezetesen Marek Janigát, a Comenius Egyetem Jogi Karának hallgatóját titulálta pattanásos orrú serdülőnek, amikor amaz éppen bírálni merte egyeteme Fico-féle narratívával tolakodó dékánját.

Spišská Stará Ves-en ketten életüket vesztették, és egy ország gyászol. Peter Pellegrini köztársasági elnök az eset kapcsán azt mondta, a világon semmilyen probléma nem oldódik meg késsel vagy más fegyverrel, a vitákat békésen, kulturáltan kell rendezni, gyűlölet és erőszak nélkül. Ahhoz pedig mindenkinek hozzá kell járulnia, hogy „a társadalmi légkör és az emberek közötti kapcsolatok ne adjanak teret erőszakos cselekedeteknek”. Nyilván úgy érti, hogy pofonoknak sem.

Gyász és szégyen

Akiknek pedig nem szabad csendben maradniuk, azok a diákok. Különösen akkor, ha véleményformálási szándékuknak erőszakmentesen adnak teret, mint ahogy tette Simon Omaník. A Főiskolai Diáktanács, a Középiskolások Szövetsége és a Szlovák Ifjúsági Tanács ugyancsak arra figyelmeztetett, hogy ha nem is értünk egyet másvalaki véleményével, fontos az álláspontunkat kulturáltan előadni és azt érvekkel megvédeni.

„Az a légkör, amelyben a fiatalokat véleményük kinyilvánítása miatt zaklatják, hosszú távon negatív következményekkel járhat Szlovákia jövőjére nézve” – szögezik le.

A mai szörnyű eseményekre pedig a diákszervezetek közül elsőként a Középiskolások Diáktanácsa reagált, hangsúlyozva, hogy „a gyűlölet fokozatosan növekszik, és egyre inkább érinti a diákokat, véleményüket, hozzáállásukat és megnyilvánulásaikat”.

Márpedig Szent-Györgyi Albert is megjegyezte egykor, hogy „olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”. Ha a társadalom polarizáltságát és némely politikus uszító megnyilvánulásait az iskolák padsoraiba gépeljük, akkor semmi jóra ne számítsunk.

Tátott szájjal a…

Az se segít a társadalmi béke helyreállításán, ha az ország épp egy agresszor nagyhatalom kegyeiért áhítozik. Noha érthető, hogy Putyin nagyúr és hazai cimborái ugyanazokkal az elvekkel azonosulnak, tehát hogy ha valaki, történetesen a szomszédunk nekünk nem tetsző véleményt nyilvánít, akkor oda kell sózni neki néhány pofont.

Ennek megfelelően a kormányzó bagázsunk egyre több tagja utazik Moszkvába köldököt nézni. A Tibor Gašpar, Ján Mažgút és társaik alkotta politikai segédmunkás delegáció azonban nem érti, hogy hiába tolakodnak föl a polcra, attól még nem lesznek valami finom befőttek.

Hiába állít tükröt lépten nyomon az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, most például éppen Lengyelországból azzal, hogy figyelmezteti a szlovák kormányfőt arra, ő sem bocsátott meg a merénylőjének, aki rálőtt, és hiába teszik ugyanezt Szlovákia volt külügyminiszterei és több tucatnyi szlovák diplomata. Mi csak kormányzunk a szakadék felé, és aki ezzel nem ért egyet, az mind pofont érdemlő, taknyos idióta.