Bugár Béla: Fico rossz irányba változott, pedig a merénylet után mondhatta volna, a jóistentől kapott egy lehetőséget

A „nagypolitikában” 30 évet lehúzó expolitikus a „Magyarként a szlovák politika sűrűjében” című kötetben mondja el a maga nézőpontját, a rendszerváltástól egészen a magyar képviselet megszűnéséig. Bugár azzal magyarázta a könyv megszületésének apropóját, hogy szerinte az utóbbi időben rengeteg hazug információ jelent meg a nyilvánosságban, és hasznosnak tartja helyre tenni bizonyos dolgokat, ne csak egyoldalú információk legyenek elérhetőek.

Ki a jobb?

A könyvbemutatón Bugár kitartott a korábbi véleménye mellett, miszerint a legkönnyebb kormányzás a 2016-ban Robert Fico vezetésével megalakult koalícióval zajlott, mert ami a kisebbségi témákat illeti, ami a kormányprogramban szerepelt, az teljesült. Még akkor is, ha mondjuk a kisebbik politikai partner, az SNS időnként morgott, mondjuk a településeket jelző táblák betűmérete miatt. Emiatt is történt az, hogy Bugár erre vette a fáradságot, és lemérte a felirat nagyságát, hogy megnyugtassa Andrej Dankót, a Bős települést jelző betűk nem nagyobbak a szlovák verzió karaktereinél.

Ám korábban, még a Dzurinda-kabinetekben sem ment minden simán, és akkor, még MKP-sként tanulgatták a magyar képviselők a kormányzás csínját-bínját. Mikuláš Dzurinda első kormányába Bugár emberei „fiatal taknyosokként” kerültek be, és mindjárt a legelső ülésen blokkolniuk kellett a parlament munkáját, mert a kormányfő nem volt hajlandó teljesíteni egy ígéretet a kisebbségi kultúrára szánt összeggel kapcsolatban. És az akkori viszonyokra jellemzően Dzurinda kapásból az ellenzéki Ján Slotától kért segítséget, hogy a képviselőivel helyettesítse a magyar honatyákat, cserében az SNS-es embereket nem penderíti ki az addig megőrzött pozíciójukból. Arról nem is beszélve, hogy másfél év kormányzás után az akkori miniszterelnök bejelentette, hogy kisebbségi témákkal kapcsolatban már elfogyott a politikai akarat. Ilyet Ficótól „soha nem hallottam, ha tetszik ez az újságíróknak, ha nem”.

Visszakanyarodva még a 90-es évek második felére, az MKP megalakítására, Bugár felelevenített egy „kis színes” történetet Duray Miklóssal összefüggésben, akivel voltak villongások, mert „nem tartott be egy csomó egyezséget”. Amikor 1998-ban sikerült a három magyar elődpártot összeboronálni, akkor Csáky Pál meg Bugár indult az elnöki pozícióért, és állítólag Duray azt mondta ekkor, hogy Csákyra azért nem szavaz, mert ő mindenkit átvág, a „Bugár meg elég buta ahhoz, hogy lehessen őt irányítani”. „Na, így lettem pártelnök”. Mindennek ellenére a parlament korábbi alelnöke azt mondja, hogy ha a közös célról, tehát a kisebbségi témáról volt szó, azért ott mindig együttműködtek.

Mi folyik az országban?

Az ember a politikában meg kell, hogy edződjön, vallja Bugár, aki szerint azért, mert valakinek más a véleménye, nem kell utálni. De az, ami most folyik ebben az országban, az katasztrófához fog vezetni. Felelevenítette, hogy annak idején ők is tiltakoztak az akkori miniszterelnök ellen, Kováč köztársasági elnök mellett, meg föl is szólalt párszor a főtéren, de soha nem kiabálta senki azt, hogy Mečiar takarodjon a börtönbe. Úgy véli, az elmúlt 30 év alatt annyira bedurvult a politika, hogy ez már normális lett, egész addig, míg meg nem lőtték Ficót. A szakadék a két tábor választói között is akkora, hogy nem tudni, hogyan lehet ezt orvosolni, mert egyik fél sem igyekszik pozitív lépést tenni. Bár Ficónak volt egy óriási lehetősége. Azt követően, hogy a merénylet után felépült a miniszterelnök, elmondhatta volna, a jóistentől kapott még egy lehetőséget, és bár mindannyian hozzájárultunk ehhez a helyzethez, ami az országban uralkodik, de most már próbáljuk másképpen. Bugár szerint a kormányfő ennek pont a fordítottját csinálta. Bár azt hozzátette, hogy ha őt lőtték volna meg, akkor nem tudja, ő hogyan kezelné ezt a traumát.

Ami a hazai magyarságot illeti, meggyőződése, hogy nem fog gyorsan felszámolódni a megosztottság, illetve nem hagy alább az ezzel összefüggő árulózás. Elvégre “ezeket az embereket 12 évig arra nevelték, hogy mi vagyunk az árulók”. És ők ezt hiszik, mert sajnos vannak olyanok, akik gyűlölködnek. Azonban nem kell ettől megijedni, hiszen Bugár megedződött az elmúlt 30 év alatt. Nem roppant bele akkor sem, „amikor a szlovákoktól azt kaptuk, amit kaptunk, a mečiari időszakban”. Akkor is „mi voltunk … az árulók, nem lehettünk benne a belbiztonsági bizottságban” mert azzal vádolták az MKP-s képviselőket, hogy kiviszik az információkat a magyar titkosszolgálatnak. Aztán néhány évvel később, már a hidas időkben hasonló vádak érték őket az MKP részéről. Azonban valahol azt olvasta, Csáky be is ismerte, a legnagyobb hibát akkor követték el, amikor nem azzal törődtek 2010-ben, hogy MKP-sként elmondják a választási kampányban, mit szeretnének tenni, hanem a Híd pártot szidták. Ez szerinte óriási hiba volt, mert ha nem ezt csinálják, akkor lehet, hogy ők is bejutnak a parlamentbe, és akkor ez a gyűlölet alábbhagyott volna, mert muszáj lett volna együttműködni a törvényhozásban. És úgy véli, ebből tanulni kéne. Bár Bugár úgy tudja, hogy a Magyar Szövetség mostani elnöke, Gubík László megtiltotta az árulózást. Ám félő, hogy azok az emberek, akik ezen nőttek fel, nem biztos, hogy abbahagyják.

Milyen a média?

Az expártelnök sokat szerepel a sajtóban, ahol gyakran rákérdeztek arra, hogy például a Fico miért olyan, amilyen. Ilyenkor „mindig elmondom, hogy gyerekek, azért azt meg kellene nézni, hogy hogyan jutott ő idáig”. Nem az történt, hogy egyszer csak fölébredt, és ilyen lett, hanem az elmúlt tizenvalahány évben a média mindent rákent, „Lebo Fico”-zott, „bármit csinált, mindig kapott”. Aztán volt az a három év – 2020-tól kezdve –, amikor vadásztak rá, és egy szavazaton múlott, hogy nem adták ki a büntetőjogi eljárásra, majd pedig meglőtték. Ebből a szempontból érthető az, véli Bugár, hogy ő esetleg ennyit változott. Csak „az a baj, hogy rossz irányba, de ezzel neki fog kelleni elszámolnia”.

A média meg mindig az adott helyzetet a saját szájíze szerint próbálja megközelíteni, amit láthatunk, ha az elmúlt napok fejleményeit nézzük. Például annak kapcsán is, hogy a kitüntetett matematikus diák nem adott kezet az államfőnek, és a másik eset pedig az, ahogy Fico a parlament rendkívüli ülését zárttá nyilvánította, mert a titkosszolgálat bizalmas információjáról tájékoztatták a képviselőket. A liberális média szerinte azt sulykolja, hogy fel kell nézni erre a diákra, mert vállalta a véleményét. „Igen ám, csak az egyetlen hülye, elnézést kérek, liberális újságírónak eszébe nem jut, hogy egy megosztott társadalomban” ezzel tovább fokozódik a feszültség. És lehet, hogy jól gondolta ez a diák, ám ha jó matematikából, akkor tudnia kellene a fizikából is, hogy minden akciót reakció követ. Hasonló a helyzet szerinte a titkosszolgálat titkos jelentésével kapcsolatban a kormányellenes szervezkedésről.

„Én azt mondom, hogy ha ez igaz, amit a Fico mond, akkor egyetlen dolguk, lehetőségük van: rendőrségre adni” és kivizsgálni a szervezkedőket. Abban a pillanatban, ha behívnak valakit kihallgatásra, az viszi magával az ügyvédjét. Onnantól kezdve meg kikerül minden. Tehát akkor kiderül az, hogy kinek van igaza. Ha viszont ők nem fogják a rendőri szerveket és a vizsgálótiszteket ebbe bekapcsolni, akkor náluk marad a Fekete Péter.  De szerinte előre megmondani, hogy biztosan Fico konspirál, ez butaság, bár még ez is lehetséges. Az viszont „egy másik dolog, hogy hülyén csinálta”. Úgy, ahogy a kormányfő hülyén kezelte a moszkvai útját is, „mert ha én elmegyek a Putyinhoz,…a gáz miatt…, akkor tájékoztatom az európai uniós vezetőket”, illetve, „ha van benne egy kis igazságérzet, akkor elmondhatta volna azt” is, hogy az ukránok azért nem nyitják meg a csapot, mert az oroszok a szerződés meghosszabbításához azt követelték, hogy az ukránok ismerjék el, a Krím az oroszoké.

A sajtós helyzet kapcsán kitért arra, hogy a média politizál és erre elmondta a saját példáját, amikor 2018-ban, éppen a Kuciak-gyilkosság után nem sokkal a feleségével a házassági évfordulójukon Maldív-szigetekre utaztak nyaralni, amit fél évvel korábban fizettek be. Ehhez képest a sajtó azt állította, hogy „azért mentem Maldívra, …hogy Kočnerral ott találkozunk”. Hiába mutatta az újságíróknak, hogy mikor fizette ki az utat. Ezért aztán, „ahol lehet, belerúgok a DenníkN-be. Ennyit megengedhetek most magamnak, és ezt mindig meg fogom csinálni”. Mert ha „politizálni akarnak, lépjenek be a politikába, viseljék a felelősséget”. De a „médiának ez kellett, a cirkusz”.

Ettől még Bugár tisztában van azzal, hogy a média a demokráciában nagyon fontos szerepet tölt be, mert ellenőriz. „És azért higgyék el, a politikust azért ellenőrizni kell. Ez a tapasztalatom, tudom, ha az emberre nem figyelnek oda, akkor azért képes butaságokat csinálni. Ezért szokták azt mondani, hogy a demokráciának a láncos kutyája a média”. Csakhogy szerinte a DenníkN, az Aktuality és a Sme a láncot lerázta magáról, és mást szolgál.

De Bugárt nem az érdekli, hogy kik adtak pénzt az egyes sajtóorgánumok működésére, hanem az a lényeges, hogy az kiket dicsőít. És akkor így folytatta: „a PS-ről beszélek”, amelyik párttal „egyetlen egy problémám van”, mégpedig az, hogy ha valamit kritizál, akkor a másik oldalon meg kell mondania, hogy mit kellene tenni. „Nézzék meg, a kritikán kívül egyetlen egy javaslatot nem tesznek, az én problémám az, hogy ők, idézőjelben, egyetlen egy dolgot tűztek ki célul, ha lehet, kinyírni a Fico-kormányt”.

És mi a helyzet velünk?

A könyvbemutatón felmerült a kérdés, van-e megoldás a szlovákiai magyar helyzetre, azaz, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy újra 7-8 százalékos erő legyünk? Bugár azt ajánlja, „kezdjük talán onnan, …hogy a szlovákiai magyar választót ma már szlovák pártok is megszólítják. Ha megnézzük például a Progresszív Szlovákiát, ott Spišiak képviselő 60 ezer karikát vitt el, 60 ezer szavazatot kapott…Ravasz Ábel (SaS) 3 ezer szavazatot vitt el. Végig tudom így mondani azt, hogy hány ezer szavazatunk veszett el, tehát … 7-8 százalékról beszélni teljesen fölösleges. Nekünk az 5-6 között kellene megpróbálni az első időszakban”. Csakhogy, tette hozzá az expártelnök, ehhez történt még egy dolog. Eddig ment az árulózás azokkal kapcsolatban, akik együttműködtek Ficóval és az SNS-szel. Ez szerinte azért probléma, mert legutóbb, az államfőválasztáskor „hirtelenjében a Szövetség, Forróékkal az élen átcsaptak a kormányoldalra, és a legkeményebb választóik egy része ezért ment el”. Így aztán a jelenlegi pártelnök meg néhány embere nagyon nehéz helyzetben van, ha azt akarja, hogy az elkövetkező időszakban össze lehessen boronálni a szlovákiai magyarokat. Ahhoz ugyanis végig kell járni a régióinkat. Mindenhol meg kell találni egy-egy embert, aki hajlandó feláldozni a hétvégéjét, hogy megbékélést hirdessen, „mindegy, hogy ki volt hidas, ki volt MKP-s”, és így lehet megpróbálni bejuttatni a magyar pártot a parlamentbe. Mert ha ott nem lesz magyar, mások nem tudják a magyar kérdéseket kezelni, mert nem tudnak magyar fejjel gondolkozni.

Bugár tudja, milyen személy ő

Azt meg tudatosítja Bugár, hogy ő megosztó személyiség. Vannak, akik utálják őt, és vannak, akik azt mondják, még szükség van rá. A véleményét viszont bárkivel megosztja, „legyen az akár a Gubík”. „2020-ban kaptunk egy rendes pofont, 2 százalékot”, és az „emberek azt mondták, hogy nem kelletek, pedig akkor intéztük a legtöbbet”.

Azonban ha most lennének a választások, nem tudná, kire voksoljon. Fico és a Smer annyit változott, hogy „ez már nem az, akivel mi együtt kormányoztunk”, a Hlas Šutaj Eštok vezetésével bukórepülésbe kezdett, az SNS, Republika szerinte említésre sem méltó. A másik oldalon az SaS-szel összefüggésben csak annyit jegyzett meg a veterán expolitikus, ha ezt a pártot „kellene választanom, akkor mind a két kezem lecsapatom”. A PS-szel kapcsolatban az a fő gondja, hogy nem látja, mit akarnak tenni. Matovičról annyira nincs jó véleménnyel, hogy inkább a halált választaná. Hiszen csak bele kell nézni a szemébe, és látni, „hogy ő gonosz”, mert „így született”. A KDH sem a szíve csücske, mert új emberek kerültek be a kereszténydemokratákhoz. Ha viszont a Magyar Szövetség megembereli magát és úgy fog működni, ahogy azt felvázolta, akkor még lát rá esélyt. Ha nem, akkor talán először fog előfordulni, hogy „úgy dobom a cédulát, hogy nem lesz rajta senki bekarikázva”.