A csallóközi iskolaigazgatók a bizalom kialakításában és a kommunikációban látják a bántalmazás megelőzésének lehetőségét

A nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola diákjainak mindennapjait jelenleg egy gyógypedagógus és egy pszichológus segíti. „Nagy szükség van ezekre a szakemberekre, s hova tovább, csak egyre nagyobb jelentőségük lesz. A pszichológusunkat élő tűzoltókészüléknek szoktam nevezni, mert napi szinten foglalkozik és oldja a tanulóink problémáit. Mindig akad valaki, aki bekopog hozzá és beszélni szeretne vele. Természetesen a szülő beleegyezése szükséges ahhoz, hogy foglalkozhasson a gyermekekkel. Amennyiben ezt megkapjuk, ő mindig tárt ajtókkal várja a hozzá fordulókat. A diákokkal való beszélgetése után átadja a meglátásait az osztályfőnöknek és a szülőnek egyaránt” – mondta el a Paraméternek Csepi Katalin, az intézmény igazgatónője, hozzátéve, elengedhetetlennek tartja a szülő, gyermek és pedagógus közös együttműködését.

„Egymás nélkül nem létezünk. Nagyon fontos, hogy a szülő megértse, ha valamit jelzünk az irányukba, azt csakis jó szándákkal tesszük. Nem mindig könnyű, sokszor rögös ez az út, de végül mindig úgy köszönünk el egymástól, hogy megértettük a másikat és keressük a megoldást” – folytatta.

Csepi Katalin továbbá kifejtette véleményét, miszerint a problémák sokszor otthonról erednek, amit lehet, hogy maga a szülő sem tudatosít. Ezekre pedig csak rakódnak rá a negatívumok, amikor a gyermek közösségbe kerül, hiszen ott különféle típusú, különféle személyiséggel rendelkező diákokkal találkozik. Mint mondta, a szóbeli bántalmazásnak a visszahúzódóbb tanulók jobban ki vannak téve. „Nem mondhatom, hogy az iskolánkban ez egy elharapódzott dolog, viszont ahhoz, hogy elkerüljük a bajt, mindig nyitott szemmel és füllel kell járnunk. Figyelünk a diákokra, s ha magatartásukban, hangulatukban, megnyilvánulásaikban, vagy akár a tanulmányi eredményeik terén változást észlelünk, akkor azzal foglalkozunk. Ez elsősorban az osztályfőnök küldetése, ő úgymond a családfő az osztályban” – részletezte.

Az igazgatónő a problémák megelőzéséhez kulcsfontosságúnak tartja a bizalmi kapocs kialakítását. Azt vallja, ha a gyermek érzi, hogy szeretettel közelednek felé, akkor képes lesz megnyílni. „Próbáljuk azt közvetíteni feléjük, hogy tiszteljük egymás emberi mivoltát. S ha valami bántja őket, ha bántalmazták, vagy valami miatt rossz érzés keletkezett bennük, akkor azt ki tudják mondani, merjék megosztani velünk, pedagógusokkal” – húzta alá.

Azt tapasztalja, hogy a mai kor fiataljai ugyan sokat tudnak beszélni, de nem az érzelmeikről. Inkább a felszínről merítenek, mintsem a mélyről jövő érzéseikből. E tekintetben a családot, a sok kommunikációt emelte ki.

Mint mondta, sok múlik azon, hogy milyen a gyermek családi környezete. Ez ugyanis nagyban hozzásegíti a fiatalokat a nyitottsághoz, ahhoz, hogy merjenek felszólalni, ha valami fáj nekik.

A bizalom és diszkréció meglétét nemcsak a gyermek – pedagógus viszonyban, hanem a pedagógus – szülő kapcsolatban is lényegesnek tartja. „Ahhoz, hogy a szülő merjen hozzánk fordulni, bíznia kell bennünk. Igyekszünk erre is odafigyelni, például, sosem utasítok el senkit, bármikor is keres. Hiszen, ha keres, az azt jelenti, hogy gond van. A másik oldalon nem tudhatom, mennyit készült adott esetben arra a bizonyos telefonhívásra, meddig tartott összeszednie a bátorságát, hogy kezébe vegye a telefont. Úgy gondolom, ha mernek lépni és megszólalni, az már egy hatalmas eredmény, éppen ezért törekszünk mi is a nyitottságra és mindenkivel a legjobb tudásunknak megfelelően foglalkozni.”

Gondolatait azzal zárta, hogy véleménye szerint a pedagógus egy lámpás, aki megvilágítja az utat. A céljuk ezért az, hogy segítsék a tanulóikat abban, hogy meg tudják állni helyüket az életben.

Takács Iveta, a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola igazgatónője elmondta, saját pszichológusuk nincsen, ugyanakkor van szociálpedagógusuk, akitől a diákjaik segítséget tudnak kérni, ha problémájuk van, vagy úgy érzik, valamivel nem tudnak egyedül megküzdeni.

Ezen túl az iskolában elhelyeztek egy bizalomládát, melybe a diákok névvel és név nélkül is bedobhatják kérdéseiket, kéréseiket. Ez egy jól működő rendszernek bizonyul, ugyanis sok üzenet érkezik a ládikába. Kezdetben inkább anonim levelek érkeztek, mostanra viszont a tanulók már névvel is merik vállalni érzéseiket. A szociálpedagógus minden levéllel külön foglalkozik.

A tapasztalat azt mutatja, a gyerekek a legtöbb esetben családi problémák kapcsán kérnek tőle segítséget, melyekre otthon, a bizalomhiány miatt nem lelnek válaszra.

Iskolán belüli durva bántalmazásról az igazgatónőnek nincs tudomása. „Persze, mint mindenhol, nálunk is előfordul csúfolódás, kisebb piszkálódás, de súlyosabb esetek szerencsére nem fordulnak elő” – jegyezte meg.

Az anonim levélben olvasott problémákkal általánosan foglalkoznak. Mivel nem tudják, kihez tartozik az írás, így csoportos előadásokat, foglalkozásokat tartanak az adott témakörben, míg a névvel ellátott panaszokat egyénileg oldják.

Ahhoz, hogy segíteni tudjanak, Csepi Katalinhoz hasonlóan Takács Iveta is elengedhetetlennek tartja a bizalom kialakítását, melyet véleménye szerint a megfelelő hozzáállással, az adott személy diszkréciójával tudnak elérni, valamint azzal, hogy mindig kínálnak megoldási lehetőségeket, hasznos tanácsokat a hozzájuk fordulóknak.

Az igazgatónő szintén hangsúlyozta, abban, hogy senkiből ne váljon zaklató és bántalmazott sem, nagyon fontos szerepet játszanak a szülők. Mint mondta, az otthoni környezetben biztonságot kell találnia a gyermeknek. Kell valaki, akihez fordulhat, akivel meg tudja osztani az érzéseit, akinek őszintén megnyílik. „Ha ez megvan, akkor a gyermek elmondja, ha bántották őt. Ebben az esetben pedig, ha a bántalmazás az iskolán belül történt, a szülő feladata jelezni ezt az iskola felé, hogy közösen tudjuk megoldani a problémát.”

Felvettük a kapcsolatot a bősi Amade László Alapiskola igazgatónőjével, Sebő Renátával is, aki elmondta, az iskolai bántalmazást általánosan nézve igencsak nagy problémának látja. Megjegyezte, sok esetben a diákok és a tanárok egyaránt veszélyeztetve vannak. „Az egyik okát ennek abban látom, hogy nincs kellőképp korlátozva, mi az, amihez a gyermek hozzáférhet.

Az interneten és a televízióban is egyre több szó esik ugyanis a bántalmazásokról. A gyerekek hallják, látják ezeket a dolgokat, amit nem tartok jónak, mivel ők még teljesen máshogy fogják fel ezt az egészet.

Mindegyikük másképpen reagál ezekre. Sok esetben viccnek szánják, de megtesznek olyanokat, amiket valahol már láttak” – magyarázta.

Az igazgatónő mondandóját azzal folytatta, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy tanulóikat ne érhesse támadás. A bántalmazás témakörét érintő előadásokat szerveznek, illetve a speciális pedagógusuk és a pedagógusasszisztenseik szintén foglalkoznak a diákokkal. Ennek kapcsán megjegyezte, bár sok tanulójuk fordul hozzájuk segítségért, többeknél tapasztalják, hogy egy úgymond külsős emberrel – így például az adott előadóval – könnyebben megosztják a bánatukat. A külső támadástól egyaránt védik a gyermekeiket, idegen személyeket nem engednek be az épületbe.

Az előtte szólókhoz hasonlóan Sebő Renáta szintén úgy véli, a felelősség a pedagógusokat és a szülőket egyaránt terheli.

„Nem lehet egyoldalúan nézni a dolgokat és mindent csak az egyik félre hárítani. A szülő – tanár – gyermek hármasának egységben kell működnie, csak akkor juthatunk előre.”

A vásárúti József Attila Alapiskola igazgatója, Bognár László szerint a bántalmazás olyan probléma, amit az erőfeszítéseik ellenére teljes mértékben szinte képtelenek kiirtani a gyerekek életéből. „A fizikai bántalmazás ritkább, gyakoribbnak vélem a lelki bántalmazást. Ez egy kicsit megfoghatatlan, hiszen mindenki más lelkületű.

Van, aki a legkisebb csúfolódást is nehezen éli meg, van, aki viccnek veszi, vagy épp elengedi a füle mellett. Ahány gyermek, annyi lélek, annyi feldolgozási mód. Vannak sajnos, akik magukba fojtják az ezzel kapcsolatos sérelmeiket – ezekből pedig kialakul egy sokkal nagyobb probléma.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartom a rendszeres kommunikációt, odafigyelést és őszinte törődést mind a tanárok, mind a szülők részéről” – mondta az igazgató, hozzátéve, meglátása szerint ezzel a témával már az óvodában el kellene kezdeni foglalkozni, hogy a gyermekekben kialakuljon a tudat, hogy igenis beszélniük kell róla, ha bántalmazás áldozatai lettek.

2024 szeptemberétől az intézmény munkáját speciális pedagógus is segíti, valamint rendszeresen szerveznek diákjaiknak a sikanéria témakörét érintő előadásokat, foglalkozásokat.

A vásárúti alapiskola továbbá rendszeresen egyfajta felmérést végez a tanulóik körében. Ennek keretében különféle kérdéseket tesznek fel: élt-e már át bántalmazást a diák, volt-e szemtanúja zaklatásnak, ő maga bántotta-e a társait. A kitöltött kérdőíveket aztán értékelik, s az eredmény alapján elkezdik orvosolni a fennálló problémákat.

Az oktatási minisztérium új irányelve

Az oktatási minisztérium új irányelvet mutatott be az iskolai zaklatás megelőzését és kezelését illetően, mely február 1-jétől hatályos. A minisztérium egyúttal elindította az első országos adatbázist a zaklatásmegelőző programokról az iskolák számára. Erről egy keddi sajtótájékoztatón számolt be Tomáš Drucker (Hlas-SD) oktatási miniszter.

Drucker elmondta, hogy a dokumentum egyértelműen meghatározza a zaklatás fogalmát. Az eddigi közvetlen és közvetett zaklatás, valamint a kibertérben zajló zaklatás mellett mostantól fizikai, verbális, pszichológiai és érzelmi zaklatásról is beszélnek.

Az iránymutatás először határozza meg pontosan az összes érintett szereplőt: nemcsak az áldozatot és az elkövetőt említi, hanem a tanúkat és azokat a diákokat is, akik tudattalanul hozzájárulhatnak a zaklatáshoz. Ennek köszönhetően a segítségnyújtás célzottabbá válhat.

A miniszter szerint az új szabályozás átfogóbb megközelítést vezet be.

Az eddigi „agresszor” kifejezés helyett a dokumentum a „potenciális zaklató” megnevezést használja. Ezzel a cél az, hogy az iskolák ne féljenek elismerni, ha zaklatás van jelen intézményükben, és egyúttal lehetőséget kapjanak arra, hogy segítséget nyújtsanak annak is, aki a zaklatást elköveti.

Lenka Svoradová, a minisztérium mentálhigiénés és támogató intézkedésekért felelős osztályának igazgatója hangsúlyozta, hogy az igazgatók felelősek mind a zaklatás megelőzéséért, mind annak kezeléséért. Drucker figyelmeztetett, hogy ha egy iskola nem kezeli megfelelően a zaklatást, amelyet az állami iskolafelügyelet feltárt, az iskolaigazgatót kötelezően felmentik a tisztségéből, és megtiltják számára, hogy újra pályázzon erre a pozícióra.

Az iskolák több lehetőséggel is élhetnek zaklatás azonosítása után, például az érintett diák magatartásjegyének csökkentésével, az iskolából való kizárással, vagy akár a gyermekvédelmi hatóságok és a rendőrség értesítésével.

Drucker továbbá bejelentette, hogy elindult egy kísérleti program az anonim zaklatásbejelentésre. A Besztercebányai kerület középiskoláiban és egy általános iskolában tesztelik a cseh „Ne hagyd!” elnevezésű alkalmazást, amely már több száz cseh iskolában sikeresen működik és szlovák nyelven is elérhető.

Svoradová szerint az alkalmazás lehetővé teszi, hogy a diákok anonim módon jelentsék a zaklatást, majd egy iskolai szakemberrel folytatott csetelés során segítséget kapjanak.

Jelenleg két anonim bejelentő program érhető el, de mindkettő fizetős. A minisztérium szeretné felmérni az iskolák igényeit, hogy később döntést hozhassanak arról, milyen mértékben támogathatják ezen eszközök használatát pénzügyileg.