Sátor Lajos: "Na, megdöglöttek ezek a g*cik!"

Mielőtt a február 4-én és 6-án lezajlott tárgyalási napok tartalmát részleteznénk, idézzük föl, miről is szól pontosan a Döcher-ügy.

A magyar alvilágban “Csontkezű” gúnynévvel illetett Döcher Györgyöt és segédjét, a “Bolgár Misiként” ismert Dimitrov Marinov Dimovot 1999. február 2-án gyilkolták meg Budapesten, az újpalotai Palotás presszóban – amit a visszaemlékezők kivétel nélkül Kicsi presszóként emlegetnek.

Az ügy szorosan összefügg a dunaszerdahelyi maffia tevékenységével, és nemcsak azért, mert a feltételezett elkövetők a rettegett csallóközi bűnszervezet tagjai voltak. A hatóságok szerint a budapesti, Turek néven ismert Uszikov Alex (hivatalos névváltoztatása előtt: Haris Sándor) és Sátor Lajos csereüzletet kötöttek:

• először Sátor segített Budapesten, a XV. kerületben Tureknek likvidálni utóbbi legjobb barátját, Döcher Györgyöt,
• majd a merényletért cserébe néhány héttel később Turek részt vett a dunaszerdahelyi Pápay-klán lemészárlásában, hogy Sátor Lajos a két évig húzódó helyi maffiaháború végeztével visszatérhessen a Csallóközbe.

A Döcher-ügy elsőrendű vádlottja Uszikov Alex (Turek) mint a gyilkosság állítólagos felbujtója, a másodrendű vádlott pedig Bodoky Károly mint feltételezett merénylő. A hatóságok szerint Bodoky sofőrje a 2005 óta halott Szamaránszky Árpád “Paprika”, Sátor egykori bűnszervezetének tagja volt.

2025. február 4-én először a Kicsi presszó egyik pincérét hallgatták ki, aki talán elsőként látta meg a vendéglátóhelyre határozott léptekkel beállító magas, sportos alkatú merénylőt, aki arcán sálat, és egy nagy csuklyával ellátott, térd alá érő kabátot viselt, kezében pedig egy hangtompítós Skorpió géppisztolyt tartott. A felszolgáló épp kávét főzött, amikor egy közel ülő törzsvendég a különös alakra felfigyelve így szólt:

"Már farsang van?"

A merénylő Döcher törzsasztala felé vette az irányt, és néhány másodperccel később kettes-hármas sorozatokkal összesen 20 lövést adott le. Az első lövéseket hallva a tanú lebukott a pult alá, és elmondása szerint az egész presszót pillanatokon belül belepte a lőpor szaga. A pult alól már csak azután bújt elő, hogy a tettes elhagyta a helyszínt, de arra tisztán emlékszik, hogy a gyilkoson nem volt napszemüveg. Ez az a részlet, amelyre egyesek máshogy emlékeznek, hiszen vannak olyan szemtanúk is, akik azt állítják, a fegyveres alak napszemüveget viselt.

Érdekes részlet az is, hogy a pincér, aki akkor már három éve dolgozott a Kicsi presszóban, leszögezte: soha azelőtt nem látta ott azt a három civil öltözéket viselő katonatisztet, akik a merénylet idején vendégként jelen voltak a presszóban, és akik közül már csak egy személy van életben – akit a bíróság korábban már kihallgatott. Ez vagy szimpla véletlen, vagy pedig alátámasztja azt a spekulációt, ami ha valós is, igazolni valószínűleg sosem lehet – vagyis azt, hogy a gyilkosság idején a katonai elhárítás tagjai célzottan tartózkodhattak a Kicsi presszóban.

Az ötös számú tanú

A következő tanú – élve jogával – azt kérte a bíróságtól, hogy ne a valós nevén hivatkozzanak rá, így ezután csak “ötös számú tanúként” kezelték. Az elsőrendű vádlottat, vagyis Tureket a 80-as évek közepén ismerte meg, akivel együtt voltak katonák. “Bármi van, nekem ő a barátom” – szögezte le Turek kapcsán, de a másodrendű vádlott Bodoky sem volt ismeretlen számára: bulizott vele egy rimaszombati diszkóban, és egyszer odaadta egyik lakását Bodokynak, hogy egy éjszakát a szlovákiai férfi ott tölthessen, de azóta nem találkozott vele.

Az ötös számú tanú konkrétan nem árulta el, milyen alapokon nyugszik barátsága Turekkel, de azt elmondta, hogy miután 1996-ban barátja, Prisztás József merénylet áldozata lett (akinek érdekeltségeit egyébként átvette, ahogy később a már halott alvilági figura feleségét is), Turek és Döcher támogatásukról biztosították őt, ami jól esett neki, mert ahogy fogalmazott, akkoriban nem övezte őt szeretetbőség Budapesten.

Egy évvel később, 1997-ben aztán valaki az ötös számú tanúval is végezni akart, de ő túlélte a bombamerényletet, és Turekkel ezután is baráti viszonyt ápolt. Rajta keresztül, még a 90-es években ismerte meg a későbbi dunaszerdahelyi maffiafőnököt, Sátor Lajost is, akiről a bíróságon így nyilatkozott:

"Nagyon jópofa fiú volt, megdöbbentem, mivel gyanúsítják. Soha nem próbált nagyon keménynek tűnni, egy vicces fiú volt, jó társaság tudott lenni."

Amikor dr. Berczeli Sándor bíró a férfit kérdőre vonta azzal kapcsolatban, hogy mégis milyen kapcsolat volt közte és Sátor között, az ötös számú tanú csupán így felelt: “Elnyertem a pénzét römiben.”

Amikor pedig az ötös számú tanútól azt kérdezték, miért fizette másfél évig Turek házának törlesztőrészleteit, amíg a férfi előzetesben volt, majd később miért adta oda neki páncélozott Range Roverjét, illetve támogatta anyagilag Turek építőipari projektjeit, a tanú újfent csak így válaszolt: “Így szocializálódtam a szüleim által. A barátokat nem dobjuk el, csak azt, aki olyat tett. Amikor süt az emberre a nap, sok barátja lesz. Amikor meg esik az eső, akkor nincs.”

Szeva bácsi olajos embere

A Döcher-ügy egyik 2024-es tárgyalásán már szóba jött a 90-es évek végén Magyarországon táborozó alvilági figura, Szemjon Mogiljevics, most pedig újra felemlegették az FBI által máig körözött orosz bűnöző nevét. Ezúttal viszont nem “Szeva bácsi” egykori testőrét, hanem olajos “üzlettársát”, E. Józsefet hallgatták ki. A szerbiai magyar férfi a 90-es években elmondása szerint olajjal kereskedett, amit Szemjon Mogiljevics közbenjárásával egy orosz finomítóból vasúti szerelvényekkel szállított el az ukrán-magyar határig, és még az ukrán oldalon értékesítette az anyagot – amit aztán vevői feltehetően az akkoriban óriási üzletnek számító olajszőkítéshez használhattak fel.

Hogy ez annak idején mekkora biznisz volt, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a tanú elmondta: heti szinten bonyolított készpénzben félmillió vagy egymillió dolláros üzleteket, és akkoriban az volt a legnagyobb problémája, hogy bármikor kirabolhatták. Az óvintézkedéseket hát nem bízta a véletlenre: egy páncélozott S600-as Mercedesszel közlekedett, és – engedély nélkül – hangtompítós géppisztolyokat, maroklőfegyvereket és gránátokat tartott magánál.

És hogy mégis miért idézték be tanúként a Döcher-ügy tárgyalására? E. József saját elmondása szerint a későbbiekben már nem vette hasznát az említett fegyvereknek, amelyeket egy vízhatlan, műanyag ládában, illetve egy párazárt táskában tartott – annak érdekében, hogy azt szükség esetén el is lehessen ásni. Itt jött képbe Turek, akit onnan ismert, hogy egy időben ugyanazt az ügyvédet foglalkoztatták. E. József ezt mondta a fegyverekről a bíróságon:

"1996 vagy 1997 lehetett, amikor kezdtem kiszállni az olajból, mert már elég pénzt kerestem és rizikós, megterhelő volt az elszámolás is. A pénzszállítást is sikerült hivatalosan megoldanom, úgyhogy már nem kellett fegyver. Tureknak volt valami problémája, nekem meg ott volt az a táska, úgyhogy a Turek háza mellett az erdőben el lett ásva. Állítólag a rendőrök később a Csosnál találták meg a fegyvereket. Ezek úgy kerültek a Csoshoz, hogy a Turek fémkeresővel megtalálta és kiszedte őket. Legalábbis én így tudom. Volt ott kettő magyar AMD géppisztoly, három pisztoly meg öt kézigránát. Mindegyikhez volt hangtompító is."

Ezt követően a bíró felhívta E. József figyelmét arra, hogy a rendőrségi kihallgatásán az említett fegyvereken kívül Skorpió géppisztolyokról is beszélt, ám a tanú ezt kizárta, és nem is tudott magyarázatot adni arra, hogy korábbi kihallgatási jegyzőkönyvében mégis miért szerepel, hogy a szóban forgó táskában Skorpiók is voltak.

Turek jobbkeze: Csos

A február 6-i tárgyalási napon végre szót kapott a Döcher-ügy egyik kulcsfontosságú tanúja, B. András is, akit a per eddigi tárgyalásain a legtöbben csak becenevein, Csosként vagy Pésziként emlegettek. Ő az, aki Turek 2021-es letartóztatását követően átadta a rendőröknek Turek titkos fegyvereit, amelyek saját házában, a teraszán lévő jacuzzi alatti szerelőaknában voltak elrejtve – és amelyek egy része elvileg az előző tanútól, E. Józseftől származott.

Csos szerepe ebben az ügyben már csak azért is jelentős, mert Turek védekezésének lényege, hogy nem ő, hanem Csos ölette meg Sátor Lajossal Döcher Györgyöt. Ezt a vádat a tanú persze visszautasítja.

B. András, aki az elsőrendű vádlotton keresztül jó viszonyt ápolt a Sátor-féle maffia tagjaival is, már a 80-as évektől fogva Turek közeli barátja volt, rengeteg időt töltöttek együtt, majd tettestársként különféle vagyon elleni bűncselekményeket is elkövettek. Csost hitelkártyacsalások miatt külföldön le is kapcsolták, majd amikor 1990-ben kiengedték, Turek már jóban volt Döcherrel, és a két régi barát még mindig tartotta egymással a kapcsolatot, de már nem olyan szorosan, mint azelőtt – a Turek-Döcher páros ugyanis szó szerint összenőtt. Mindenesetre amikor Tureket és Döchert a 90-es években bebörtönözték, Csos intézett nekik ügyvédet, évekig ellátta őket csomagokkal, ott volt minden bírósági tárgyalásukon (váci hetek maffiaper) és folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot.

A gyilkosság napja

1999-ben Csos jól ismerte az akkor már huzamosabb ideje Budapesten élő Sátor Lajost és embereit, többek között Reisz Andort, Bodoky Károlyt vagy Szamaránszky Árpádot – vagyis Paprikát. A Döcher-gyilkosság napján a tanú a saját autótelepén tartózkodott, amikor telefonon megkapta a hírt: Döchert lelőtték a Kicsi presszóban. Azonnal a helyszínre rohant, odament Döcher feleségéhez, aki zokogva először csak ennyit mondott neki a csuklyás gyilkosról:

"Olyan volt, mint a halál!"

Döcher özvegye ezután személyleírást adott a tettesről B. Andrásnak, akiben ekkor tudatosult, ki lehetett az elkövető. “Hosszú fekete kabát, napszemüveg és sál” – mondta az asszony, Csos pedig a gyilkosság reggelén látott már valakit, aki ilyen öltözéket viselt. Erre így emlékezett vissza:

"Aznap én mentem el Szamaránszky Árpádért, vagyis Paprikáért és Reisz Andorért a lakásra, és elvittem őket az autóhoz, egy Ford Escorthoz, amit még korábban hoztak oda a garázsomba. Mindketten ilyen piaci, nagyon bizarr melegítőben voltak. (...) Paprikán volt egy hosszú, fekete, kapucnis kabát és egy hosszú, fehér sál. Paprika beült a jobb egyre, Andor a vezetőülésre, és elhajtottak. Két-három órával később értesültem Gyuri haláláról."

A tanú a tárgyaláson arról nem tudott első kézből származó információval szolgálni, hogy ki rendelte meg a Döcher-gyilkosságot, arról viszont – a Kicsi presszónál kapott információ alapján – meg volt győződve, hogy a gyilkos Paprika lehetett. Ráadásul a fegyverek akkoriban már nem voltak elásva, hanem a tanú által bérelt lakásban rejtegették őket, ahol a gyilkosság előtti estén Reisz Andor és Paprika aludtak. Csos azt is hangsúlyozta: “használt” fegyvert már nem lehetett visszavinni a többi, “tiszta” fegyver közé.

A gyilkosság idején Turek Németországban tartózkodott, és a tanú szerint hazatérése után azt hangoztatta, mindenáron kideríti, ki állt a gyilkosság hátterében. Utalva arra, hogy Turek szándéka nem volt valós, a tanú kissé cinikusan hozzátette: Turek később nem verekedett össze Paprikával, meg nem volt konfliktusuk, úgyhogy Turek olyan nagyon nem mehetett utána a dolognak.”

A bíró megkérdezte a tanútól, miért nem árulta el Döcher özvegyének, ki lehetett a gyilkos, ha ez számára már akkor annyira egyértelmű volt. Csos erre így felelt:

"Ha én elmondom neki, hogy a Paprika volt, Kati meg elmondja a rendőröknek, akkor nekem másnap nincs fejem. Vagyis van, csak nem a testemen."

A tanú szerint Turek is pontosan tudta, kik voltak az elkövetők, de állítólag erről nem beszéltek egymással. B. András elismerte: részese volt az ügynek, hiszen ő hozta le a tetteseket a lakásról, de arról elmondása szerint nem volt tudomása, pontosan mi készül. Vallomásának ezen a ponton a másodrendű vádlott, Bodoky Károly örülhetett a legjobban, hiszen B. András szerint Paprika volt a gyilkos, Reisz Andor pedig a sofőrje, a hivatalos vád szerint viszont Paprika volt a sofőr és Bodoky Károly a merénylő.

Dunaszerdahelyi hangulat

B. András több példán keresztül is szemléltetni próbálta, milyen brutális volt a dunaszerdahelyi közeg. Például ezt mondta:

"Talán 2000-ben történt, hogy Raisz Csaba felhívott, menjek ki Dunaszerdahelyre, mert óriási buli lesz. Az volt az óriási buli, hogy elmentünk az egyik temetőbe, konkrétan a ravatalozóba, és megnéztük azt az embert, akit pár napja felrobbantottak. Ők azon röhögtek, hogy még úgy áll a keze, ahogy a Zsigulit begyújtotta. Hogy mondjam... Ez nem egy reneszánsz csapat volt."

Ugyanakkor említésre méltó az is, hogy amíg Turek öt évig előzetes letartóztatását töltötte Szlovákiában, B. András addig is tartotta a kapcsolatot Sátor Lajos dunaszerdahelyi bűnszervezetével. Ott volt több ünnepségen és Sátor születésnapjain is, ahova csak a maffiához legközelebb állóknak volt “belépőjük”.

Azt, hogy Csos közel állt Sátor Lajoshoz, az is bizonyítja, hogy az 1999. március 25-i dunaszerdahelyi tízes gyilkosság estéjét Sátor Lajossal – és az akkor még élő, szintén dunaszerdahelyi Vida Tamással – töltötte Budapesten.

"Elmentünk moziba a Duna Plázába Vida Tamással és Sátorral. Utóbbi közben kapott egy telefont, és Lajosnak rögtön fergeteges jókedve támadt. Azt mondta: »Na, megdöglöttek ezek a gecik!« Ezt követően pedig éjszakába nyúló mulatozás vette kezdetét."

“Turek nem bízik a drogosokban”

B. András szerint Döcher György halálát követően Turek Sátorral “fúzionált”, és partnerek lettek – miközben Turek tisztában volt azzal, hogy Döchert dunaszerdahelyiek végezték ki.

Közismert tény, hogy Sátor több közeli emberének is drogproblémái voltak – ilyen volt például a másodrendű vádlott, Bodoky Károly is.

Csos szerint Bodokyt nagyon szerette a maffiafőnök, és Sátor azért költöztette a kétezres években Dunaszerdahelyre a rimaszombati férfit, hogy Bodoky ott biztonságban leszokjon a kábítószerről. Erre a tanú szerint azért volt szükség, mert az ezredforduló előtt Sátornak volt egy barátja, akitől épp a kábítószer miatt kellett megszabadulnia, és nem akarta, hogy ez még egyszer megismétlődjön.

B. András a 90-es évek dunaszerdahelyi alvilágából ismert Szerencsés Zoltánt, “Zolkót” nevezte meg, aki 1999-ben tűnt el nyomtalanul, és a bűnszervezet egykori tagjai korábban mindannyian arról számoltak be, hogy Sátor volt az, aki eltüntette egykori “nagyon közeli harcostársát”. A tanú elmondta: Szerencsés Budapesten rehabon is volt, majd egyszer csak eltűnt. B. András a sorok között egyúttal arra is célzott, hogy Sátor nem egyedül dönthetett arról, hogy barátjának mennie kell. Pontosan így fogalmazott:

"Ezt úgy kell érteni, hogy a Turek nem bízik a drogosokban."

A tanú kihallgatására a február 6-i tárgyalási nap nem bizonyult elegendőnek. Vallomása február 16-án, vagy a tervezett, júniusi tárgyalási napokon folytatódhat. Az elsőrendű vádlottnak majd csak akkor lesz lehetősége kérdéseket feltenni a tanúnak.