Kormányátalakítás meg bombafenyegetések - csak nézünk, mint Sátor Lajos a moziban a tízes gyilkosság napján

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Amíg nem állapodtak meg mindenben, addig nem állapodtak meg semmiben sem – így hangzik az összefoglalója annak, mi a helyzet a rozogább napjait élő szlovák kormánykoalíció berkeiben. Mert hogy megállapodási kényszerben találta magát a kabinetet alkotó három párt, hiszen ebből kettő – az SNS és a Hlas – meggyengült az utóbbi hetekben-hónapokban. A nemzetiek három honatyát “űztek ki” a soraikból, akikhez a napokban még hozzá csapódott egy képviselő abból a Hlasból, amelyikből nem sokkal korábban két szabadszájú politikust is kizártak. Vasárnap már másról sem szóltak a tévécsatornák és rádiók szokásos vitaműsorai, csak arról, hogy már karnyújtásnyira az egyezség. Ami majd feltételezhetően Andrej Danko meg Matúš Šutaj Eštok “portfóliója” zsugorodásával jár. Mese nincs, a kormányátalakítás elkerülhetetlen, mivel az erőviszonyok kissé megváltoztak.

Segítség, extrákért

Az SNS-ból kiábrándultak vezetője már korábban bejelentette, hogy kész segíteni a kormányt a programja végrehajtásában, de a tárgyalások még zajlanak, és minden azok eredményén múlik. Bár nehéz önzetlen segítségnek nevezni azt, amit Rudolf Huliakék tesznek, mivel ők a megfelelő parlamenti gombok nyomogatásáért cserébe szerényen “csak” egy minisztériumot szeretnének kapni. Már azt is tudni, melyik szaktárca feldarabolása kerülhet szóba. Legvalószínűbb, hogy a Danko által még a 2023-as választások után kikönyörgött Idegenforgalmi- és Sportminisztérium az, amelyik koncra lecsaphat a Nemzeti Koalícióba tömörülő négyesfogat. Mert az SNS-es körökhöz tartozó kulturális és a környezetvédelmi tárcához inkább nem nyúlnának. Ugyanis sokan attól tartanak, a nemzetiekhez csak laza szálakon kötődő Martina Šimkovičová és Tomáš Taraba elszabadult hajóágyúként viselkednének, ha a lapok újraosztása miatt kénytelenek lennének visszatérni a törvényhozásba.

Ki manipulál?

De nincs irigylésre méltó helyzetben a belügyminiszter sem. Az ő pártja az elmúlt időszakban három mandátumnak mondhatott búcsút, ráadásul “szakmai” vonalon is egyre több a kihívás. Hétfőn egy csomó ellenzéki párt, köztük a Magyar Szövetség is bombafenyegetést kapott, ahogy a Szociális Biztosító, meg néhány önkormányzat is. Emiatt néhány órára bezártak a városházák, elvileg országosan, de Dunaszerdahelyen biztosan. A belügy meg gyorsan közölte, hogy a rendőrség intézkedik az ügyben. Ám ügyelt a részletekre, és energiát fektetett abba is, hogy oda szúrjon az ellenzéknek, amelyik szerinte a megoldások helyett manipulációt és félelemkeltést kínál. Míg a tárca cselekszik. Csak remélni lehet, túlzásba nem viszi ezt a szakmai igyekezetet, mert még valaki, ott legfelül besegít, és majd kitalálja, hogy ez az egész “bombahír” az ukrán támogatással aknamunkát végző puccsista progresszívak lelkén szárad.

Alibi

Közben Budapesten folytatódott a dunaszerdahelyi maffia tevékenységével összefüggő 1999-es Döcher-gyilkosság büntetőpere, ahol megbotránkoztató történetek kerültek elő. Még az is kiderült, hogyan csinált magának alibit a tízes gyilkosság idejére a vérengzést megszervező Sátor Lajos. Kihallgatták az ügy talán legfontosabb tanúját is, aki a háza teraszán lévő jacuzzi alatt hosszú évekig rejtegette a gengszterek fegyverarzenálját. A férfi vallomása megkeverte a lapokat, mert nem a vádlottat jelölte meg elkövetőként. Az új felállás szerint nem a rimaszombati származású Bodoky Károly, hanem Sátor egy másik fontos  embere, a 2005 óta halott és Paprika név alatt számontartott Szamaránszky Árpád végezhette ki Döcher Györgyöt és “Bolgár Misit” az egyik újpalotai presszóban.