Mikor veszi meg Elon Musk Szlovákiát? Vagy a kínaiak szemétdombja lesz?

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Kedden nem írt Szlovákiában nyílt levelet senki, sehová. Arról sem gerjedt friss hír, hogy Elon Musk tud-e egyáltalán arról, hogy Robert Fico levelet írt neki. Meg hogy kormánykoalíciónak keresztelt roskadozó tákolmánya számíthat-e rá egyáltalán. És hogy Musk kapiskál-e valamit annak az államalakulatnak a létezéséről, amit Szlovákiának hívnak Európa hátsó udvarában. Segít-e Elonnak főnöke, a mindenható Donald, akinek ugyan szintén kemény dió lehet Szlovákia, ám Szlovéniáról talán hallott már ezt-azt…

Mi lesz veled cseh-szlovák viszony?

A cseh testvérekkel nyilván könnyebb a szlovákság helyzete a több évtizedes közös háztartás okán. Ezért maradhatott meg jó a viszony a két nemzet között a válásuk után is. Csakhogy Fico egyszercsak elszabadult, mint egy családját abuzáló tahó, ami az intelligens germánszláv cseh szomszéd számára nem lehet valami elegáns cselekmény. Enyhén szólva. Ez a szituáció lehet az oka, hogy a szlovák államfő, Peter Pellegrini Párizsban volt kénytelen egyeztetni a két ország viszonyának javításáról cseh ellenpárjával és druszájával Petr Pavellel. Pedig ott egyáltalán nem a Fico-féle kormánykoalíció politikusainak intelligenciájáról kellett volna beszélgetniük, hanem a mesterséges intelligencia európai kihívásairól.

Mindenesetre a két államfő megegyezett abban, hogy a cseh és szlovák a viszony javításáról legközelebb majd a slavkovi hármak, vagyis Szlovákia, Csehország és Ausztria találkozóján egyeztetnek.

Az önmagukkal hadakozó a politikusokat az ág is húzza

De egyelőre mi maradjunk itthon, vagyis Szlovákiában. Mert van itt elég komoly gond a sántító cseh és szlovák viszonyokon, meg a meglehetősen tisztátalan belpolitikai játszmákon kívül is. Ilyen például a gazdasági helyzet, amit alapvetően az autóipar befolyásolhat. Amely Európa-szerte megrendelési gondokkal küzd. Ezért kerültek komoly veszélybe, vagyis a csőd szélére a monstreautógyáraknak beszállító szlovákiai cégek. Ezért nem számít meglepetésnek, hogy a Vranov nad Topľou-i Bukóza után a zempléni Alcast vállalat is befejezi működését Homonnán. (Humenné).

A cég alumíniumötvözetből készült termékeket gyártott az autóiparnak és a hírek szerint az elbocsátott dolgozók közül sokan az utolsó fizetésüket és a végkielégítést sem kapták meg. Az indoklás annyi, hogy a megrendeléseik száma szinte egyenlő a nullával, ezért képtelenek fenntartani a működést. A fizetésképtelenséget meg azzal indokolták, hogy több ügyfelük is tartozik nekik, de dolgoznak ezek behajtásán, hogy ki tudják fizetni a volt alkalmazottaikat. 

Az önmagukkal hadakozó a politikusokat tehát az ág is húzza, akár a szegény embert.

Ki nevet a végén?

Ez van, miközben az ellenzék, konkrétan a PS a környezetvédelmi miniszter, Tomáš Taraba fejét követeli. Vagyis parlamenti képviselői bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene. Amit Taraba persze kormánybuktatási kísérletnek minősített, méghozzá nem is ok nélkül. Ha ugyanis számításba vesszük, hogy a kormánykoalíció pártjai képtelenek permanens parlamenti többséget biztosítani saját maguknak, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy sikerül az ellenzéknek megbuktatni bármilyen minisztert. Akár Tarabát is.

És akkor mi van, kérdezhetné a naiv kívülálló. Semmi különös nincsen, hiszen, ha képtelen magának parlamenti többséget biztosítani egy kormánykoalíció, akkor rosszul dolgozott. És megbukik a kormánya. Aki pedig mindezért az ellenzéknek tesz szemrehányást, az a politizálás ábécéjének létezéséről sem tud.

Gondolkodni kellene

Kétségtelen, hogy az európai, ezen belül természetesen a szlovákiai népesség is hemzseg a politikai analfabétáktól. Akik épp ezért számítanak a népbutító politikusok legkiszolgáltatottabb prédáinak. Velük ugyanis akár elhitethető az is, hogy az Európai Bizottság például azért akar vámot kivetni a kinai webáruházakból Európába postázott csomagokra, szigorú ellenőrzés alá vonva azokat, mert rosszat akar az európai, köztük szlovákiai megrendelőknek. Holott épp ennek a fordítottjáról van szó! A Kínából érkező termékek többsége nyilvánvalóan nem felel meg az európai biztonsági előírásoknak. Másrészt a kínai csomagdömping miatt hátrányos helyzetbe kerülnek a helyi gyártók, akiknek szigorú biztonsági és minőségi előírásoknak kell megfelelniük. Erre pedig közvetve csakis az európai vásárlók fizetnek rá! Akkor is, ha esetleg fogalmuk sincs róla.

A kínai árucikkekre kivetett vámokat tehát az veszély indokolja, hogy Európa könnyen a kínai termékek szemétdombjává válhat. Ha már most nem az…! Ennek a helyzetnek a megértéséhez viszont gondolkodni illene egy kicsit, mielőtt bárkinek eszébe jut az Európai Uniót kárhoztatni miatta.

Mi ebből a tanulság? Döntse el a kedves közönség? Akár nyílt levélben, ha már úgyis divatba hoznák…