Fáradt? Nem motiválja önt semmi? Figyeljen a jelekre, mert komoly bajt jelezhetnek előre

A burnout-szindróma, más néven kiégés, az az állapot, aminek jellemzője a tartós fizikai, érzelmi és mentális kimerültség, amit leggyakrabban a munkahelyi stressz okoz. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ezt munkahelyi jelenségként definiálja, amit a nem megfelelően kezelt krónikus stressz okoz.

Adott a kérdés, hogy hogyan ismerjük fel ezt a “betegséget”. A burnout-szindróma tünetei három fő kategóriája van: a fizikai kimerültség, ami miatt állandó a fáradtságérzet pihenés után. Folyton gyötri az illető személyt a fejfájás, sőt gyomorproblémák és alvásproblémák is előfordulhatnak.

A másik kategória az érzelmi kimerültség, amikor is azt érzi az ember, hogy odabent “üres”, és nincs energiája reagálni egyes helyzetekre. Ilyenkor eltűnik a motiváció is.

A harmadik kategóriába tartozik a mentális és kongnitív változás, ami azt jelenti, hogy ilyenkor csökken a koncentráció, az illetőnek alig van motivációja, romlik a munkahelyi teljesítmény, és nem érdeklődik a feladatok iránt.

A kiégés több tényező miatt alakulhat ki – mégpedig munkahelyi, személyes és életmódbeli tényezők miatt. A munkahelyen abban mutatkozik meg, hogy nagy a nyomás, túl sok a feladat és irreális határidők vannak, kevés az elismerés, vagy monoton a munka. A személyes tényezők közé tartozik a perfekcionizmus vagy az irreális elvárások, nehezen mondja ki a személy a “nem” szót. Az életmódbeli tényezők azok lehetnek, hogy az ember keveset pihen, nincs rendben a magánélete, és nincs körülötte támogató közeg.

A kiégés megelőzése és kezelése

Magába foglalja a pihenést a stresszkezelést. Ha kell, mindenképp forduljunk szakemberhez.

Ne feledkezzünk meg az öngondoskodásról, törekedjünk a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyra, Sportoljunk, táplálkozzunk megfelelően, és pihenjünk, amennyit csak tudunk. Nem árt, ha megtanulunk relaxációs technikákat is (jóga, meditáció).

A munkahelyen mindenképp jelezzük a főnökünknek, ha kezdjük túlterheltnek érezni magunkat.

Ha a tünetek súlyosak, mindenképp pszichológushoz vagy mentálhigiénés szakemberhez kell fordulni. Emellett meg kell erősíteni emberi kapcsolatainkat, és beszéljünk olyan barátokkal a problémáinkról, akikben megbízunk.

Semmiképp sem hagyjuk figyelmen kívül ezt az állapotot, mert ha hosszú időn át ezt tesszük, az akár depresszióhoz is vezethet.