„Ez már nem csupán Martinkáról és Jankóról szól” – mondta Zlatica Kušnírová, a meggyilkolt Martina Kušnírová édesanyja

Dunaszerdahelyen megközelítőleg 120-an lehettek, feleannyian, mint két héttel ezelőtt

Martina Kušnírová édesanyjának levelét Horváth Rebecca olvasta fel. „Hihetetlen, hogy már hét év telt el az esemény óta, amely örökre megváltoztatta az én és a drágáim életét. Janko és Martinka sajnos már nincs köztünk. Velük együtt pedig meghal a hagyatékuk és az üzenetük is. A szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a véleményre való jog és más értékek, amelyekért a 80-as és 90-es években harcoltunk, egyre inkább a mélybe süllyednek.

Az emberek, akiknek igazolniuk kellett volna azt, hogy demokratikus országban élünk, ahol jó élni és nem uralkodik benne bosszúság, gonoszság, igazságtalanság és szemtelenség, ma a képzeletbeli lánc túlsó végén állnak. Olyan emberek kormányoznak, akiknek rég nem kellene ott lenniük, ahol most vannak, hanem máshol kellene ülniük. Ezek az emberek eltemetik a fiataljaink reményét, hogy egyszer majd jó lesz itt élni. Az öregek meghalnak, a dolgozók túlélik, a fiatalok pedig elmennek. Érthető, hisz semmi sem marasztalja itt őket” – áll Zlatica Kušnírová levelében.

Dunaszerdahelyen a Demokráciáért platform levelét olvasta fel Stredl Tamás szervező. Ján Kuciak egyszer ezt írta: „Folyton ugyanabban a körhintában forgunk és vergődünk. A korrupciós ügyek rendszeresen visszatérnek, mint egy eldobott bumeráng. Talán levernek egy-egy levelet a kormányunk hatalmának fájáról, de az erős tölgy ettől még nem gyengül meg. A botrányokat csak egy (ne adj Isten) természeti vagy más katasztrófa nyomhatja el a közbeszédben, és már rég elvették tőlünk az álmainkat. Változást akarok! Ma, hét év elteltével, mi is ugyanígy kérdezzük: Akarunk változást? Ne feledjük, hogy ezt a harcot nem csak újságírók és civil aktivisták vívják. Ezt a harcot mindannyian vívjuk. A családjainkban, a munkahelyeinken, a barátaink között. Úgy vívjuk, hogy nem adjuk át magunkat az apátiának. Kövessük Ján Kuciak üzenetét! Követeljük a szabad hozzáférést az életünket befolyásoló információkhoz! Az emlékezés nem elég. Nap mint nap cselekednünk kell, és bátorságot kell mutatnunk, hogy kiálljunk az igazság mellett, még akkor is, ha ez kényelmetlen. Nem hallgathatunk, amikor igazságtalanság történik. Ma azért gyűltünk össze, hogy megmutassuk: Ján és Martina nem haltak meg hiába.“

Dunaszerdahelyen mécsest gyújtott Michal Deraj, a járási hivatal korábbi elöljárója is.

Egyperces néma csenddel kezdődött a pozsonyi megemlékezés

A pozsonyi tüntetés helyszínén, a fővárosi Szabadság téren ismét tízezernél is nagyobb tömeg gyűlt össze.

Elsőként a meggyilkolt Ján Kuciak édesapja, Jozef Kuciak és Matina Kušnírová édesanyja, Zlatica Kušnírová szólalt fel. Ján Kuciak édesapja felidézte a csiffári vadászházban készült hangfelvételek tartalmát, és megjegyezte, hogy bár a felvételek jogellenesek lehettek, „ugyanúgy jogellenes volt az is, amit rögzítettek”.

„Ez már nemcsak Martinkáról és Jankóról szól” – mondta Zlatica Kušnírová, a meggyilkolt Martina Kušnírová édesanyja. Hangsúlyozta, hogy ők nemcsak saját gyermekeik igazságáért harcolnak, hanem a Smer párt szavazóinak unokáiért is. „Legyetek velünk, harcoljatok velünk” – kérte Kušnírová.

Jozef Kuciak felidézte, hogy a két fiatal arra készült, összeházasodik. „Nekünk azonban esküvő helyett temetést kellett szerveznünk” – mondta.

Arról is beszélt, a „mi embereink rendszérének” felépítője, Robert Fico (Smer) újra hatalmon van. Erre a tömeg hangosan fújolni kezdett. Jozef Kuciak bírálta a Smer további tagjait, így Tibor Gašpart, aki a gyilkosság idejében a Smer által jelölt rendőrfőkapitány volt, ma pedig a párt parlamenti képviselője. Jozef Kuciak kritizálta a jelenlegi kormány lépéseit, amelynek köszönhetően bűnözők kerülhettek szabadlábra.

A meggyilkolt újságíró édesapja a demonstráció színpadán kijelentette, hisz benne, hogy a fia gyilkosságát Marián Kočner rendelte meg. Kočner ellen a mai napig folyik a bírósági per, az ügyben jogerős ítélet nincs.

A pozsonyi tüntetés szervezői felolvastak több olyan esetet, amikor a jelenlegi kormánypártok tagjait, vagy a hozzájuk szorosan kötődő közismert személyiségeket korrupcióval gyanúsították, de megúszták a felelősségre vonást. Peter Žiga (Hlas) parlamenti alelnök, vagy Peter Kažimír jegybankelnök neve hallatán a tömeg dühösen fújolt. A demonstráció végén felolvasták a megmozdulás követeléseit. Egyebek mellett azt, hogy Robert Fico (Smer) kormányfőtől azt várják, tartsa tiszteletben a törvényeket és átláthatóan kormányozzon. Hozzátették azonban, hogy mivel szerintük az ilyen kormányzás nem lehetséges akkor, ha a kabinetet Robert Fico vezeti, ezért a miniszterelnök lemondását követelik.

Érsekújvárban egy szál szlovák zászló lengedezett a fejek felett

Az érsekújvári pártmentes akcióra transzparenseket nem vittek az emberek, egy szál szlovák zászló lengedezett a fejek felett.

Az érsekújvári tüntetésen Jitka Rožňová, költő és egyetemi oktató beszédét azzal kezdte, hogy személyes emlékek fűzik Ján Kuciakhoz, hiszen öt éven át volt a diákja, majd három és fél évig a kollégája a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészkarának Újságírás Tanszékén. „Már az első évfolyamban felkeltette a figyelmemet – és kollégáim figyelmét is –, méghozzá a hozzáállásával, a tájékozottságával, a nézeteivel és az állásfoglalásaival, amelyeket az órákon folytatott viták során megfogalmazott, valamint aktivitásával és nem utolsósorban szerénységével” – fogalmazott.

„Mindig az elsők között volt, akik kérdéseket tettek fel és vitáztak. Mindezek a tulajdonságok nemcsak megmaradtak benne a következő években, hanem tovább erősödtek, kiegészülve az oknyomozó újságírás iránti konkrét elköteleződéssel, valamint azzal a még nagyobb lelkesedéssel, hogy leleplezze a korrupciós és más törvényellenes ügyeket országunkban” – mondta Ján Kuciakról az érsekújvári tüntetés pódiumán Jitka Rožňová.

Jitka Rožňová Ján Kuciak blogjából idézett, amelynek címe: „Jobb Szlovákiát akarok. Tüntetek.” Bár több mint tíz éve írta, döbbenetes, mennyire aktuális még ma is.

Felszólalt Száz Ildikó újságíró is: „Kezeinket már arany kötelék fűzi össze, a zene játssza dalunkat… Türelmetlen vagy, mint forrásban a víz, de a világért sem cserélnélek el. Még sok szépség vár ránk. Szóval kérlek, Martina, ne ölj meg ezért. Szeretnék még sokáig, örökké élni.”

A komáromi tömegben ott volt Hamran István, egykori országos rendőrfőkapitány is

Komáromban elsőként az esemény főszervezője, Fördős Tamás szólalt fel. „Ján és Martina számomra hatalmas példaképek“ – kezdte beszédét a főszervező, aki külön kiemelte, hogy egy civil kezdeményezésről van szó, nem tagja egyetlen pártnak sem, és egyben felszólította a jelenlévőket, hogy ne használjanak pártszlogeneket és jelképeket.

Az egyperces néma csendet követően Roberta Krmášková, a Slovenskí rebeli tagja szólalt fel. „Egy szebb világban talán épp a gyermekükkel készülődnének egy közösen eltöltött estére“ – mondta. Klapka György szobra előtt Matusek Attila színész, a Pressburg című sorozat főszereplője is szólt a tömeghez. „Nem hozhatjuk vissza Jánt és Martinát. De megadhatjuk nekik azt, amiért éltek. Megteremthetjük azt a világot, ahol nem kell félni, ha kérdezni mersz“ – fogalmazott.

Dagmar Janišová, a komáromi alapiskola igazgatónője szintén színpadra állt. A szentimentális hangvételű beszéde egyik legmeghatóbb részében Ján és Martina fiatalságát egy pillangó lágy suhanásához hasonlította, akiket hidegvérrel elhallgattattak csupán azért, mert a bársonyos forradalom során kivívott eszmékben hittek.

Roman Pataj, a DenníkN újságírója beszédében kitért a kormány által előszeretettel használt, újságírókat negatív fényben feltüntető kifejezésekre: „Biztosan én vagyok a legmegfelelőbb szónok? Hisz a miniszterelnök szerint épp államcsínyt készülök elkövetni. Emellett vérengző vadállat is vagyok, és természetesen Szlovákiaellenes prostituált is.“

Galántának üzent Zlatica Kušnírová

Martina Kušnírová édesanya hangüzenet formájában jelentkezett be a galántai megemlékezésen. Arra szólította fel az embereket, hogy harcoljanak a gonosz ellen. Ezután Kuciak édesapjának levelét olvasták fel. „Sokan mondják, hogy csendben kellene gyászolnunk és megbocsátanunk. De megbocsátani csak annak lehet, aki beismeri a bűnét és őszintén megbánja azt. Kinek kellene hát megbocsátanom? Szívből köszönjük, hogy itt vagytok. Szükségünk van rátok…” – zárta levelét Ján Kuciak édesapja.

Patrik Dubovský dunaszerdahelyi történész is felszólalt Galántán. Elmondta, az orosz vezetésnek annyira véres a keze, hogy ezer aranykád vize sem mossa le.

Jana Hanuliaková, a Progresszív Szlovákia parlamenti képviselőnője a galántai tüntetésen azt mondta, hogy Kuciak és Kušnírová halála egy szimbólum: tisztalelkű fiatalok álltak szemben a korrupt hatalommal.