3
Fotók: Pál Zoltán
Megosztás
A csallóközcsütörtöki születésű Feketevízi Timea számára a labdarúgás nem csupán egy sport, hanem egy út, amely gyerekkorától fogva meghatározza mindennapjait. Eddig több csapatban is megfordult: játszott Somorján, a DAC-ban, az ETO-ban, a Slovanban és a Haladásban, emellett végigjárta a korosztályos válogatottakat is. Jelenleg a székelyföldi Csíkszereda női csapatát erősíti, ráadásul egy lépésre van attól, hogy magára ölthesse a válogatott mezét. Az ő története bizonyítja, hogy a kitartás, az alázat és a szenvedély meghozza gyümölcsét. De milyen áldozatokkal jár a profi labdarúgás? Hogyan lehet egy teljesen új közegben bizonyítani? És milyen érzés az álmai küszöbén állni?
Hogyan indult a foci iránti szenvedélyed? Mindig tudtad, hogy focista szeretnél lenni?
Mondhatni, a foci mindig is az életem része volt. Apukám gyakran meséli, hogy már a születésem előtt egy kisebb focipályát épített az udvaron, így a labda szinte már a kezdetektől adott volt számomra. Kiskoromtól kezdve a foci volt a mindenem – az óvodában is mindig labdával a lábam alatt lehetett megtalálni.
Milyen emlékeket őrzöl az STK Somorjánál eltöltött évekről?
Ez egy csodás időszak volt, amely rengeteg élményt és tapasztalatot adott. Itt tanultam meg igazán csapatban játszani, és itt szereztem meg azt az alapot, amire a mai napig építhetek. Nagyon sokat fejlődtem az évek során, és hálás vagyok azoknak az edzőknek és csapattársaknak, akik mellettem voltak.
Hogyan kerültél Csíkszeredába? Milyen érzés volt csatlakozni egy új csapathoz?
Tavaly nyáron kaptam egy megkeresést, és hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, belevágok. Az új környezet mindig kihívás, de a csapat nagyon hamar befogadott, és már az első edzéseken éreztem, hogy jó döntést hoztam. Minden egyes edzés és mérkőzés lehetőséget ad a fejlődésre, és szeretek olyan közegben lenni, ahol folyamatosan kihívások elé állítanak.
A profi futball rengeteg áldozatot követel. Mit jelent ez a mindennapjaidban?
Bár a foci miatt sok mindenről le kellett mondanom, ennél is többet adott nekem, amiért hálás vagyok. Mióta eligazoltam, kevesebb időt tölthetek a családommal és a barátaimmal, de amikor csak tehetem, hazautazom egy-két napra. Ugyanakkor tudom, hogy ez az út, amit választottam, és minden percét élvezem.
Milyen céljaid vannak a következő szezonra?
A Csíkszeredával egyértelmű célunk a bajnoki cím megszerzése és a kupagyőzelem. Egyénileg pedig szeretném tovább fejleszteni a játékomat, és még többet kihozni magamból minden egyes mérkőzésen. Bemutatkozni a válogatottban hatalmas megtiszteltetés lenne számomra, és minden erőmmel azon dolgozom, hogy elérjem ezt a célt. Egy ilyen lehetőség hatalmas motiváció, hiszen minden focista álma, hogy a nemzeti csapatban szerepelhessen.
Ha egy tanácsot adhatnál a fiatal lányoknak, akik futballisták szeretnének lenni, mi lenne az?
Megéri kitartónak lenni, mert hosszú távon csak nyerhet vele az ember. A foci sok áldozattal jár, de ha valaki igazán szereti ezt a sportot, akkor minden egyes befektetett energia megtérül.
Ha egy legendás játékossal játszhatnál egy csapatban, ki lenne az és miért?
Ha férfi játékost kellene választanom, akkor Lionel Messi, mert kiskorom óta ő a kedvencem. Ha pedig női játékost, akkor Aitana Bonmatí, mert elképesztően intelligens játékos, és inspiráló, ahogy a pályán mozog.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezned a futballal kapcsolatos érzéseidet, mi lenne az?
Szenvedély.
