Egy árulás anatómiája

„A szabad világnak új vezetőre van szüksége” – valószínűleg nem csak Kaja Kallas uniós külügyi vezetőnek jutott ez eszébe, amikor végignézte az Ovális Irodában lezajlott pénteki drámát. A népirtó-területszerző orosz agresszió ellen harmadik éve védekező háborút folytató állam elnökének nyilvános egzecíroztatása, lealázása még ellenséges országok között is szokatlan lenne, nemhogy stratégiai partnerek között.

Hogy ez előre eltervezett provokáció volt-e, Zelenszkij öltözetének kifogásolásától kezdve a TASZSZ tudósítójának beengedéséig, vagy Trump és Vance csak az impulzusainak engedett, amikor a kamerák előtt több alázatot és bocsánatkérést várt az ukrán elnöktől, édesmindegy. Az Új Erőhöz villámgyorsan alkalmazkodó elemzők utólag arról oktatnak ki mindenkit, hogy ha Zelenszkij öltönyt visel és illően szervilis, akkor minden másképp alakul. Ezt azonban semmi nem igazolja.

Trump kiszámítottan modortalan, de véletlenül sem ostoba. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy új világrendet akar keresztülvinni, amiben egy önvédő háborút folytató büszke nemzet egyelőre bosszantóan akadályozza. Egy olyan új világot akar, amiben Amerikának nem kell csendőrködnie, amiben Moszkva bármilyen eszközzel – hazug béke Ukrajna kárára, közös üzletek, Európa egy részének felosztása – kellően pacifikálva van, hogy lejöjjön a fő ellenség Kínáról. Amely Kína azonban már csak azt a bizonyos kávét kéri, hiszen ezek után ki tehetne neki szemrehányást Tajvan lerohanásáért?

Ahhoz azonban, hogy ezt az új világrendet elkezdje „reálpolitikának” hazudva a valóságba átültetni, el kell árulnia saját értékeit, saját szövetségeseit – valamint magát a valóságot. „America First” – hirdeti, az új valóságban azonban Amerika most már csak egy a három multipoláris tényezőből, a másik kettő nettó gengszterállam, akikkel meg lehet alkudni. Az egyiket hagyná népirtani és okkupálni Európa boldogtalanabbik felén, a másikat vámokkal sújtja, amúgy szintén békén hagyná. Függetlenül attól, hogy mindketten rendületlenül folytatják Amerika-ellenes tevékenységüket.

A szabad világ eddigi vezető államának feje a Zelenszkijjel folytatott csendőrségi kihallgatáson egyértelművé tette, hogy ő nem Ukrajna oldalán áll, hanem középen, egyfajta közvetítőként az agresszor és áldozata között. Megint a neokon John Bolton látja világosan: a lépéssel “Trump és Vance kinyilvánította, hogy az oroszok oldalán áll az orosz-ukrán háborúban, ami katasztrofális hiba az amerikai nemzetbiztonsági érdekekre nézve.” És ezzel a nyugati, civilizált világ egészére, annak  nemzetbiztonsági érdekeire nézve is. Trump annyira bízik Putyinban, hogy már az orosz kibertámadásokat sem tartja fenyegetőnek, ami viszont a kész röhej kategóriája.

Trump elárulja Amerika alapvető értékeit, a szabadság, az egyéni jogok sziklaszilárd elveit, a külpolitikai kiválasztottságot, a latorállamok nemzetközi bűnözésének megfékezését; elárulja a lerohant Ukrajnát, mert a Kremllel a feje felett tárgyal róla, hagyva, hogy Oroszország annektálja az illegálisan elfoglalt négy régióját; elárulja szövetségeseit, a transzatlanti együttműködést, kivonja csapatait Európából, csak akkor védené meg Európát, ha elfogadja az ő normáit; és végül elárulja magát az objektív valóságot és a morált is, amely nem valamiféle random érzület, hanem racionális, számonkérhető alapelvek rendszere.

Lehet közvetítő szerepet vállalni Oroszország és Ukrajna között egy valóban igazságos és tartós békéért, de a konfliktusban nem létezik valamiféle értéksemleges, neutrális erkölcsi szürkezóna, ahonnan észt lehet osztani. „… amíg erkölcsi értékek forognak kockán, addig nem létezhet erkölcsi semlegesség. Ha tartózkodunk attól, hogy elítéljünk egy kínzót, az azt jelenti, hogy cinkossá válunk áldozatainak kínzásában és meggyilkolásában” – fogalmazta meg kompromisszumot nem ismerő kedvenc amerikai írónőm, Ayn Rand, és ezzel nem is tudnék jobban egyetérteni.

Az alapvető értékek, a morál szétzüllése a legfontosabb alapja a cinizmus és a nihilizmus terjedésének, amiből kizárólag és mindig a gengszterek és államaik profitálnak. Aki azt hazudja Ukrajnáról, hogy ő felel az általa elszenvedett háborúért, tehát csak ő maga tudná bármikor megállítani, miközben pontosan látja, hogy Putyin véletlenül sem akar megállapodni, az nagyhatalmi pozícióból a teljes nihilt hirdeti, az agressziónak való engedelmességet. Egyértelmű üzenet ez minden jövőbeni agresszornak és áldozatának: az új világrendben magatokra vagytok hagyva, good luck.

Kivéve, ha rátehetjük a mancsunkat a ritkaföldfémjeitekre és egyéb kritikus ásványkincseitekre.

Ez nem „reálpolitika”. Ez nem a józan „nemzeti érdekek” előtérbe helyezése az állítólag felesleges elvek és morál kárára. Ez, az áruláson túl, a szabad világ beáldozása.

Zelenszkijnek teljesen igaza volt, hogy írásban egyértelműen rögzített biztonsági garanciák nélkül nem volt hajlandó országát egy amerikai gazdasági protektorátussá változtatni (maga a terv amúgy hasznosnak tűnik). Az Európai Unió tagállamai, a britekkel együttműködve pedig nagyon is jól teszik, hogy erőt igyekeznek felmutatni ebben a helyzetben: Putyin is, és az Európát védelmi impotenciája miatt teljes joggal bíráló Trump is kizárólag ezt a nyelvet tudja értelmezni. Nagyobb európai egység kell, természetesen elkerülve egy föderális, bürokratikus „szuperállam” létrehozását.

Ha a légvédelmi rendszereket biztosító britek vezette „hajlandók koalíciója” lesz a megoldás hosszú távú kulcsa Ukrajna ügyében, ahogy most kinéz, akkor sürgősen rögzíteni kéne a legfontosabb alapelveket, mielőtt a történelem átlépne rajtuk:

– időleges alkuk elképzelhetőek, de Ukrajna területi egysége, integritása megkérdőjelezhetetlen;

– Oroszországnak agresszor államként nem léteznek olyan „biztonsági szempontjai”, amelyekre tekintettel kéne lenni;

– soha nem fogadható el a Kreml vétója Ukrajna EU- és NATO-tagsága ügyében;

– Putyinnnak és a többi háborús bűnösnek Hágában a helye, elszámoltatás és jóvátétel kell, sürgősen haza kell hozni az elrabolt ukrán gyerekeket, igazságot kell szolgáltatni a legyilkolt, megerőszakolt áldozatoknak.

Nem is olyan régen még lelkes híve voltam az amerikai szabadság- és demokráciaexportnak, mert ami jó Amerikának (egyéni jogok, piaci társadalom, szabadkereskedelem), az jó a világnak. Mára ennek a lehetősége a jelek szerint megszűnt, Amerikában ezek az értékek jelenleg nincsenek raktáron. Kérem nézzenek be jövő héten.

A szerző újságíró, publicista, blogja: individualista.hu