Megosztás
Március 14-én ünnepeljük a Nemzetközi Pí Napot – a matematika egyik legismertebb és legrejtélyesebb számát. A Pí (π ≈ 3,14159…) nemcsak a kör kerületének és átmérőjének aránya, hanem ott van az építészetben, a fizikában, sőt, még a természetben is – például a bolygók mozgásában. Bár sokak számára a matek egy nehezen érthető tantárgy, valójában mindennapjaink része. Ha nem lenne matematika, nem léteznének okostelefonok, GPS vagy akár a kedvenc zenéink algoritmusai. A Pí Nap remek alkalom arra, hogy más szemmel nézzünk erre a tudományra!
Ebből az alkalomból Mészáros Veronika, a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium matektanára mesél arról, miért válik sok diák számára mumussá a tantárgy, és hogyan lehetne ezt megváltoztatni. Szóba kerül a humor szerepe a tanításban, a matematika gyakorlati haszna, és az is, hogy vajon tényleg a fiúk jobbak-e matekból, vagy ez csak sztereotípia.
Miért van az, hogy sok diák számára a matematika „mumustantárgy”?
Érdekes módon a matematika eleinte, amikor a gyermek iskolába megy, csak egy tantárgy a sok közül, nem kevésbé kedvelt, vagy utált, mint a többi, csak később válik „mumussá”. A matematika egy olyan tantárgy, ami fokozatosan építkezik, ha valakinek kimarad egy lépés, vagy nem sajátította el az adott fogalmat megfelelően, akkor a rá épülő fogalmak sem fognak menni, és ez frusztrációhoz vezet. Sokszor csak annyi a gond, hogy például nem megy kapásból a szorzótábla felsőtagozaton, és akkor már nem mennek a bonyolultabb számítások sem, mert arra megy el az idő, hogy mennyi 7szer8, és az összetettebb feladatra nem marad kapacitás. Tovább árnyalja a képet, hogy a társadalom is úgy kezeli a matekot, hogy nehéz, meg érthetetlen, ezért félni kell tőle, vagy utálni. Sok családban is az a narratíva, hogy a matek az nehéz. Szinte már sztereotípia, hogy a szülők rettegnek a matek leckétől, mert ők se tudják megoldani. Sok múlik azon, hogy mit lát vagy hall otthon a gyerek.
Hogyan lehet a matekot izgalmasabbá és befogadhatóbbá tenni a diákok számára?
Mindenképpen be kell mutatni a matematika szép oldalát. Láttatni kell, hogy a matematika hasznos, hiszen nélküle nem tartana itt a technológiai fejlődés, de számos más területen is fontos szerepet játszik a matematika: építészet, zene, festészet, sőt még a természetben is tetten érhető. Vonjunk párhuzamot, mondjuk a rajzórával. Én sose voltam különösebben ügyes rajzból, de nagyon szeretek képkiállításokra járni, és tisztelettel nézek fel azokra, akik mesterei ennek a területnek. Soha nem mondanám, hogy utálom a művészetet csak azért, mert nem tudok szépen festeni. Valami hasonlót kéne tenni a matematikával is, tehát hogy szélesebb körben elismertté tegyük, és ne az keringjen a társadalomban, hogy „De mire kell ez nekem?” Emberek vagyunk: ha tetszik, ha nem, a matematika a kultúránk része, a civilizációnk egyik alapja (lásd: kereskedelem).
Az egyik matekórán, amikor az új tananyagot kezdtem volna bevezetni, az egyik diák megkérdezte, vagy inkább feljajdult, hogy jajj, minek találták ezt ki! Ez szöget ütött a fejemben. A matematikát sokan úgy tekintik, hogy egy csomó okos ember összeült és kitalálta, hogy akkor ez most így lesz és kész. Pedig nem. A matematikai összefüggéseket jórészt felfedezték, vagy az új fogalmakat a meglévő jelenségek leírására alkották meg, tehát konkrét céllal történt, nem diákszomorításra. Ezért az óráimon időt szánok arra, hogy elmagyarázzam egy-egy új fogalom eredetét, gyakorlati hasznát. Hogy lássák, a matek nem csak a levegőbe lóg, hanem fontos helye van a tudományban.
Mennyire fontos a humor és a kreativitás a tantárgy tanításában?
A humor és a kreativitás az egész életben nagyon fontos. A matematikában – persze csak ha nem bántó – a humor tudja oldani a feszültséget, a diákok frusztrációját, jobb együttműködésre ösztönzi a diákot. Egyébként egyetemen is a professzorunk a 90 perces analízis (függvénytan) előadás közben be-beszúrt egy poént, lazításképpen. (Milyen az ideális matektanárnő? Szigorúan monoton nő. Haha.) A covid alatti online oktatás alatt leltem rá a matematika tartalmú mémekre, ami szintén jó eszköz arra, hogy közelebb hozzuk a matekot a diákokhoz. Amin nevetünk, attól már nem félünk.
Ami a kreativitást illeti, főleg ott van rá szükség, hogy olyan feladatokat találjunk (ki) a diákoknak, amik felkeltik az érdeklődésüket. Illetve úgy elmagyarázni egy adott fogalmat, hogy érdekessé tegyük számukra.
Tapasztalatai szerint van különbség abban, ahogyan a fiúk és a lányok tanulják a matekot?
Nem hiszem, hogy ez nemi különbség lenne. Talán annyi, hogy a lányoknak általában szebb a kézírásuk és a füzetük, és abból könnyebb tanulni J – tisztelet a kivételnek.
Gyakran hallani, hogy a fiúk jobbak matekból, míg a lányok inkább humán tantárgyakban jeleskednek. Mit gondol erről?
Nem hiszem, hogy ez biológiailag adott lenne. Mondják, hogy aki gyerekkorában sokat játszott kockával, legóval, annak jobb lesz a térlátása később. Hogy ez mennyire fiú-specifikus, azt nem tudom, én is sokat rakosgattam az építőkockákat, és újabban megint rákaptam, de most már a 3 éves kisfiam az építésvezető. Régebben a fiúktól várták el inkább, hogy tanuljanak és egyetemre menjenek – lehet, hogy innen ered ez a gondolat. De nagyon sok női matematikus létezik, akik nélkül nem itt tartana a matematika, ahol tart. (Lásd pl. a Számolás joga filmet)
Mit tehet egy pedagógus annak érdekében, hogy minden diák számára érthetőbbé és élvezhetőbbé tegye a matematikát?
Ha új csoportot kapok, akkor az első órán mindenkitől megkérdezem, hogy mit szeret csinálni, mi az, amiben úgy érzi, hogy jó, vagy mi az, ami örömmel tölti el. (Eleinte megkérdeztem, hogy szeretik-e a matematikát, de túl egyhangú válaszokat kaptam) Ezt azért szoktam csinálni, mert egyrészt szeretném megismerni őket. (Kedves emlékű gimnáziumi matematika tanárom, Oláh György tanár úr szokta mondani magáról, hogy „Én nem csak matematikát tanítok.” Én is próbálom a diákokat tanítani és nem csak a matematikát, már ha érthető, hogy mit akarok ezzel.) Másrészt tudatosítani akarom bennük, hogy nem fogom őket kevésbé értékesnek tartani, mert véletlenül nem megy a matek. Mindenki máshoz ért, ettől szép a világ J A minden diák kicsit túlzás, hisz a többi tantárgynál sincs ilyen elvárás, ha jól tudom.
Hogyan lehetne a Pí Napot felhasználni arra, hogy még vonzóbbá tegyük a matematikát a diákok számára?
Kedves kis dolog, ez a Pí Nap, március 14., de egy fecske nem csinál nyarat. Arra jó, hogy ne felejtsék el az első néhány számjegyét 😀 Na jó, biztos lehetne tematikus Pí Napot tartani, ahol megnézhetnénk, hogyan alakult ki, hogyan számolták ki, és hol mindenhol jelenik meg az életünkben, anélkül, hogy észrevennénk. Például melyik esetben kapunk több pizzát, ha egy 26 cm sugarút veszünk vagy ha két 18 cm sugarút. Lehetne több ilyen nap is, figyelemfelkeltésnek, hogy a matek nem ciki.
Mit tanácsolna azoknak a diákoknak, akik úgy érzik, hogy „soha nem lesznek jók matekból”?
A matematikához a legfontosabb (főleg alap és középiskolai szinten) a kitartás. Kell egy kényelmes szék és elég akaraterő, hogy rajta üljünk amíg megfelelő számú feladatot ki nem számoltunk. A matematika ugyanis tanulható, begyakorolható. Ahhoz a matematikához, ami a középiskola elvégzéséhez kell, nem kell különösebb tehetség, se logika. Kell viszont kitartás, motiváció, elszántság. Ha megvannak a szilárd alapok, a matematika is éppúgy megtanulható, mint az irodalom, a biológia vagy a történelem. Csak neki kell ülni. De ez valahogy nem alakul ki a diákokban, hogy matematikát tanuljanak. Leírják a házit és becsukják a füzetet. Igenis tanulható a matek.
Egyébként a matek arra is jó, hogy megtanít kezelni a frusztrációt, elfogadni, hogy vannak korlátaim, amiken nem tudok túllépni, ha megfeszülök se. Ez építi a jellemet.
Milyen útravalót adna a leendő vagy kezdő matektanároknak, hogy hatékonyan tudják motiválni a diákokat?
Humor, megértés, türelem, kreativitás és a diákok szeretete.
Tudna példát mondani olyan diákokról, akiknek sikerült megszeretniük a matematikát?
Ez nehéz kérdés! Gimnáziumba már úgy érkeznek a diákok, hogy van egy bizonyos tapasztalatuk, véleményük a matematikáról. A negatív beidegződéseket nehéz megváltoztatni, de nem lehetetlen. Be kell vallanom, hogy még sosem volt olyan tapasztalatom, hogy egy diák egyszer csak felkiáltott, hogy „Tanárnő! Végre szeretem a matekot!” Olyan viszont már volt, hogy egy diákom, aki eredetileg humán szakra készült, később másfelé vette az irányt, és ott is megállta a helyét matematikából. Vagy olyan, hogy elsős egyetemistaként visszajöttek megköszönni, hogy átvettem velük a komplex számokat, és így jelentős előnnyel indultak az első zh-n. Volt olyan diákom, akivel egyetemi évei alatt találkoztam, és mondta, hogy Jajj tanárnő, miért nem tanultam én a matekot?? …Ugyanis rájött, hogy kell neki. Ezt egyébként minden diákom tanúsíthatja, hogy elég gyakran emlegetem, hogy mindenhova kell a matek! Valamilyen rejtett formában biztos előkerül egyetemi tanulmányaik során. Néha kapok is ilyen üzeneteket, hogy „Tanárnő, képzelje, tényleg kell a matek, igaza volt!” Persze jólesik, ha igazat adnak az embernek, de talán hasznosabb lett volna, ha eleve elhiszik, amikor mondom.
