12

Az iskola felvételei
A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola diákjai ezúttal egy olyan rendhagyó műsorral tisztelegtek az 1848. március 15-i forradalom emléke előtt, amelynek középpontjában Jókai Mór születésének 200. évfordulója állt.
Az ünnepi program különleges módon ötvözte a történelmi múltat és a jelenkor értelmezését, így egyedülálló élményt nyújtott a közönség számára. A színpadon életre kelt irodalmunk egyik legnagyobb mesélője és felesége, Laborfalvi Róza, akik egy meghitt délutáni beszélgetés formájában idézték fel az 1848-as eseményeket. Jókai a Pilvax kávéház forradalmi hangulatát, a történelmi fordulópontokat és a híres „esernyős jelenetet” elevenítette fel, valamint mesélt arról is, hogyan vált ügyvédből íróvá. Felesége bepillantást engedett mindennapjaikba, megismerkedésük kulisszatitkaiba és a Nemzeti Színház világába. A közönség azt is megtudhatta, milyen öltözködési divat hódított 1848-ban, és melyek voltak a korszak legveszélyesebb, illetve legszórakoztatóbb pillanatai. Természetesen Petőfi Sándor alakja sem maradhatott ki a visszaemlékezésekből – Jókai barátjáról és a forradalom ikonikus alakjáról is szólt.
A műsor különlegességét az adta, hogy miközben az íróházaspár történetei megelevenedtek a színpad egyik oldalán, a másikon diákok ültek, akik a hallottakhoz kapcsolódva saját tanulmányaik során megismert tényekkel, anekdotákkal reflektáltak a beszélgetésre. Az előadás dinamikáját kisvideók és dalok tették még színesebbé, így a történelmi események nem csupán elhangzottak, hanem a jelenetek és visszaemlékezések révén közelebb kerültek a közönséghez.
Bár a március 15-i megemlékezések évről évre visszatérnek, minden alkalommal új nézőpontból elevenednek meg a forradalom eseményei. A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola diákjainak előadása mindig különleges, hiszen itt az ünneplés nemcsak a történelem tiszteletére, hanem a fiatalok kreativitásának és lelkesedésének kifejezésére is lehetőséget ad. Az idei műsor friss lendületet hozott, a szereplők látható örömmel formálták meg a korszak alakjait, hiszen a szabadságharcot is hozzájuk hasonlóan fiatal emberek vitték véghez – alig néhány évvel idősebb forradalmárok. Az ő szenvedélyük és elszántságuk idéződött meg a színpadon, ahol a múlt üzenete a jelen generációját is megszólította. Az esemény végén a Himnusz ünnepélyes dallamai méltó lezárásként csendültek fel, megerősítve az összetartozás és a történelmi múlt tiszteletének érzését.