A hangfegyver kapcsán hazugságörvénybe keveredett a szerb kormány 

Miért hívták össze a tüntetéseket és mik a demonstrálók követelései?

Hogy ezt megértsük, november elsejéig kell visszamennünk. Akkor szakadt le az újvidéki vasútállomás előteteje, aminek következtében 15 ember halt meg. Ezt követően országszerte tiltakozások indultak, ami akkor eszkalálódott, amikor november második felében az egyetemisták is beleálltak. Ekkor ugyanis rendőrök egyetemi hallgatókat bántalmaztak. A hallgatók sorra vették blokád alá az egyetemi karokat és négy követelést fogalmaztak meg. Az első és legfontosabb követelés, hogy az újvidéki vasútállomás felújításának dokumentációját hozzák nyilvánosságra. A második követelés, hogy szüntessék meg azokat az eljárásokat, amelyeket a tüntető egyetemisták ellen indítottak, de azt is el szeretnék érni, hogy vonják felelősségre azokat, akik rátámadtak a diákokra. Illetve azt is szeretnék, hogy az állam 20 százalékkal növelje a felsőoktatásra fordított költségvetési forrásokat. Ezek közül egyelőre csak az utolsó teljesült valamennyire. Az első követelés lényegében arról szól, vizsgálják meg, hogy a tragédia helyszíne, az újvidéki vasútállomás felújítása során történt-e korrupció. Később a megmozdulásba már mindenki azt látott bele, amit akart. Nyilván vannak, akik egyfajta rendszerváltást, hatalomváltást szeretnének. Mindenesetre az egyetemi karok tüntetőleg szüneteltetik az oktatást és más csoportok, így például a pedagógusok is csatlakoztak ehhez a tiltakozáshoz.

Belgrádban legutóbb több százezren tüntettek. Ekkora az elégedetlenség a regnáló hatalommal szemben?

Az újvidéki tragédia az utolsó csepp volt a pohárban. 2012 óta, amióta a Szerb Haladó Párt irányítja az országot folyamatosak ezek a tiltakozások, amelyek különböző okok miatt törnek ki. Két évvel ezelőtt egy belgrádi általános iskolában tömeggyilkosság történt. Sokan úgy gondolták, hogy ezzel kapcsolatban is hibáztatható a hatalom, hiszen a befolyása alá tartozó médiumok az erőszak kultúráját terjesztik. Ez a kormánypárt ugyanis a médián túl leuralta a gazdaságot, a politikát, a bíróságokat, a törvényhozást is.

Ha már az erőszakról beszélünk. A híradások szerint a Belgrádban a rendvédelmi erők valamiféle hangfegyvert vetettek be a tüntetők ellen. Erről mit lehet tudni?

A hatalom ezzel kapcsolatban egy hazugságörvénybe keveredett. Az első találgatások szerint egy bizonyos hangfegyvert vethettek be, amely tömegoszlatásra is alkalmas, de amely Szerbiában nem használható. Erről először a hatalom azt állította, a rendvédelmi szervek ilyennel nem is rendelkeznek. Aztán bevallották, hogy mégis van ilyen eszközük, de azt állították, hogy nem használták azt. Majd előkerültek olyan fotók, amelyeken rendőrautók tetejére szerelve látszik ez a fegyver. Ezért a kormányzat bevallotta, a belgrádi helyszínen valóban ott volt ez az eszköz, de nem vetették azt be. Ebből egyértelmű, hogy össze-vissza hazudozik a kormányzat. A demonstráción pedig az történt, hogy az újvidéki áldozatokról néma csenddel megemlékező tüntetők hirtelen nagyon furcsa süvítő hangra lettek figyelmesek. A szem- és fültanúk azt mondták, olyan érzésük volt, mintha egy sugárhajtóműves repülőgép szállna el közvetlenül az emberek feje felett. A tömeg erre egycsapásra kettévált. Majd sokan fej- és fülfájásra, hányingerre panaszkodtak, orvosi ellátásra szorultak. De igazából továbbra sem tudni, hogy ez mi volt, ahogy azt sem, hogy ezt honnan és kik indították.

A jelenlegi tüntetéshullám egy hatalomváltást jelenthet Szerbiában?

Ehhez mindenképpen fontos megérteni, hogy Szerbiában jelenleg nincsen egy olyan egységes és olyan nagyságú ellenzéki erő, amely a kormányzó pártkoalícióhoz mérhető. Nagyon hasonló a helyzet ahhoz, mint amilyen Magyarországon volt a szituáció az előtt, mielőtt Magyar Péter színre lépett. Teljesen szétzilált szerb ellenzéki pártocskákról van tehát szó, amelyekben nemigazán bíznak az emberek. Igazából nem is nagyon tudták megszólítani a polgárokat. Maguk az egyetemisták, akik a katalizátorai a mostani folyamatoknak, rendre elhatárolódnak minden politikai szervezettől. Azt hangsúlyozzák, hogy nem a jelenlegi hatalmat akarják leváltani azért, hogy egy másik politikai erőt tegyenek a helyére. A négy követelésük is arról szól, hogy az intézményrendszerek rendesen működjenek. Fontos azonban elmondani, hogy a belgrádi tüntetés egy demonstráció-sorozatba illeszkedik. Az első megmozdulás Újvidéken volt, majd más nagyvárosokban is tüntettek. Az egyetemisták pedig gyalog tették meg a többszáz kilométeres utat az egyik egyetemi városból a másikba. Ahogy pedig faluról-falura mentek, eljutottak olyan településekre is, ahol gyakorlatilag csak a kormányzati média, a hatalom által terjesztett propaganda érhető el. A helyiek a saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy ezek az egyetemisták nem azok a szörnyű vadállatok, ahogy őket a kormánypropaganda lefesti, hanem kedves fiatalok, akiknek vannak céljaik és értelmes módon el tudnak erről beszélgetni. Ennek a hatása nagyon fontos, mert a regnáló hatalom a vidéki emberek szavazataira alapoz. Ezzel együtt sem lehet megmondani, hogy milyen módon kristályosodik ki a politikai éle a jelenlegi tömegmegmozdulásoknak. Elvben két forgatókönyv lehetséges. Az egyik szerint, ahogy Magyarországon már megtörtént, valaki kiugrik a jelenlegi hatalmi rendszerből és megpróbálja maga mögé állítani az elégedetlen tömegeket. Ez a fölülről induló eseménysor forgatókönyve. Azonban ennél érdekesebb és valószínűbb, hogy egy alulról építkező mozgalom jön létre. Az egyetemisták ugyanis arra szólították fel az embereket, hogy helyi szinten szervezkedjenek, civil fórumokat hozzanak létre. Ezek aztán hálózatosodással országosak is lehetnek. Ez pedig egy valódi rendszerváltást jelentene.

Mennyire remegett bele Aleksandar Vučić köztársasági elnök széke a tüntetéshullámba?

A tüntetők követelései között nem szerepel Aleksandar Vučić államfő lemondása. Azt érdemes megemlíteni, hogy jogi szempontból Szerbiában a köztársasági elnöki tisztség egy ceremoniális poszt. Nagyon hasonló ahhoz, mint amilyen jogkörei Peter Pellegrini szlovákiai államfőnek vannak. A valóságban azonban Vučić kezében összpontosul a hatalom, gyakran az egészen apró dolgokig menően ő dönt mindenről. Az egyetemisták álláspontja ugyanakkor az, hogy az államfőre a ceremoniális jogkörein keresztül tekintenek. Az ő értelmezésükben Vučić nem is érdekes az egész ügy szempontjából. Miért tárgyalnának vele, hiszen csak egy ceremoniális tisztséget betöltő személy? Ezzel együtt a legitimációját senki nem vonja kétségbe. Az ilyen mellőzés persze biztosan idegesíti Vučićot. A diákok azonban egy működő kormányt, jogállamot szeretnének. Valójában pedig nehéz elképzelni az egyetemisták által vágyott társadalmi változást úgy, hogy Vučić a helyén marad.

Van-e olyan küszöbön álló esemény, például választás, amelynek az eredményét nagymértékben befolyásolhatják a mostani tüntetések?

Január végén, amikor verőlegények szaladtak ki a pártirodából és agyba-főbe verték az egyetemistákat, a Szerb Haladó Párt már nem tudta tagadni, hogy kapcsolatban áll ezekkel a huligánokkal. Ez volt a formális oka annak, hogy a kormányfő Miloš Vučević végül szerdán lemondott. Ezért az egész kabinet ügyvivő kormánnyá vált. Az államfőnek, Vučićnak egy hónapja van, hogy új kormányfőt jelöljön ki, akinek meg is kell alakítania a kabinetjét, el kell azt fogadtatnia a parlamenttel. Ha ez egy hónapon belül nem sikerül, akkor előre hozott parlamenti választás lesz. Az ellenzék azonban ezen a voksoláson nem akar részt venni, mert olyan visszaélések és szabálytalanságok vannak a választások körül, amelyeket orvosolni kellene, mielőtt az embereket az urnákhoz szólítják. Ezért az ellenzék egy szakértői kormányt szeretne, amelynek csak arra van mandátuma, hogy megszervezze a következő szabad és tisztességes választást. Vučićnak tehát az okoz fejtörést, hogy pártja embereiből olyan kormányt állítson-e össze, amelynek legitimációját nemigazán fogják elfogadni, vagy engedjen a nyomásnak és egy szakértőkből álló kabinet jöjjön létre, vagy próbáljon, az ellenzéki bojkott ellenére előre hozott választást tartani. Ez egy hónapon belül eldől.

Hol áll ebben az egészeben a Vajdasági Magyar Szövetség, vagyis az ottani magyar párt?

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a kormánykoalíció része, államtitkári szinten részt vesz a hatalomban, a parlamenti többséget erősítik. Tulajdonképpen ugyanazt a narratívát képviselik, mint a Szerb Haladó Párt. Azt állítják, az egyetemisták követelései már teljesültek. Szerintük nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen vissza tanulni. A tüntetők által megvalósított útlezárásokat illegális akcióknak nevezték és azt hangsúlyozzák, hogy a tanároknak sem lenne joga munkabeszüntetéssel tüntetni. Jogászkodva a törvényekre és a normalitásra próbálnak apellálni egy olyan helyzetben, amikor pont a jog és a normalitás sérült és ez vitte az embereket az utcára. Azt gondolom, a VMSZ önálló politizálása a múlté, teljesen hozzákötötte magát a Szerb Haladó Párthoz, magyarországi viszonylatban pedig a Fideszhez. Ebből a kettős szorításból pedig nem tud és akar kikecmeregni.

Szlovákiában is tömegtüntetések zajlanak, pénteken lesz egy ilyen megmozdulás, ahol a miniszterelnök, Robert Fico (Smer) távozását követelik. Mennyire vonható párhuzam a szlovákiai és a szerbiai események között?

A szerbiai tüntetések ideológiai szempontból nem annyira egységesek, mint a szlovákiai megmozdulások. Szerbiában szó sincs arról, hogy az Európai Unióhoz közeledő, Oroszországtól távolodó, demokratikus társadalom megvalósítását szeretné ez a tömeg. A közös alap a korrupciómentesség és a jogállamiság visszaállítása. Ideológiai szempontból azonban ez egy nagyon heterogén társaság. A jobboldali klerikálisoktól kezdve, a baloldali bázisdemokrácia elvének képviselőin át nagyon sok minden megtalálható ebben a mozgalomban. Ezeket a különbségeket azonban sikerrel háttérbe tudták szorítani.