6
Fotók: Bazsó Máté
Megosztás
Vannak döntések, amelyek egy életre szólnak – és vannak történetek, amelyek megérintenek, elgondolkodtatnak és mélyen megmaradnak bennünk. Gyurkovics Anikó első regénye, az „Örökbe, Neked“ pontosan ilyen. Az örökbefogadás kényes és összetett témája hitelesen, empátiával és mély érzelmekkel jelenik meg a könyvben, amely már az első olvasók szívét is meghódította. Anikó számára az írás nem csupán hobbi, hanem életforma. Siposkarcsán él, és körmösként dolgozik, ahol vendégei gyakran mesélik el neki életük örömeit és nehézségeit. Az ezekből merített inspiráció és a segítő szándék arra ösztönözte, hogy elvégezzen egy mentálhigiénés képzést, hogy még jobban támogathassa az embereket – akár a szalonban, akár a történetein keresztül. A teltházas könyvbemutató és az olvasók elismerő szavai igazolják, hogy a regény üzenete sokakhoz elér. A szerző nemcsak a történetek világában mozog otthonosan: a mindennapokban is része mások életének, legyen szó személyes beszélgetésekről vagy irodalmi alkotásokról. Anikó őszintén mesél az inspirációról, a kihívásokról és az írás öröméről.
Mi az, amit íróként és emberként is fontosnak tartasz magadról megosztani az olvasókkal?
Szívesen foglalkozom emberekkel és a lelkükkel. Érdekelnek azok a helyzetek, témák, amelyek foglalkoztatják őket. Érdeklődéssel figyelem a megküzdéseiket és csatlakozom hozzájuk az örömükben és a sikereikben. Nagyszájú vagyok, imádok beszélni, beszélgetni és szeretek mindenütt ott lenni, ahol történik valami. Egy 24 éves fiú és egy 13 éves lány édesanyja vagyok, valamint feleség. A hivatásom egyben a hobbim, mert amellett, hogy az embereknek szép körmöt varázsolok, a lelkükkel is foglalkozom, ezért végeztem el egy mentálhigiénés képzést, hogy minél hatékonyabban tudjak ott lenni a vendégeimnek.
Hogyan született meg az „Örökbe, Neked“ ötlete? Mi inspirált a könyv megírására?
Az „Örökbe, Neked“ igaz történetek alapján született, bár sem az események, sem a szereplők nem hozhatóak egy az egyben párhuzamba senkivel. Az írói szabadságommal élve karaktert és történetet adtam a regényem szereplőinek. Egy időben nagyon sok hasonló történet hömpölygött körülöttem, sokan küzdöttek meddőséggel, ill. az előítélettel, amiért nem szerettek volna anyává válni. Mindkét nézőpontot és megélést közelebb szerettem volna hozni az olvasókhoz.
Milyen témákat dolgoz fel a könyv? Személyes történetek is helyet kaptak benne?
A könyv a barátságról és arról szól, hogy mit bír ki egy barátság. Az alaptéma a gyermekvállalás, ill. attól a sztereotípiától való elrugaszkodás, hogy minden nőnek anyává kell válnia. A könyvben helyet kap az örökbefogadás és annak rögös útja, illetve az általa az örökbefogadó szülőkre mért lelki teher. Személyes történet nincs benne, apró mozzanatokat azonban tartalmaz az életünkből. A férjem olvasás közben gyakran megjegyezte, hogy ez akár rólunk is íródhatott volna – ennek oka, hogy bizonyos események, például a Csorba-tóhoz való utazás a saját életünkből vett apró mozzanat.
Milyen volt az alkotói folyamat? Mennyire volt megterhelő vagy éppen felszabadító ezt a könyvet megírni?
Valahogy ez a téma megtalált engem és annyira élt bennem, hogy a kézirat nagyjából hat hét alatt született. Nehézségek inkább már a finanszíroztatásánál adódtak, a megírása gördülékeny volt. Nagyon szórakoztató volt az alkotói folyamat. Sokszor úgy éreztem, mintha nem is én írnám a könyvet, hanem csupán csatornaként szolgálnék. Ennek köszönhető, hogy maga a kézirat nagyon rövid idő alatt született meg.
Mit gondolsz, miért fontos az örökbefogadásról beszélni, akár irodalmi formában is?
Az örökbefogadás és az örökbeadás is egy nagyon nehéz téma, amely nagy érzelmi terhet ró a családokra. Érzelmileg eljutni az örökbefogadás gondolatáig hosszú folyamat. Épp ezért igyekeztem kicsit elvenni az élét, de mégis meghagyni az érzelmi vasutat, amire a családokat ülteti. A regény humoros és könnyed nyelvezetével fogyaszthatóvá teszi a kríziseket és az olvasó nem akar Dunának menni, amikor befejezi a könyvet. Az olvasóktól azért érkeznek visszajelzések, hogy együtt sírtak és izgultak a szereplőkkel.
Milyen tévhitek élnek még mindig az örökbefogadással kapcsolatban?
Talán nem is mondanám, hogy tévhitek élnek az emberekben. Inkább úgy fogalmaznék, hogy annyira bonyolult a folyamat és a hozzá kapcsolódó lelki megélés, hogy az emberek képtelenek átlátni addig, amíg bele nem kerülnek ebbe a helyzetbe. Egy kicsit olyan ez az egész az örökbefogadással, mint amikor valakinek meghal a hozzátartozója, az emberek nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nem tudják mit kérdezhetnek vagy hogyan támogathatják legjobban ezeket a családokat, ezért egy kicsit hátralépnek, amikor valakiről kiderül, hogy meddőséggel küzd vagy örökbefogadási szándéka van.
Van olyan üzenet vagy gondolat, amelyet különösen szeretnél átadni a könyv olvasóinak?
Forduljunk empátiával és megértéssel embertársaink felé, nőként támogassuk a nőket és álljunk a barátunk vagy a családtagunk mellé az ő igényei szerint.
Milyen volt a könyvbemutató? Hogyan fogadta a közönség?
A könyvbemutató minden várakozásomat felülmúlt. Teltházas bemutatónk volt és aznap, ill. előző nap több, mint tízen visszamondták, mert váratlan események nem tették lehetővé a jelenlétüket. Bajban lettem volna, amennyiben mindenki eljön, megmondom őszintén nem számítottam rá, hogy ilyen szeretettel fogadják majd az első könyvemet. Nagyon hálás vagyok a támogatásukért és a jó hangulatért, ami a könyvbemutatót kísérte.
Kaptál már visszajelzéseket az olvasóktól? Volt olyan, amely különösen megérintett?
Rengeteg visszajelzést kapok. Van olyan olvasóm, aki már másodszor olvassa a könyvet. Szeretik az olvasók, izgalmasnak, érzelmekkel telinek és sodró lendületűnek tartják. Természetesen nemcsak pozitív visszajelzést kaptam, de azt sem éltem meg rosszul, hiszen abszolút konstruktív jellegűek voltak. Például, hogy van két elütés a szövegben, amit javítunk és az utánnyomtatásban már nem lesz benne. Illetve vannak olyan nem szembetűnő hibák, amelyek nem vesznek el az olvasásélményből, sőt fel sem tűnnek az olvasóknak, de biztos vagyok benne, hogy a következő könyvemnél ezekre fokozatosan figyelek majd.
Mit remélsz, milyen hatással lesz a könyv az emberekre?
Bízom benne, hogy nagyon jól fognak szórakozni az olvasóim és úgy szeretik majd a szereplőimet, ahogy én szeretem őket. Együtt sírnak velük és együtt izgulnak, hogy sikerüljön meghaladniuk önmagukat és a felmerülő nehézségeket.
Tervezel további könyveket hasonló témában? Vannak már új ötletek a jövőre nézve?
A regénynek van egy második része, amelynek több, mint fele már kéziratként létezik. Ezen kívül van pár ötletem, ezeket összegyűjtöttem egy füzetbe. Egy viking témával foglalkozó regényem megírása szintén folyamatban van, ill. egy fantasy világ kidolgozásával is foglalatoskodom.
