Kiss Zoltán: Negyed évszázad a dunaszerdahelyi terminál szolgálatában

Megosztás

Amikor 1999-ben megalakult a METRANS /Danubia/ a.s., egy kis csapat lelkes szakember állt a vállalat mögött, nagy tervekkel és eltökéltséggel. Köztük volt Kiss Zoltán is – az egyik első munkatárs, aki teljes odaadással vett részt a terminál építésében. Az elmúlt 25 év során hosszú utat járt be: főgépészként kezdte, majd a műszaki szolgáltatások vezetőjévé vált és a mai napig a csapat meghatározó tagja. Az ő története a kitartás, a szakmai hozzáértés és a munka iránti elkötelezettség példája.

Ahogy ő fejlődött, úgy nőtt a cég is. A néhány fős kisvállalat az intermodális szállítmányozás piacvezető szereplőjévé vált. Tavaly Kiss Zoltán egy fontos mérföldkőhöz érkezett – 25 éve dolgozik a METRANS-nál, épp abban az évben, amikor a vállalat maga is negyedszázados jubileumát ünnepelte.

Hogyan változott meg a terminál az évek során és milyen kihívásokkal kellett megküzdenie? Erről beszélgettünk azzal a szakemberrel, aki az utolsó csavarig ismeri a terminált.

Emlékszik az első napjára a METRANS-nál?

Mintha csak tegnap lett volna! Akkor még egyáltalán nem hasonlított egy terminálra, inkább egy építési területre. Egykori szénraktár helyén kezdtünk dolgozni, és minden az alapoktól épült.

Hogyan került ebbe a munkakörbe, és hogyan változott az elmúlt 25 év során?

A vezérigazgató ajánlására érkeztem és kihívásnak tekintettem – nulláról felépíteni egy működő vállalatot. Ez a harmadik munkahelyem, de egyértelműen a leghosszabb. Összesen már 57 évet dolgoztam le, így elmondhatom, hogy rengeteg műszaki fejlődésnek voltam a tanúja.

A mostani munka a METRANS-nál össze sem hasonlítható a 25 évvel ezelőttivel. Az első évek rendkívül megterhelőek voltak, hiszen mindent nekünk kellett csinálni – a gépek javításától kezdve a rakodáson át a diszpécseri feladatokig. Akkoriban még minden papíron és kézzel írt jegyzeteken volt vezetve, informatikai rendszer nélkül. Ma már egy teljesen más világot élünk.

Hogyan emlékszik vissza a főgépészi időszakára?

Egy teljesen új élmény volt számomra. Régi gépeket kaptunk Prágából, és munka közben kellett megtanulnom a kezelésüket. Gyakran előfordult, hogy telefonon kaptam utasításokat a prágai szerelőtől, Jirkától. Emlékszem, hogy a pótalkatrészeket a vasúti kocsi alvázára drótozva küldték nekünk!

A műhelyek felszerelését saját kezűleg készítettük el. Ha kereket kellett cserélni, mindenki jött segíteni, mert akkor még nem rendelkeztünk emelővillás targoncákkal.

Milyen gépekkel dolgozott, és melyik karbantartások jelentették a legnagyobb
kihívást?

Főként a Prágából érkezett régebbi típusú PPM „stackerek” voltak használatban. Ezek még nem rendelkeztek annyira kifinomult elektronikával, így a meghibásodások inkább mechanikai és hidraulikai problémákból adódtak. Az irányításuk sem volt annyira komfortos – például légkondicionáló egyáltalán nem volt a fülkében. A karbantartás sokkal nehezebb volt, mert nem rendelkeztünk megfelelő szerszámokkal, szerelőaknák nélkül kellett dolgoznunk. Minden javítást a legalapvetőbb szerszámokkal kellett megoldanunk a szabad ég alatt. Az összes javítás sürgős volt, mert tartalék gépek nem álltak rendelkezésre, így minden üzemképes berendezésre azonnal szükség volt.

Melyek voltak a legnagyobb technológiai változások, amelyeket tapasztalt?

A legnagyobb előrelépés az volt, amikor felépült a szerelőcsarnok. Végre fedett helyen, szerelőaknával felszerelve végezhettük a javításokat, és nem kellett az időjárási körülményekkel küzdenünk. Ma már a műhelyek modern gépekkel, présgépekkel és diagnosztikai berendezésekkel vannak felszerelve, amikről korábban álmodni sem mertünk.

Úgy tudjuk, hogy a mai mechanikusokat is segíti tanácsaival. Mit szokott nekik javasolni?

Próbálom rávezetni őket, hogy ne csak az alkatrészek egyszerű cseréjére hagyatkozzanak. Mindig azt tanácsolom, hogy gondolkodjanak a probléma gyökerén, nézzék át az ábrákat, dokumentációkat, és használják ki a mai technológia nyújtotta lehetőségeket – amelyek nekünk annak idején hiányoztak.

Mi a legfontosabb tulajdonság egy jó szerelő vagy karbantartó számára?

Folyamatos tanulásra való hajlandóság, dokumentációk alapos ismerete, és a problémamegoldó gondolkodás. A rendszeres karbantartásnál pedig a precizitás, türelem és felelősségtudat kulcsfontosságú. Egy apró figyelmetlenség is komoly meghibásodást okozhat.

Mi az, amit a legjobban szeret a METRANS-nál végzett munkájában?

Látni azt, hogy a munkám és a kollégák munkája nyomán egy sikeres, jól működő vállalat épült fel, ahol a terminál csak úgy hemzseg a gépektől. Jelenleg a műszaki szolgáltatások vezetőjeként pedig öröm számomra, hogy egy rendezett, jól karbantartott területet látok magam körül, ahol minden a helyén van – beleértve a gondozott zöldterületeket is.

Jelenlegi vezetőként milyen feladatokat lát el?

Télen a hóeltakarítás, csúszásmentesítés és a tárolóterületek tisztítása a feladatunk. Nyáron a fűnyírás és a zöldterületek karbantartása tartozik hozzánk – nemcsak a terminálon belül, hanem a vasúti iparvágányok és a pályaudvar környékén is. Emellett a hulladékgazdálkodás és az útburkolati jelek felfestése is a mi feladatunk.

Negyed évszázad a METRANS-nál hosszú idő. Mi tartotta itt ennyi éven át?

A büszkeség arra, amit sikerült felépítenünk. Ez nem csupán munka, ez az életem egy jelentős része.

(M)

A cikk szerzője

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program