Bukaresti retúr

Hogy az egyik szereplő summázza: „It’s the Andrew Tate shite”. A shite nem elütés, hanem a shit szónak főleg a Brit-szigeteken használt változata. A mondat a magyar szinkronban: „Az Andrew Tate-es szarság”.

Kicsoda Andrew Tate? Médiaszempontból: influenszer, avagy TikTok-sztár. Mint a filmből is kiderül, a manosphere egyik legismertebb neve. Utóbbit a man, azaz ‘férfi’ szóból képezték, egy szélsőséges online halmaz, aminek egyesítő eleme a feminizmusra adott válasz örvén a nőgyűlölet. Idetartoznak az incelek (involuntary celibates), azaz önszántukon kívül, nem akarva cölibátusban élők éppúgy, mint e csoport 
:azok, akik a nőket pusztán emberi méltóság nélküli szexuális tárgynak tekintik, a „felszedőművészek” vagy az olyan vállaltan nőgyűlölő s ebből meggazdagodott erőszakvigécek, mint Andrew Tate.

Ő ugyanis jogi szempontból: gyanúsított. Tudom, létezik az ártatlanság vélelme, és ő sem tekinti magát bűnösnek (természetesen), de nehéz a nevével egy mondatban használni az ártatlan szót. Őt és Tristan nevű öccsét – brit-amerikai állampolgárokat – két nővel együtt bűnszervezet létrehozása, emberkereskedelem, nemi erőszak, bántalmazás és informatikai rendszerhez való illetéktelen hozzáférés gyanújával tartóztatta le Romániában, 2022 decemberében a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT).

Romániába állítólag azért költöztek a Tate fivérek, mert feltételezték, hogy az amerikai szemszögből félreeső, ortodox keresztény és paraszti hagyományú országot nem fertőzte meg a woke szellem és a feminizmus, itt biztonságban vannak.

Csak egy kicsit előbb kellett volna megállniuk, olyan országban, ahol a műkeresztény konzervativizmus és a nőellenesség állami politika, viszont az ügyészség, ha a kormánynak kedves figurákról van szó,  nem képzeli azt magáról, hogy ő egy bűnüldöző szervezet. Márpedig ha Andrew Tate Magyarországon lakik, alighanem kedves  lett volna a kormánynak, ugyanis nemcsak a feminizmust, annak céljait és a nőket gyűlöli, hanem lelkes Trump-hívő is.

Mindegy, így jártak. A két Tate-ből tét lett a nemzetközi politikában. Hírek szerint a müncheni biztonságpolitikai konferencián közbenjárt értük a román külügyminiszternél Richard Grenell, aki korábban már volt diplomata a Balkánon (egy kicsit összefonódott az időközben elkergetett moldovai csúcs-keresztapával, Vladimir Plahotniuckal is), az első Trump-érában pedig hírszerzési igazgató, azaz kormánytag volt. Ilyen magas tisztségben az első meleg – ez is mutatja, hogy mennyire orosz mintát követ Orbán homofób hadjárata; Trumpot nem érdekli a téma, ha az illetőt fel tudja használni.

Lehet, hogy ez is benne volt Vance alelnök müncheni románellenes kirohanásában – mint demokráciaellenes lépést jellemezte azt, hogy a román alkotmánybíróság végre diszkvalifikálta azt az elnökjelöltet, akit rengeteg bizonyíték szerint az orosz szolgálatok közreműködésével sikerült a majdnem-ismeretlenségből esélyes pozícióba felfuttatni nettó két hét alatt.

Andrew Tate-nek nagy híve Elon Musk is, személyesen állította vissza tweetelői jogait, és amikor a gyanúsított az eljárás lassúságára panaszkodott az X-en, mondván, hogy még mindig házi őrizetben raboskodik, egyik régi rajongója, ifj. Donald Trump így fogalmazott: „Teljes őrület.” Valóban, holmi románok büntető eljárást folytatnak egy disznóságaival büszkélkedő amerikaival szemben, és ezt nem hajlandó gyorsan befejezni.

A mentőakció valamennyire sikerrel járt, a Tate fivérek a DIICOT ügyészének beleeegyezésével ideiglenesen elhagyhatták Romániát. A legújabb hír szerint egy magánrepülőgépen visszatérnek, szombat hajnalban landolnak román földön. „A nem bűnös férfiak nem szöknek meg. Bíróság előtt mossák tisztára a nevüket” – írja Andrew Tate a Musk tulajdonban lévő X platformon. Erről eszembe jut szegény Jamie Miller a Kamaszokból, aki több mint egy év tagadás után végül úgy dönt, hogy beismerő vallomást tesz.

Az eset jól mutatja a Trump körüli elit két sajátos vonását: az Európa s még inkább annak keleti fele iránti mély megvetést (kivéve, ha üzleti kapcsolat fűzi őket az ottani fontosemberekhez) és azt az alapfeltevést, hogy az igazságszolgáltatás, illetve a bűnüldözés: ellenség.

Nézzük egy fokkal általánosabban. Niall Ferguson, a kiváló konzervatív történész, aki egyébként pár hónapja még üdvözölte Trump hivatalba lépését, a Civilizáció – A Nyugat és a többiek című könyvében (magyarul a Scolar adta ki 2023-ban) szembeszáll a kulturális relativizmussal és a Nyugat diadalát kizárólag a gyarmatosításnak, más népek leigázásának tulajdonító baloldali  ideológiával.

Azt fejti ki, hogy a nyugati civilizáció diadalának oka – mondjuk, az iszlám birodalmaival és Kínával szemben – a verseny (ebbe beletartozik a politikai verseny is), a tudomány hatalomtól független fejlődése, a (magán)tulajdon, beleértve a tulajdonhoz jutás egyenlő feltételeit, az orvoslás, a fogyasztás és a munka (nem feledkezvén meg a protestáns etikáról).

Nos, a fölény egyre fogyatkozik, éppen mert a világ többi része átveszi a nyugati mintákat (kivéve azokat, teszem hozzá, akik esztelenül kapálóznak ellene, az ő sorsuk a szegénység és a szégyen). De a Trump-kormányzat mintha fel akarná gyorsítani a folyamatot a Nyugat vezető országában, két hónap alatt sikerült sorra leépíteni az előny faktorait a versenytől az orvoslásig (lásd oltásellenesség). A „Tegyük Újra Naggyá Amerikát” jelszavával sikerült rövid úton elherdálni Amerika tekintélyét, de jó hatásfokkal lemorzsolni mindazt, amiben jobb volt a világ többi részénél. Ez a Nyugat alkonya, nem a Spengler. Legalábbis ha Európa nem tér észhez, amire nem kötnék nagy összejű fogadást.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.