1
-illusztráció- (Fotó: Unsplash)
Megosztás
A Baka községében megerősített száj- és körömfájás (FMD) fertőzés komoly aggodalmat kelt nemcsak az állattartók körében, hanem a vadászati és természetvédelmi szféra szereplőinél is.
Bár a vírus elsősorban a háziállatokra – főként a sertésekre és szarvasmarhákra – jelent közvetlen veszélyt, a vadon élő állatok sincsenek biztonságban.
Mely vadállatokat fenyegeti a fertőzés?
A száj- és körömfájás a hasított patájú állatokat támadja meg, így Dél-Szlovákiában az alábbi fajokat érintheti:
• Vaddisznó (Sus scrofa) – különösen gyakori a térség mezőgazdasági és erdős területein, és fokozottan terjesztheti a vírust.
• Gímszarvas (Cervus elaphus) – megtalálható a környék erdős részein, például a Kis-Kárpátok déli nyúlványain.
• Őz (Capreolus capreolus) – jelen van a réteken, mezőgazdasági táblák mentén, erdőszéleken.
• Dámszarvas (Dama dama) – kisebb, betelepített populációk fordulhatnak elő.
Ezek a fajok nemcsak megfertőződhetnek, hanem hordozóként tovább is adhatják a vírust – akár tünetmentesen is.
Mennyire veszélyes a betegség a vadállatokra?
Bár a száj- és körömfájás ritkán halálos vadon élő állatok számára, a következményei így is súlyosak lehetnek:
• Fiatal egyedeknél akár 20–30%-os halálozás is előfordulhat.
• A felnőtt egyedeknél a mortalitás általában alacsonyabb (5–10%), főként legyengült állatoknál.
• A legnagyobb kockázat a vírus terjedése: a vadállatok gyakran tünetmentesen hordozzák, így a fertőzés visszajuthat a háziállatokhoz, újabb kitörést okozva.
Miért fontos ez a térségben?
Dél-Szlovákia, különösen a dunaszerdahelyi régió, intenzív mezőgazdasági és állattenyésztési övezet. A vadon élő és a háziállatok közötti közvetett érintkezés – például itatók, etetők, szántóföldek vagy vadászat révén – komoly járványügyi kockázatot jelent.
A vírus több hétig életképes maradhat a talajban, sárban vagy állati váladékokban, így a vadászok, mezőgazdasági dolgozók, turisták is akaratlanul továbbvihetik a fertőzést.
Mit tehetünk a terjedés ellen?
A hatóságok és a szakmai szervezetek együttműködésével a következő lépések javasoltak:
• Monitoring és mintavétel a vadállományból.
• Vadászati korlátozások, illetve fokozott higiéniai intézkedések vadfeldolgozásnál.
• Tilos az állati eredetű melléktermékek etetése, szabadon hagyása a természetben.
• Információterjesztés a vadászok, gazdák, természetjárók körében.
A száj- és körömfájás nem válogat házi és vad között – ha egyszer bekerül egy térségbe, a vadon élő állatok révén fennmaradhat és visszatérhet, akkor is, ha a háziállatokat már likvidálták vagy kezelik. Ezért elengedhetetlen, hogy ne csak az állattartók, hanem a vadgazdálkodásban érintettek is részt vegyenek a megelőzésben.
A Paraméter továbbra is figyelemmel kíséri a járványügyi helyzetet, és tájékoztatja olvasóit a legfontosabb fejleményekről.
