„Ezek gazemberek, évek óta csak leépítenek és tiltanak” - a Budapest Pride betiltása ellen szervezett tüntetésen jártunk

Ahogy arról korábban részletesen beszámoltunk, az egyre inkább szélsőjobboldalra tolódó magyar kormánypárt, azaz a Fidesz, valamint az ellenzéki, megkérdőjelezhetetlenül szélsőjobboldali Mi Hazánk és a szintén ellenzéki, politikai jobbközépen elhelyezkedő Jobbik múlt héten egy törvényjavaslat elfogadásával egyszerűen betiltotta a Budapest Pride szervezését, külön kitérve arra az eshetőségre is, ha illegálisan megszerveznék azt, a módosítás ugyanis magában foglalja, hogy ilyen esetben a „rajtakapott” résztvevőket akár 500 eurós bírság is fenyegetheti.

Bár a törvénymódosítás elfogadása sokakat sokként ért, nem maradt sok idő az apátiára, hiszen Hadházy még a szavazást követő este tüntetést szervezett, melynek keretei közt a tüntetőknek több órára sikerült „birkokba venniük” a Margit hidat. Az esemény tanulsága megkérdőjelezhetetlen volt, a lakosság egy jelentős része úgy gondolja, hogy a kormány túl messzire ment, mindez pedig az ellenzéki képviselő, valamint a mellette álló politikai és civil szereplők számára is egyértelművé tette, hogy a tiltakozás nem állhat le, így egy héttel későbbre újabb tüntetést hirdetett, ahova már nekem is volt szerencsém eljutni.

Hamar rájöttem, hogy a szervezés kezdeti nehézségei aligha tántorították el az embereket a részvételtől, hiszen már az odautam során tapasztaltam, hogy a demonstráció jelentős hatással volt a városi tömegközlekedésre, amikor a helyszín közelébe egy terelve közlekedő autóbusszal érkeztem meg és nem kellett különösen közel lennem a tüntetésnek helyet adó (említett Erzsébet híd mellett elhelyezkedő) Ferenciek teréhez ahhoz, hogy megpillantsam a már ekkor elég nagyra nőtt tömeget, amelyet e pillanatban épp füstgyertyák színesítettek. Nagyjából 10 perccel járhattunk a hivatalos kezdési időpont után mire a helyszínre érkeztem és épp sikerült elkapnom ahogy Hadházy mond pár szót az egybegyűltekhez, elsősorban a már ismertetett, Erzsébet hídra vonatkozó rendőrségi tiltásról, amire a tömeg hangos pfujolásba kezdett. A politikus szavait a Himnusz első versszakának lejátszása követett, ez után pedig egyre inkább az események sűrűjébe kerülve láttam ahogy csak növekszik és növekszik a tömeg.

A tömeg korra és megjelenésre is sokszínű volt, idővel pedig egyre többen jelentek meg különböző zászlókkal, a magyar és EU-s jelképek mellett nagy számban tűntek fel meleg büszkeséget hirdető szivárványos és transznemű büszkeséget hirdető fehér-kék-rózsaszín zászlók is és persze a pártok (elsősorban a Momentum) lobogói sem maradtak el, noha egyértelműen nem ezek voltak túlsúlyban. És mindez egyre csak gyarapodott.

A főszervező beköszönő beszédét követően online formában bejelentkezett Hodász András egykori katolikus pap is, aki a közelmúltban esett át egy műtéten, emiatt pedig nem tudott jelen lenni, a tüntetőket azonban az összetartásra szólította fel, rámutatva, hogy ha 10 ember lesz kint a Prideon, akkor könnyen megbírságolhatják őket, ez azonban annál nehezebbé válik minél többen mennek ki. Hodász beszédét Komáromy Gergely, azaz G Ras „A lázadás éve” című 2017-es dala követte, amely az évek során a magyar ellenzék politikai demonstrációinak egyik megkerülhetetlen zenejévé vált. Emellett egyébként számos ismert magyar dal hangzott el a tüntetés során Kispál és a Borztól kezdve egészen Bródy klasszikusokig, ami ugyan sokakat jobb kedvre derített, egy nyilatkozó tüntető azonban arról számolt be, „meglepi, hogy még mindig olyan tüntetéseket szerveznek, amin zene szól és aminek vége van”. Ugyanezen felszólaló egyébként azt is megjegyezte, hogy szerinte nem a főváros közepébe kellene tüntetést szervezni, hiszen ha például az M1-es M7-es autópálya bevezető szakaszán, vagy a Bécs-Budapest vasútvonalon tiltakoznának, az biztosan figyelemfelkeltőbb lenne.

Szerencsére néhány beszédet is sikerült testközelből meghallgatnom, elsőként Hargitai Miklós újságíróét, aki jelentős szerepet töltött be a Népszabadság szerkesztőségében, egészen annak 2016-os beszüntetéséig, majd az ezt követő tüntetések fontos alakjává vált. Felhívta a figyelmet arra, hogy a lap beszüntetése óta jelentősen romlott a magyar sajtószabadság állapota, a független médiaszolgáltatók száma pedig drámaian csökkent. Emellett úgy gondolja, hogy a kormány messze nem tesz eleget a sajtószabadsággal kapcsolatos, hatályos törvények batartásának, majd a független újságírás támogatására szólított fel. Beszédét zárva arra kért mindenkit, aki bármilyen közösségi média felülelten követi Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy kövesse őt ki, ezzel is csökkentve elérését.

Hargitait Heindl Péter jogász, pécsi aktivista követte aki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz 2010 óta a magyar demokráciát fokozatosan egy önkényuralmi „látszatdemokráciává” züllesztette, mostanra pedig odáig akarnak elmenni, hogy még a gyülekezési szabadságot is betiltanák. Megemlítette azt is, hogy szolidaritást vállal a Tisza párttal és Magyar Péterrel, akinek aktuális szerepvállalásával kapcsolatban az általam megszólítottak közt gyakorlatilag teljes egyetértés volt abban, hogy azért nem állt ki még egyértelműen a tüntetések és a Pride mellett, mert ezzel a szavazatvesztést kockáztatná, egyikük azonban azzal is kiegészítette, hogy szerinte erre azért sem került sor, mert Magyar összességében egy erősen konzervatív ember, akinek a Pride védelme nincs a prioritásai közt. Heindl arról számolt be, hogy szerinte a „tiltakozás arcává” Hadházy vállt, egyben pedig összetartásra és erős ellenállásra szólított fel, ellekező esetben ugyanis attól tart, hogy a Fidesz sikeresen elcsalja majd a 2026-os választást. Beszédét zárva a következőket mondta:

„Éljen a magyar szabadság, éljen a szent világszabadság, éljen a haza”.

Heindl beszédét követően Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című versének Mácsai Pál előadásában készült verzióját vetítették le, kiemelve, hogy a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész „többek között technikai okokra hivatkozva” nem tudott részt venni az eseményen, a szervezőket azonban támogatásáról biztosította, a vetítés pedig engedélyével zajlott.

Ezt követően még egy további beszédet volt lehetőségem meghallgatni, ennek pedig így utólag kimondhatatlanul örülök, ez volt ugyanis az említettek közül a legerősebb, ami a közönség reakcióin is meglátszott. A Momentum elnökségi tagja, Lőcsei Lajos roma származású politikus azzal kezdte beszédét, hogy a gyári munkástól az üzeletemberen át, egészen a miniszterelnökig egy dolog minden ember számára közös kell, hogy legyen, ez pedig az, hogy egyikük sem állhat a jog felett és egyikük sem teheti meg azt, hogy a jogot bármilyen formában csorbítja. Lőcsei szerint a Fidesz az „aki nincs velünk, az ellenünk van” politikáját folytatja, jelen helyzetben pedig szerinte nincs hova hátrálni, mert a „gyűlöletcunami előbb-utóbb mindenkit elér” ez pedig nem a melegekkel fog befejeződni. Mindezt egyébként több megszólaló is konstatálta, úgy gondolják ugyanis, hogy ez a kérdés soha nem igazán a melegekről szólt és bármelyik pillanatban átveheti a helyüket egy másik kisebbségi csoport. A Momentumos politikus szintén erre utalt, amikor a magyarországi cigányságot a rendszerváltás legnagyobb vesztesének nevezete, kiemelve, hogy ma Magyarországon hátrányt jelent romának lenni és rendkívül tart attól, mikor fordul majd a Fidesz az ország roma lakossága ellen, különösen gyermekeit féltve.

Lőcsei szerint a Fidesz álszent politikát képvisel azzal, hogy folyamatosan a gyermekvédelemre hivatkozik, miközben állítása szerint Magyarországon 100 ezer gyermek nem jut orvosi ellátáshoz, 170 ezer gyermek otthonában nincs wc, több, mint félmillió gyermek él penészes lakásban, miközben több, mint 250 ezren pedig olyan szegragátumokban, ahol még járható út sincs kiépítve. A politikus ezt követően úgy fogalmazott, hogy Széchenyi és Kossuth „forognak a sírjukban”, hiszen a parlament „magyarul beszélő elvtársakkal” van tele, akik Oroszország érdekeit Magyarország érdekei elé helyezik, mindeközben pedig a kormány egy szélsőjobboldali diktatúra felé tolódik. Kiemelte, hogy egy olyan országot akarnak építeni, ahol nem mondják meg ki a jó és ki a rossz magyar, ahol minden gyermeknek megvan a lehetősége boldog és kiteljesedett felnőtté vállni, valamint ahol a gyengébbeket nem eltapossák, hanem felemelik. Beszédét zárva leszögezte, hogy bár a parlamentből kizárhatja őket „Kövér elvtárs”, de az utcáról nem és nem is fognak hátrálni, hiszen nincs hova hátrálni. Ezt követően a tömeg hatalmas ovációba és tapsba kezdett, mialatt Lőcsei levonulásával egyidőben megszólalt az Eye of the Tiger.

Ekkorra már rég besötétedett a tömeg pedig a sokszorosára növekedett, sokan jelentek meg különböző táblákkal, de annak is tanúja voltam, ahogy valaki egy villogó-zenélő biciklivel, aminek elején egy kartonpapírból kivágott, áthúzott Putyin-fej volt, nem sok sikerrel próbál átjutni az emberáradaton (ezt sajnos nem sikerült megörökítenem). Ugyan ekkor még nem sejtettem, hogy a tüntetés még hosszú órákig kitart majd, keretein belül pedig összesen négy Budapesti hidat foglalnak majd el a demonstrálók, az ugyanakkor már ekkor is látszott, hogy az emberek sokan vannak, elégedetlenek és nem fognak egyhamar elmenni, még akkor sem, ha esetleg rendőri igazoltatás vár rájuk.

Ez a fajta elszántság ütközött ki azok mondataiból is, akiket sikerült megszólítanom. Abban ugyan nem volt teljes az egyetértésük, hogy meglepő lépés volt-e a Fidesz részéről a törvénymódosítás napirendre hozása, voltak ugyanis olyanok is, akik eredetileg csak „súlytalan ijesztegetésnek” és olyanok is, akik az említés első pillanatától borítékolhatónak tekintették, Magyar Péter óvatosságának lehetséges okai mellett azonban azzal kapcsolatban is szinte teljes konszenzus alakult ki, hogy vajon a tiltás több embert vonz-e majd az immár illegálisan megszervezésre kerülő Pridera. Szinte mindenki tudott mondani legalább egy olyan ismerőst, barátot vagy rokont, – vagy épp saját magát – aki soha nem járt még a Prideon, sőt, még akár idegenkedett is tőle, most azonban biztosan ott akar majd lenni, hogy kiálljon a gyülekezési szabadság mellett. Egy válaszoló ugyan kicsit szkeptikus volt és attól tart, hogy az ilyen ígéreteknek „nagyobb lesz a füstje, mint a lángja”, de ő is elsősorban csak a pénzbüntetés miatt tartaná lehetségesnek, hogy egyesek elveszítik majd a bátorságukat és bízik benne, hogy végül tévedni fog.

A megkérdezettek többsége emellett azt gondolja, hogy a Fidesz aligha számíthat új szavazókra ezzel a törvénymódosítással (ha csak nem sikerül átcsábítaniuk pár Mi Hazánk szavazót), az ugyanakkor sokkal inkább célja lehet, hogy a kormánypárt kimutassa, gyakrolatilag bármit megtehet, miközben a közbeszédet is saját kedve szerint tudja alakítani, nem is beszélve arról milyen kedvező lehet számukra, ha ezzel csak egy kicsit is sikerül nehéz helyzetbe hozni az egyre nagyobb támogatásnak örvendő Magyart. Egy olyan megszólaló is akadt ugyanakkor, aki szerint a Fidesznek ezen a ponton teljesen mindegy, hogy mit csinál, amíg az a szabadságkorlátozáson és az állampolgárok meglopásán alapul. A megkérdezettek, bár örömmel fogadták és kedves gesztusnak tartják, hogy szimpátiatüntetetéseket tartottak elsőként Bécsben, majd pedig Párizsban (azóta pedig már Dublinban is), de összességében nem gondolják, hogy ez jelen pillanatba sokat tud segíteni a magyarországiakon, szerintük ugyanis ez egy olyan jogállamiságért folyó harc, amit a magyaroknak kell megvívniuk.