Csallóközi fiatalok forgatták a világ legjobb egyperces filmjét! (VIDEÓ)

A Vízsirató című alkotás, amely három fiatal – Szegfű Noel, Esztergályos Dominika és Soós Bertalan – nevéhez fűződik, 162 pályamű közül bizonyult a legjobbnak, elnyerve a verseny fődíját. A különleges kisfilm egy gyermek szemszögéből mutatja be a víz eltűnésének drámáját – érzékenyen, mégis hatásosan szólítva meg a nézőt.

A siker pedig itt nem ért véget: a Vízsiratót a Cannes-i Filmfesztiválon is levetítik, miután a telefonnal készült filmek kategóriájában bejutott a legjobb tíz közé.

Az alkotó hármas mögött három sokoldalú, művészet iránt elkötelezett fiatal áll, akiknek ez a projekt csupán egy újabb fejezete kreatív útjukon. Szegfű Noel Győrben született, Dunaszerdahelyen él, és a nyelvtanulástól a zene- és képregénykészítésen át egészen a rendezésig több művészeti ágban aktív. Esztergályos Dominika szintén dunaszerdahelyi, ő a film főszereplője és írója is egyben – célja, hogy az írás révén eljusson az újságírás és a forgatókönyvírás világába. Soós Bertalan a film operatőre és vágója, aki már gyermekkora óta a filmkészítés szerelmese, és jelenleg operatőrként és grafikusként dolgozik.

Mi motivált benneteket arra, hogy részt vegyetek a Shoot4Earth/Forgass a Földért! 24 órás filmkészítő világversenyen?

Noel: Meg akartam mutatni a zsűrinek és a nézőknek, hogy egy ilyen világversenyen hogyan produkál Szlovákia, mivel itt őket képviseltük India, Amerika, Franciaország és még más országok mellett. Valamint a környezettudatosság fontosságára akartam felhívni a figyelmet. Ritkán szoktam dicsérni magamat, viszont azt gondolom, hogy ez az alkotás megállta a helyét a 162 film között.

Dominika: Mikor a fiúk értesítettek arról, hogy engem szeretnének a film írójának és szereplőjének, én ezt egy lehetőségnek éreztem, hogy velük dolgozhatok és rám gondoltak, különösen Noel. Ez az egész egy hatalmas löketet adott arra, hogy beletegyek mindent és megmutassam azt, ami bennem van, hogy mit is tudnék kihozni magamból és mint kiderült sikerült is elérnünk ezt az összhatást. 

Bertalan: Számomra a legnagyobb motivációt a csapatunk jelentette. Tudatában voltam, hogy mindenkinek nagyon sokat jelentene egy esetleges nyereség, köztük nekem is! Emellett mindenki meg szerette volna mutatni mire képes és véleményem szerint ez sikerült is!

Hogyan készültetek fel egy ilyen intenzív, 24 órás kihívásra, ahol mindössze egy nap áll rendelkezésre a film elkészítésére?

Noel: Habár a film 24 óra alatt készült el, mégiscsak nem hagyhattam, hogy a véletlenre bízzunk bármit is. Ezért is össze ültünk Bercivel, pár nappal a forgatás előtt, és elkezdtünk gondolkozni az alap ötleten, hogy mi ütne egy hatalmasat, ha bemutatnánk. Az első ötletünk az volt, hogy a filmben a tiszta víz fokozatosan elfeketedik, ezzel együtt a zene is torzabbá változna. Aztán? Ennyi volt! – nem, ez magában nem elég, ide valami erősebb dolog kell. Egy olyan ötlet, amitől a néző megrémül és elundorodik a látványtól. Ez fogja őket eltántorítani a vízszennyezéstől. Ilyenkor jött a döglött halak és fekete fürdőkád ötlet. A felkészülés kétség nélkül kapkodós volt. Minden kis hibára, késésre is számítanunk kellett. Összeírtuk, hogy az alap ötletünkhöz milyen dolgok kellhetnek és azokat beszereztük. Egy vicces történetet hadd emeljek ki: A filmben megjelenő kádat összemorzsolt széntablettákkal sötétítettük be. Ehhez nekünk 8 doboz széntablettát kellett beszereznünk, ami úgy gondolom nem egy mindennapi kérés egy gyógyszertárban. Feltéve, ha valaki nem szenved a vécén ülve egy brutális hasmenéstől. Amint közöltük az eladóval, hogy mit szeretnénk, ránk nézett és remegő hanggal megkérdezte: Ti egyébként jól vagytok? Innen is üzenem, hogy remekül, meglett az első hely.

Milyen szerepeket osztottatok ki a csapaton belül a filmkészítés során?

Noel: Versenyfilmünkben mindhárom tagnak több szerepe volt. A feladatokat az alapján osztottuk el, hogy mindenki azon a területen dolgozhasson, amiben a legjobb. A filmnek a rendezője én vagyok, ezen kívül a soundtrackkel és a sound effectekkel foglalkoztam főállásban, viszont szintén szerepet játszottam a kamerában és vágásban. Soós Bertalan, egy igazán tehetséges ember volt a film fő vágója és operatőre. Valamint Esztergályos Dominika, egy igazán szép lány volt a film főszereplője és egyben a vers írója. Mind a ketten kitartottak mellettem nagy fáradtság ellenére is.

Milyen témát választottatok a filmetekhez, és miért pont ezt?

Bertalan: Az alap koncepciót Noellel ketten alkottuk meg, mindenképpen valami elvontabb és bizarrabb ötlettel szerettünk volna előállni. A kezdő ötlet az akváriumos jelenetsor volt, amely tőlem származott, Noel pedig tovább színesítette az ötletsort a halakkal és a vízszennyezésével. Rengeteg jó ötlettel álltunk elő, inspiráltuk egymást az eredeti ötletek megteremtéséhez. Az egész folyamat közben kellően ki tudtuk egészíteni egymást. Ez volt az első ötletünk, amitől nem tudtunk elszakadni a további ötletelésbe sem. Nem szerettünk volna klisés videót alkotni ezért ragaszkodtunk az elvontabb vonalhoz és így egy született az alkotás. Miután megvolt az ötlet, Dominika koronázta meg a film eredetiségét az általa írt verssel, aminek köszönhetően még különlegesebbé vált az egész produkció. 

Milyen kihívásokkal szembesültetek a 24 órás időkorlát alatt, és hogyan oldottátok meg ezeket?

Bertalan: Az első akadály természetesen az idő volt. Noel pontosan megtervezte az időbeosztásunkat és leszervezte a forgatás helyszíneit. Mindenki igyekezett tartani az előre megírt ütemtervet és ha ez nem lett volna, valószínűleg kifutunk az időből. További akadályokat jelentett a fáradság. Amikor a forgatást megelőző napot tudod, hogy egy nagyon fontos nap előtt állsz akkor nem tudod kipihenni magad az éjszaka folyamán. Ez a mi esetünkben is így volt, viszont az adrenalin előre vitt minket. Délután 3 magasságában már eléggé fáradtnak és kimerültnek kezdtük érezni magunkat, de nem adtuk fel és tovább meneteltünk előre! 

Hogyan építettétek be a verseny által megadott kötelező elemet a filmbe?

Dominika: A versenyben köztudottan éjfélkor adnak egy kötelező elemet, amit mindannyian kíváncsian vártunk és szorítottunk, hogy belepasszoljon az alapkoncepcióba, amit a fiúk kitaláltak. A kötelező elem a vízcsepp volt, mikor Noel hajnali háromkor közölte szerintem mindnyájunknak hatalmas kő esett le a szívéről. Örültünk, hogy egy olyan elemre esett a zsűri választása, amit számításba vettünk az alapötletnél. Szóval a vízcseppet már az elején rögtön elsütöttük, mikor az akváriumba szennyezett, avagy “fekete” vizet csepegtettünk, szimbólumként, hogy milyen könnyen szennyezés alá kerülhet az ivóvíz.

Milyen élményeket szereztetek a verseny során, és mit tanultatok belőle?

Noel: Ez a nap felejthetetlen lett számomra. Azt tanultam belőle, hogy ha csinálsz valamit, azt úgy csináld, hogy mindent bele adsz. Máskülönben ne csináld. Ja, és persze, azt is, hogy a széntabletta nem fogja el a fehér kádat. 

Dominika: Szerintem ez a filmkészítés rengeteg élményt vont maga után, amiből volt pár bizarr is, természetesen jó értelemben. Számomra meghatározó élmény volt a halakkal fürdeni az biztos és nem undorodni tőlük merülés közben.

Bertalan: A verseny során a szerzett élmények között biztosan felsorolhatom a hatalmas adag adrenalint, amelyben véleményem szerint mindenki kellően részesült. Izgalmas kihívást jelentett az idő és a videó különlegessége!

Milyen visszajelzéseket kaptatok a zsűritől vagy a közönségtől a filmetekkel kapcsolatban?

Noel: Rengeteg pozitív, elismerő kommentet kaptunk a közösségi oldalakon és személyesen is. Én annak örülök leginkább, hogy olyan emberek jöttek gratulálni, akikre felnézek. 

Dominika: Meglepően sok visszajelzést kaptunk szerintem! Természetesen egyikünk sem számított arra, hogy a kisfilmünk az első helyezést éri el, számunkra is örömteli sokk volt az egész és a rengeteg visszajelzés, amit a családtól, a külföldi és belföldi lapoktól csak tetőzi az egészet. 

Bertalan: Minden oldalról hihetetlen nagy támogatásban és gratulációban részesültünk. Családaink, barátaink és hírportálok is gratuláltak, és együtt örültek a sikerünknek, ami egy hihetetlen érzés. Minden támogatás, amelyet kaptunk és jelenleg is kapunk motivál minket arra, hogy együtt folytassuk a munkát a sikerhez vezető úton!

Hogyan látjátok a filmkészítés szerepét a környezettudatos gondolkodás terjesztésében?

Dominika: A környezettudatosság fontosságát sosem lehet eléggé úgymond reklámozni. Manapság a legtöbb ember és fiatal a szociális felületeken a legaktívabb, úgyhogy szerintem a legegyszerűbb és leghatékonyabb mód egy kisfilm, kisvideo készítése, ami hat az érzelmekre, amit az emberek tovább osztanak. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek abban a tudatban nevelkedjenek, hogy a környezetet fontos óvni. Ebben az is segíthet, ha minél hamarabb hozzájutnak olyan videókhoz, amelyek felkeltik a figyelmüket, megragadják őket és elgondolkodtatják.

Terveztek-e a jövőben hasonló témájú filmeket készíteni vagy részt venni más környezetvédelmi projektekben?

Noel: IGEN, ÁNO, YES, OUI, SÍ, ДА, JA. Mindenképp tervezünk akár hasonló, akár eltérő témájú filmeket gyártani, amikben arra fogunk törekedni, hogy minél jobb és minőségibb tartalmat készítsünk. Megígérhetem, hogy a projektek között olyan tartalmak is lesznek, amik még nem voltak a környéken. Jelenleg már van is egy másik, sokkal nagyobb projekt rendezésemben, amibe beleadunk apait-anyait. Ez egy igazán érdekes témájú projekt lesz, amiben budapesti és pozsonyi szakemberek is benne vannak, ezen felül olyan emberek, akik például a The Witcher, Dűne és a Reménytelenül filmekben is közreműködtek. Viszont ez még titkos egyelőre! Megígérhetem, hogy egy közel tökéleteshez munka lesz a miénk. Ez definiál minket.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik fontolgatják, hogy részt vegyenek a következő Shoot4Earth versenyen?

Bertalan: Mit tanácsolnék? Vágjatok bele! Fontos cél és egy rettentően jó kihívás belevágni egy ilyen napba! Nagyon jól éreztem magamat, és már nagyon várom, hogy legközelebb is ilyen kihívással találjam szembe magam! Ami nélkül nem sikerülhetett volna az a csapatmunka. Ha inspiráló környezetben dolgozol, nincs helye az egóharcoknak – a jó csapatmunka alapja a megértő közeg és az, hogy mindenki támogatja a másikat.