8

Fotó: Ethey Katz
Ropog József, művésznevén José, komáromi rapper, dalszerző és producer, aki legújabb szerzeményében egészen személyes témákat boncolgat. A „Nem mondta senki” című dal a harmincas éveikben járó generáció hétköznapi küzdelmeit járja körül: egzisztenciális harcokat, kiábrándító tapasztalatokat és a nagybetűs felnőttlét gyakran nyomasztó valóságát.
José zenei világa rendkívül sokszínű: egyszerre jelenik meg benne társadalomkritika, könnyed, pörgős hangulat, melankolikus érzelemvilág és a nemzeti értékek iránti elkötelezettség. Dalaiban hol gondolatébresztésre, hol érzelmi kapcsolódásra, hol önfeledt szórakozásra helyezi a hangsúlyt – mindig őszintén, valós élményekből és aktuális kérdésekből építkezve. Több mint 15 éve foglalkozik dalszerzéssel, saját dalait pedig zenekari hangszerelésben adja elő, José LIVE nevű formációjával. A zene mellett mérnökként dolgozik: végzettsége gépészmérnök, civil foglalkozása pedig hajótervező
A komáromi származású előadó az interjúban mesél a dal születéséről, zenei fejlődéséről, és arról is, mit jelent ma szlovákiai magyar előadónak lenni. Szóba kerül az önazonosság fontossága, a művészi útkeresés, és az is, hogyan próbál kapaszkodót nyújtani azoknak, akik hasonló élethelyzetekkel küzdenek.
Ha valaki most találkozik először a neveddel, akkor mit tanácsolnál neki, melyik legyen a legelső dal, amit meghallgasson?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert annyira különbözőek a dalaim… Ha valaki szereti a társadalomkritikus dalokat, akkor a legújabb Nem mondta senki c. dalt, vagy az Ülj ide mellém, esetleg az Ember legyél című dalt ajánlanám. Ha a pörgősebb, kevésbé mély dalok tetszenek, akkor az electro swing-hop stílusú A 20-as évek c. dalt mondanám. Ha a melankolikus, tematikus hangulat az, ami megfogja a hallgatót, akkor a Világítótorony című dalt ajánlom, amely az egyik kedvencem magamtól, illetve a videoklipje szerintem az összes videoklipem közül a legjobb. Nagy kedvenc. Illetve, ha valaki tud azonosulni a nemzeti értékekkel, akkor a Lesz még nyár, Ébresztő és Gyere haza dalokat tudom ajánlani.
Hogyan született meg a “Nem mondta senki” című dal ötlete?
Először csak ez a néhány szó volt meg, hogy „nem mondta senki”. Ezt annyira erős kapaszkodónak tartottam, hogy köré írtam meg az egész szöveget. Az egész koncepció igazából az, hogy mindig megkérdeztem magamtól, hogy mi az, amit még gyermekként nem tudtam és aztán megtapasztaltam, de előre senki sem figyelmeztetett, hogy ez ilyen lesz. Szerintem sokan járunk ebben a cipőben. Az inspirációt egy az egyben a saját életemből merítettem.
Miről szól a dal, és milyen üzenetet szeretnél vele átadni a hallgatóknak?
Főként a 30 év felettiek fogják igazán átérezni ezt a dalt, akik éppen benne vannak a sűrűjében az életnek. Pénzügyi, egzisztenciális problémák, karrierépítési bukások, illetve, hogy ha szeretne valamit az ember az élettől és nem csak úgy tengődni, azt senki és semmi nem fogja megkönnyíteni neki. Főként azt szeretném átadni a dallal, hogy a hallgatók nincsenek egyedül. Sokan vagyunk, akik nem születtünk bele a jóba és harcolunk egyik napról a másikra. Lehet, hogy elsőre nem hangzik túl motiválónak a szöveg, de néha már az is segít, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Kizárólag konkrét élmények, események, történetek inspirálták a szöveget. Az utóbbi években nagyon sok energiát fektettem bele egy ház felújításába, ami nem egyszerű feladat és még messze sincs vége. Ez az egyik harc, ami napi szinten formában tart.
Hogyan lehetne tömören összefoglalni a dal mondanivalóját?
Ez talán eddig a legőszintébb, legszemélyesebb dalom. Minden sora a saját életemet, vívódásaimat, csatáimat írja le. Ezzel a dallal igyekszem lezárni egy nehéz időszakot, de csak remélni tudom, hogy könnyebb idők jönnek. A terveink és elképzeléseink, amelyeket fiatalos elánnal megálmodtunk magunknak nem fognak feltétlenül valóra válni, de a lényeg az, hogy ne adjuk fel a harcot és csináljuk a dolgunkat még akkor is, ha már nagyon fáradtak vagyunk és elegünk van mindenből.
8

Fotó: Pálfi Károly
Van valami különlegesség vagy újdonság a zenei stílusban vagy hangzásban a korábbi munkáidhoz képest?
Nem áll messze tőlem az elektronikus zene, sőt inkább úgy mondanám, hogy főleg elektronikus zenét hallgatok, mint bármi mást. Ebben a dalban is felfedezhető némi edm, slap house és trance vonal. Szeretem a stílusokat vegyíteni, ez a hozzáállás mindig új kihívásokkal kecsegtet, friss és kellően szokatlan lesz tőle a dal.
Mi volt a legnagyobb kihívás a dal elkészítése során?
Nagy kihívás volt belecsempészni elektronikus stílusjegyeket. De élveztem, szeretem az ilyen problémákat megoldani. Maga a keverés is minden dalnál valamilyen szinten kihívás, mivel folyamatosan arra törekszem, hogy minél jobban szóljanak a dalok. Minden szám keverése közben tanulok új dolgokat. Tavaly ősszel kezdtem el foglalkozni a dallal. Először a témát fogalmazom meg, majd elkezdem leírni a gondolataimat. A fejemben közben megszületik egy elképzelés, hogy nagyjából milyen irányba szeretném terelni magát a zenét, milyen hangulat állna jól a szöveghez. Ez az első dalom, amely teljes egészében már az új stúdiómban, a Wavelight Stúdióban készült, ahova egyébként örömmel látok zenészeket, énekeseket, zenekarokat, akik stúdiózni szeretnének.
8

Fotó: Pálfi Károly
Hogyan változott a zenei világod az elmúlt évek során?
Eleinte sokkal több szöveget írtam egy dalhoz és sokkal nyersebbek, nehezebben emészthetőek voltak a számok. Mostanában a dallamos refrén megfog, mély mondanivaló megtart elvet tartom szem előtt, tehát próbálok mindig fülbemászó, énekes refréneket írni, amelyekkel könnyebb megfogni a hallgatót és aki emiatt talán meghallgatja újra a dalt. Aztán amikor másodszor hallja, már jobban elkezdi figyelni a dal mondanivalóját és mélységét, eljön az a bizonyos „óóó!” pillanat, amikor remélhetőleg ráeszmél, ennek a srácnak tényleg igaza van…Ez eleinte végképp nem volt ennyire átgondolva.
Mit gondolsz, mi az, ami miatt a közönséged kötődik a zenédhez?
Szerintem nagyon fontos az önazonosság. Én a mindennapi életben is az vagyok, aki a dalokban. Nem szoktam ferdíteni, hacsak nem egy humoros költői túlzásról van szó, ami evidens mindenkinek, hogy nem igaz. Illetve talán azért is, mert tudnak rezonálni ezekkel a gondolatokkal. Általában olyan mindennapi dolgokról írok, amelyek nagyon könnyen megtörténhettek már a hallgatókkal is, így át tudják érezni azt, amiről beszélek.
Felvidéki rapperként milyen kihívásokkal találkozol a zenei világban?
Hát, sajnos nincs jó véleményem a szakmáról. Nagyon ritka az olyan szakmabeli, aki tényleg önzetlenül segítőkész. Alapból is nehezebb dolgom van, mert a dalaim gyakran szólnak a Felvidékről, így leginkább csak a Felvidéki rendezvényeken tudjuk bemutatni magunkat a zenekarunkkal, amely már 2019 óta tevékenykedik José LIVE néven. A felvidéki rendezvényszervezők sajnos az esetek 95%-ban kihagynak a meghívottak listájáról, saját rendezvényt pedig támogatók híján nincs keretem szervezni. Arról nem is beszélve, hogy habár próbálom befogadhatóvá tenni a dalokat, de ezek egyike sem olyan, ami manapság trendi. Amin manapság csak egy picit gondolkozni kell, az már nem kell senkinek.
8

Fotó: Pézman Zoltán
Vannak már újabb projektek a láthatáron?
Van egy új dal, amelyen dolgozom, valamilyen szinten megbízásból, az lesz a következő dal, amelyet publikálni fogok. Egy amolyan sport himnusz, vagy induló modern köntösben. Ez sem lesz elcsépelt, azt megígérhetem. Ezen kívül természetesen vannak félig kész, elkezdett dalok, amelyek szépen lassacskán majd beérnek. Egy lemez kiadásán is gondolkozom már régóta, azonban ahhoz nagyon sok idő kéne, amellyel jelenleg nem állok valami fényesen…
Van valamilyen üzeneted a hallgatóid és rajongóid számára?
Főként köszönettel tartozom. Vannak, akik már a kezdetektől követik a dolgaimat, ami nem kis szó. Vannak kifejezetten, mondhatni szinte fanatikus hallgatók, a szó legnemesebb értelmében. Minden koncerten ott vannak, minden újdonságra rárepülnek, bármikor lehet rájuk számítani. Nincsenek sokan, de azért a maroknyi csapatért megéri ezt az egészet csinálni. Úgyhogy az üzenetem nekik, hogy elmondhatatlanul hálás vagyok nekik mindenért!
Hol láthatnak téged legközelebb élőben a rajongóid?
Ha minden jól megy, akkor április 19-én lesz egy koncertünk az Észak-Komáromi Rév klubban, ahol az Excluded zenekar zenél majd előttünk, aztán július 26-án Madaron leszünk, ahol a Six Notes zenekar zenél majd előttünk és szeptember 13-án pedig a falumban, Karván a Dunakorzón zenélünk majd. Hozzá szeretném tenni, ezek mind pályázati forrásból támogatott, saját szervezésű rendezvények lesznek, de csak akkor tudnak megvalósulni, ha a pályázat sikeres lesz.