A közömbösség a legnagyobb ellenségünk - Pénteken ismét tüntetés volt Komáromban

Elsőként Zeleňáková Helena szólalt fel, aki beszédében nagy hangsúlyt fektetett a pedagógusok fontos szerepére a társadalomban. Főiskolai tanárként a saját bőrén is tapasztalja az oktatási rendszer hanyatló tendenciáját. Milan Lasica dalával zárta felszólalását, majd átadta a helyét az ugyancsak iskolaügyben tevékenykedő Kasanovská Vierkának. „Vajon milyen irányba vezet bennünket a kormány?“ – kérdezte a tömegtől, majd nyilatkozatában rámutatott a Fico-féle képmutató viselkedésre, ahol a szavak és a tettek ellentétben vannak egymással. „El akarják velünk hitetni, hogy továbbra is a NATO és az EU hűséges tagjai vagyunk, cselekedeteik viszont arra engednek következtetni, hogy Moszkvát és Putyint csodálják“ –mondta. A pedagógus történelmi elemekkel gazdagította a szónoklatát, saját emlékei is felelevenedtek a szovjet megszállásról, a keletről érkező és el nem vágyó „vörösökről“. „Keletről csupán egyetlen szép dolog származik: a napkelte“ – zárta a beszédét.

Sípszó a Klapka-téren

A békés megmozdulás műsorvezetője Janišová Dagmar volt, aki felvezetője alatt többször is felkérte a jelenlévőket, hogy a szervezők által szétosztott sípok használatával bátran fejezzék ki álláspontjukat. „Barátaim, egyetértetek a jelenlegi hatalmon lévő kormány politikájával?“ – kérdezte, mire sípok tucatja zengett az ősi város terén. „Egyetértetek a támadásokkal? A törvényjavaslatokkal, az arrogáns viselkedéssel? Igazatok van, az ilyesféle dolgokat nem lehet támogatni. Ezért is vagyunk ma este itt“ – jelentette ki.

Leckék a 20.századról

A komáromi felszólalók közt volt Šenkirik Rastislav is, aki a Polgári Társadalom tagja, és aki egy kártyajátékhoz hasonlította a jelenlegi helyzetet. Utolsóként Bandor Éva lépett Klapka tábornok szobra mellé. A színésznő egy kedves gondolattal indította beszédét, miszerint épp jó helyen állnak a komáromiak: Klapka és egy oroszlán védelmében. Előadását Timothy Snyder történész leckéire építette, és arra biztatta a jelenlévőket, hogy merjenek kilépni a négy fal közül.

Bandor Éva a Paraméternek személyesen is nyilatkozott. „Ez a harc, amely elkezdődött, ez egy hosszadalmas történet. Amikor először jöttünk ki a térre, meglepően sokan voltunk. Sajnos azt tapasztalom, hogy egy kicsit apadt az érdeklődés. Belül azt érzem, ha épp nincs munkám, vagy dolgom, hogy igen is szeretnék kijönni és továbbra is támogatni a megmozdulást. Kutya kötelességem, hogy itt legyek. És nem azért, mert én olyan nagy forradalmár vagyok, hanem azért, mert én is egy jobb világban szeretnék élni. Egy olyan rendszerben szocializálódtam, amelyben semmit sem lehetett csinálni, és pontosan láttam a szüleimen és nagyszüleimen, hogy miként élték ezt meg. 1989 után szabadok lettünk végre, most pedig ezt akarják elvenni tőlünk.“ Arra a kérdésre, hogy miként látja a közeljövőt, milyen sorsa lesz a tüntetéseknek, azt válaszolta: „Hogy mi lesz a jövőben, nehéz megmondani, viszont nem gondolom azt, hogy a tüntetések megszűnnek. Sőt, olyan konkrét fizikai fájdalmakat okoz nekünk a kormány, akár a tranzakciós adó révén, hogy szinte már fojtogat minket. Túl van feszítve a léc. Nem hiszem, hogy az emberek nem fognak kimenni.“