A borászat már nem csak a férfiaké – Pinke Orsolya mesél a borászat világáról és arról, hogy nőként is van helyed a szőlősorok között

A kisújfalusi származású Pinke Orsolya Brünnben, a Mendel Egyetemen tanul szőlész-borász szakon. Bár a szakmát alaposan megismerte, és szívügye a természetes borkészítés, időközben rájött: nem feltétlenül a nagyüzemi borászat az ő útja. Sokkal inkább vonzza a tudás, a tapasztalat és a kultúrák felfedezése, legyen szó történelmi korszakokról, építészetről vagy új nyelvekről. Kiderül, milyen kihívás nőként jelen lenni egy még mindig férfias szakmában, mit tanult Brünnben, és hogyan látja a saját jövőjét a boron túl. Elárulja azt is, mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik hasonló útra lépnének.

Hogyan jött az ötlet, hogy borászatot tanulj? Mi inspirált arra, hogy ebbe az irányba indulj el?

Gimnáziumi éveim alatt nagy fejtörést okozott, minek tanuljak tovább, hisz egyértelmű volt, hogy a tanulmányaim nem hagyhatom abba. Kisújfalun, ahonnan származom, van egy kis boros pincénk, egy kis házikó, ahol gyakran össze szoktunk ülni az akkori barátaimmal. Mellette túra a szőlőhegyen, stb., tehát jó kis időszak volt. A szőlő gondozása azonban mamámra, anyukámra és rám maradt, és még ha nincs is hektárnyi területű ültetvényünk, sok munkát jelent(ett), amit az otthoni kert mellett nehéz volt elvégezni, és felmerült a telek eladásának a lehetősége is. Akkor szoktam ki még inkább a szőlőhegyre, és győztem meg az otthoniakat arról, hogy ami ott kint van, egy kincs, és nagy kár lenne tőle megválni. Mivel a továbbtanulásban egyszerre érdekelt minden és semmi, és sok tanácsot kaptam, ami ebbe az irányba terelt, elkezdtem nézelődni, és mint az kiderült, létezik szőlész-borász szak is egyetemi szinten.

Miért éppen Brünnt választottad az egyetemi tanulmányaidhoz? Mi vonzott ebben az intézményben?

Szlovákián tudtommal csak Nyitrán van ilyesmi egyetemi szak, illetve vonzott a nyelvtanulás lehetősége is. A magyarországi rendszer nemigen tetszett, nem is éreztem akkora kihívásnak nyelvi szempontból, s így két város maradt: Brünn és Nyitra. A kettő közül pedig egyértelmű volt, hogy a Morva főváros lesz a befutó és a Mendel egyetem. Helyesbítve: a szak első éve van csak Brünnben, utána minden Lednice, ami egy gyönyörű kastéllyal rendelkező kisváros.

Mennyire volt nehéz bekerülni a borászat szakra (mi is a szak pontos neve)? Milyen elvárásoknak kellett megfelelned?

A szak neve szőlészet és borászat, nemcsak a borkészítés szépségeit, de a szőlőtőke gondozását is magába foglalja. Felvételi tesztem nem volt, átlag alapján vettek fel, és mivel az mind a négy gimnáziumi évemben 1,3 alatt volt, nem volt nehéz dolgom. Meglehet, követelmény volt az érettségi is, de ezt nem oldottam, magától értetődő volt, ahogy azt megcsinálom, meg kell csinálni. Ha pedig valaki Szlovákiáról készül cseh egyetemre, nem szükséges a cseh nyelvvizsga, a szlovák érettségi is elég.

Milyen tárgyakat tanultok a borászat szakon? Van-e valamilyen különösen érdekes vagy kihívást jelentő kurzus?

Általánosságban véve sok a kémia, mindenféle, illetve a növénytan és -védelem is: fiziológia, botanika, pomológia… Erősen nyomják a mechanizációt is, az én szakomon például 3 tantárgy is van rá, az első egy általánosabb, aztán egy szőlészeti ágon futó, s végül a borkészítésre használt „kütyük“. A három év legnehezebb tantárgya talán a fiziológia, nekem (és az évfolyam nagyja részének) még a könyvelői ekonómia (már ha jól hívom tükörfordításban) is nehezen ment, de ebben akkor nagyban hozzájárult a tanár is, ettől most már félnivalója nincs senkinek, hosszas viták után lecserélték.

Melyik tantárgy vagy gyakorlat az, ami a legjobban megfogott eddig?

Én igazából szerettem az angolt, igaz, szaknyelv volt, mintsem egészében angol, illetve a speciális borok technológiája is tetszett, ott végre szó került narancsborról, natúr borkészítésről is, noha azt csak margóra megjegyezve, ez úgysem ízlik senkinek se kijelentéssel.

Hogyan néz ki egy átlagos napod az egyetemen? Milyen elméleti és gyakorlati részei vannak a képzésnek?

Sok tantárgyra igaz, hogy van belőle előadás és gyakorlat is, a gyakorlatok egyértelműen pedig kötelezőek, de egy héten általában csak hétfő-csütörtök van tanítás, ugyanakkor ez lehet elég sűrű is. Utolsó szemeszteremben a bakalár alatt már szerencsére csökkent a tantárgyak mennyisége, de volt szemeszter, amikor csak a kötelező tantárgyakból volt hét vizsgám, nem is beszélve a halasztott tantárgyakról, mert mi tagadás, az is volt. A gyakorlat szó ugyanakkor csalóka tud lenni, azt hinné az ember, hogy valami praktikait tanul az ember rajta, de (többször, mint azt szerintem illene) előfordul, hogy ezt csak + tananyag előadására használják.

Van-e lehetőség terepgyakorlatokra vagy külföldi tapasztalatszerzésre a képzés során?

Van az egyetemen kötelező prax, abból is több fajta: a második évtől, Lednicén minden szemeszterben van 2 nap kötelező prax, itt általában oda jelentkezik az ember, ahová szeretne, van a szőlészetben, van a gyümölcsfákkal is munka 8 hektárnyi területen. Továbbá a második év végén a nyári szünet alatt abszolválni kell egy három hetes praxot, amit egy általad kiválasztott cégben csinálhatsz, s van egy 2 hetes kötelező prax is, az pedig az egyetem ültetvényesének területén.

Én akartam menni Erasmusra, sajnos nem jött össze, konkrét program nincs erre a szakra kiírva, de lehet játszani vele, ha az ember a kertészetre menne, s ott keresni hasonló tantárgyakat, mint lenne az adott szemeszterben az eredeti egyetemen. Ez olyan félig-meddig kijátszható, de sok tantárgy maradt volna, amiből, ha visszajöttem, vizsgáznom kellett volna, s így nemigen érte meg. Továbbá óriási hátrány, hogy a „learning agreement“-et saját magadnak kell elkészíteni, mindenféle alap nélkül.

Milyen típusú projekteken vagy kutatásokon dolgozol jelenleg az egyetemen?

Személyes kutatást az ember alighanem csak a bakalár és a magisteri munkával végez, nekem ez most a szőlőmagok összehasonlításában merül ki morfológia szempontból, 2 év szőlőmagja van összegyűjtve, borszőlő és asztali szőlő is, ezek összehasonlítása, illetve a két év ugyanazon szőlőfajtáinak összehasonlítása. Itt először egyesével lemértem a súlyát több, mint 2000 szőlőmagnak, utána pedig mikroszkóp alatt a szőlőmag mindkét oldalát mértem le egy számítógép segítségével, ami össze van csatlakoztatva a mikroszkóppal. Ezen utóbbiból csak néhány válogatott szőlőfajtánál csináltam, egyik kedvenc, amit szánt szándékkal le akartam mérni, a Pannónia kincse.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb kihívás a borászatban a 21. században?

Elsősorban: nincs saját borászatunk, ugyanakkor gondolom, akadnak a nagyüzemi borászatban is problémák, de ha a természetes, autentikus, organikus borkészítés szempontjából közelítem meg, elsősorban szükséges megtalálni ennek a közönségét, ami szerencsére van! Általánosságban azt vettem észre, hogy a Morva vidéken sokkal ritkább ez a fajta borkészítés, de egy-egy akció annál drágább tud lenni. Másrészt én tényleg nem ismerem ki magamat igazán jól a borászat nagy kérdéseiben, mert nem mondanám magamat borásznak, az elméleti része megvan, a gyakorlat még várat magára.

Hogyan változtatja meg a klímaváltozás a borászatot, és hogyan készítenek fel titeket az ilyen kihívásokra az egyetemen?

Sokkal hamarabb érik be a szőlő, másrészt ez talán még egymagában nem akkora gond. A fülledt, párás levegő nem először okoz betegséget, s megannyi készítmény is van ellene. A felkészítés annyiban kimerül, hogy ha az ember teheti, válasszon a melegnek ellenálló szőlőfajtát, ezzel csak az a baj, hogy a nagyja ember, aki itt tanul, annak már rég vannak ültetvényei, s nem biztos, hogy van rá keret, hogy azt lecserélje egy újra. Megemlítik emellett a csepegtetős öntöző rendszereket, de ezt szerintem szintúgy nem engedheti meg magának sok ember, s ha esetleg megfelelő zöld növénnyel vetjük be a sorközöket, az minimalizálhatja a föld felmelegedését, s megtarthat valami vizet a gyökerek mellett.

Milyen modern technológiák jelennek meg a borászatban, amelyeket az egyetemen tanultok?

Az összes lehetséges új technológiájú gépet (mint szőlészetben, úgy borászatban használatosak) és annak működését is tanítják. Másrészt ezeket az átlag borász csak fotón láthatja. 

A tanulmányaid során találkoztál már olyan helyzettel, amikor nőként más megítélés alá estél?

Azt nem hinném, talán inkább külföldiként, aki néha természetesen rosszul ragoz, s valakinél alap berögződés, hogy ha anyanyelvén nem beszélnek vele abszolút helyesen, ne adj isten, még valamit nem is értenek, akkor az egyszerűen butának van titulálva. Sőt, ezt nem is mindenki feltétlenül tudatosan. Másrészt van megértő tanár/osztálytárs is, aki ezt végképp nem oldja, s ez lenne a természetes. Nőként nagy borászatban egyértelműen nem a nő, de a gépeket irányító munkások dolgoznak. Én magamat se szőlésznek, se borásznak nem nevezem, ahhoz sokkal nagyobb tapasztalatra lenne szükségem, de ha egy nerez tartályt egyedül ne bírnék el, szerencsére mindig akad segítség. Azt gondolom, rég nincs feltétlen férfias szakmának tartva, persze, erőnléti munkát igényel, de hány nőnek van bármely más formában ugyanúgy megerőltető munkája?

Mit üzennél azoknak a lányoknak, akik szintén a borászatot szeretnék választani, de tartanak a kihívásoktól?

Nem kell! Ha ez az, amit az ember csinálni szeretne, akkor meg főleg nem. Az egész végeredményben nem is csak arról szól, hogy kapálom a földet, szőlészetben pedig, ha kapálok is, úgysem egyedül teszem. Másrészt lehet az ember például sommelier, nemcsak egy megközelítése van a szaknak.

Kérlek mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál és az olvasó még biztosan nem hallotta:

A napokban hallottam egy szót, sulin kívül: řeřicha, talán ez kellően nyakatekert, kiejteni is, magyarul egyébként zsázsa, sulis kifejezés sehogy sem jut eszembe…