Megosztás
A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola diákjai idén is új színt vittek a magyar költészet napjának a megünneplésébe. Nem mindennapi előadással tisztelegtek a magyar líra előtt: egy rendhagyó irodalmi kávéházba invitálták közönségüket, ahol a kortárs versélmény és a múlt század bohém hangulata találkozott.
A diákok Nyáry Krisztián Így kávéztak ők című művéből merítve idézték meg a magyar irodalom fénykorát – sakktáblák, aprósütemények és gőzölgő csészék társaságában.
A színházterem ezúttal egy hangulatos, oldott légkörű kávézóvá alakult, ahol a műsor szereplői nosztalgiázhattak a régi idők irodalmi nagyjairól.
A tanulók természetes könnyedséggel elevenítették meg azokat a közegeket, ahol a versek születtek, ahol a költők, írók, művészek nemcsak alkottak, hanem éltek is. Az öt ikonikus kávéház bemutatása során a közönség irodalomtörténeti sétát tett a Pilvaxtól a Hadikig, miközben anekdoták, személyes történetek és kevésbé ismert irodalmi kulisszatitkok színezték a programot.
A Pilvaxnál kezdődött minden – itt robbant ki a márciusi forradalom, és a fiatalok meg is idézték Petőfit, amint politikai szenvedéllyel, egy csésze kávé mellett szavalja verseit. Felidézték a Japán kávéház különleges hangulatát: szó esett a „javító kávé” intézményéről, a kávéházi telefonfülkéről és Lechner Ödön márványasztalra skiccelt terveiről is – mindezt úgy, mintha a jelenetek a szemünk előtt kelnének életre.
A New York kávéház pazar belső világa egy rövidfilm révén tárult a nézők elé, majd következtek a legendás történetek Krúdy Gyuláról, Molnár Ferenc frappáns megjegyzéseiről, a „kutyanyelvnek” nevezett jegyzetpapírokról, és a Dunába hajított kulcsokról.
A második részben a Nyugat költőinek kedvelt törzshelyei, a Centrál és a Hadik kapták a főszerepet. Babits Mihály és Szabó Lőrinc különös menyasszonycseréje, valamint Karinthy Frigyes és Böhm Aranka szenvedélyes civódásai szinte megelevenedtek a színpadon.
A hangulatos környezet valódi kávéházi miliőt idézett, az elhangzott történetek pedig emberközelivé tették az irodalom nagy alakjait.
A diákok számára így nem csupán tananyagként, hanem egy élő, átélhető élményként vált érzékelhetővé a költészet.
(Kis Lívia)
