Nem fúj a változás szele, csak a drágulás és Matovič performansza biztos

Nem fúj a változás szele, csak a drágulás és Matovič performansza biztos
Nem fúj a változás szele, csak a drágulás és Matovič performansza biztos
2
Reprofotó: NR SR Youtube-oldala
Ez itt a Paraméter napi hírösszefoglalója, a LÉNYEG. A nap legfontosabb eseményeit szemlézzük, így garantáltan nem marad le semmiről.
Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!
Miközben a boltokban az árak úgy szárnyalnak, mint egy elszabadult orosz drón, a kórházakban már annak is örülnek, ha marad pénz ragtapaszra. A parlamentben közben felespohárral a kézben küzdenek az alkoholizálás ellen, az istenadta nép pedig inkább otthon marad, ha dönteni kéne valamiről.
Már csak a levegő áfamentes
Aki mostanában úgy érzi, mintha a boltokban minden termék hirtelen luxuskategóriába avanzsált volna, nos, az nincs egyedül. Érzéki csalódásról szó sincs: Szlovákiában ugyanis 2023 végére sikerült bemutatni a gazdaságpolitikai bravúrt: egy olyan inflációs mutatványt, amit bármilyen áfavarázsló megirigyelhet. Az általános forgalmi adó kulcsának emelése és a tranzakciós adó bevezetése nyomán beköszöntött a „drága minden, de legalább kevesebb van belőle” korszaka. A gazdasági elnemzők egy év alatt közel hatszázalékos áremelkedést mértek, különösen a lakhatás, az élelmiszerek és a szolgáltatások terén tapasztalható brutális drágulás. És ez még csak a statisztika: a valóságban sokan már ott tartanak, hogy például sajtot csak ünnepi bevásárláskor tesznek a kosarukba. A szakértők szerint ennek a döbbenetes drágulásnak a nagy része bizony a kormány gazdasági húzásainak köszönhető – például a tranzakciós adónak, aminek csak a költségvetés örül, mindenki más sír miatta.
Szike vagy számla?
Csakúgy, mint a siralmas helyzetben lévő egészségügyben, amely szinte már konkrétan térden csúszva könyörög egy kis józan észért. A tranzakciós adó ugyanis nemcsak a boltok polcait érinti, hanem szépen beszivárgott a kórházi rendszerekbe, a közegészségügybe is. Az állami és magánbiztosítók olyan extra költségekkel szembesülnek, amelyeket nem tudnak hová tenni, az adminisztráció pedig annyira bonyolulttá vált, hogy már-már kódfejtői tanfolyam kell hozzá. A kórházak arról panaszkodnak, hogy még a legegyszerűbb pénzügyi műveletek is szinte lehetetlenné váltak, mert minden tranzakció után fizetni kell – akár arról van szó, hogy a biztosító utalja a kezelési költséget, akár arról, hogy a gyógyszerbeszerzést bonyolítják. Az orvosoknak és nővéreknek tehát nemcsak a betegekért kell aggódniuk, hanem azért is, hogy egyáltalán lesz-e pénz a következő műtéthez szikére.
Matovič, a józan ész bajnoka
És ha már a szike éle kicsorbult, legalább annak örülhetnénk, hogy a politikai élet élénkségén nem esett csorba – ha nem lenne inkább tragikomikus ez az egész vergődés. Igor Matovič például újra reflektorfénybe került, ezúttal egy felespohárral a kezében, amivel lazán koccintott a parlamenti pulpituson, mielőtt komoly arccal kijelentette volna: az alkoholt ki kéne tiltani a törvényhozásból. A Slovensko mozgalom vezetője szerint az alkoholfogyasztás már komoly gondokat okoz a képviselők munkájában – bár az elmúlt hónapok tapasztalata alapján néha úgy tűnt, mintha épp egy-két kupica után sikerült volna egyáltalán bármilyen döntést is hoznia a képviselőknek. Szóval most a nagy kérdés, hogy nekünk kell-e többet innunk, hogy elviseljük, amit a politikusok csinálnak – vagy nekik kéne kevesebbet, hogy végre csináljanak is valamit és komolyan vegyék a munkájukat?
Szélcsend a demokráciában
És ha már a komolytalanság és a döntéshozatal mélységeinél tartunk, Alsószeliben is sikerült egy emlékezetes demokratikus akciót rendezni. Népszavazást tartottak ugyanis a szélerőművek építéséről, ám a lakosság nagy része inkább otthon maradt, minthogy kinyilvánította volna véleményét. Talán senkit nem hozott lázba a forgó lapátok gondolata, vagy lehet, hogy épp Matovič műsorát nézték élőben – a lényeg, hogy a részvétel olyan alacsony volt, hogy a referendum érvénytelen lett. A környezetvédelem így egyelőre parkolópályára került, a szél pedig továbbra is csak a fák között süvít, nem pedig a turbinákban. Mondjuk legalább ez a fajta szél ingyen van – nem úgy, mint minden más manapság. Úgyhogy marad minden a régiben – mármint drágulás, kórházi bénázás, felespohár a pulpituson, és persze az örök szélcsend a változás körül.
Egészségünkre!