Tizenegyedik alkalommal adták át a Szent György-díjat Dunaszerdahelyen

A Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet alapította közéleti díjjal évről évre azokat az aktív és jeles személyiségeket emelik ki, akik Dunaszerdahely város egyházi, kulturális és társadalmi életében elévülhetetlen munkásságot fejtenek, fejtettek ki, illetve életpéldájukkal a magyar közösség meghatározó alakjai.

A megjelentek Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere köszöntötte. Elmondta, az idei egy rendkívüli év a város szempontjából, hiszen 770. jubileumát ünnepeljük annak, hogy megjelent Dunaszerdahely első írásos emléke. Hozzátette, valószínűleg már sokkal korábban is éltek e területen emberek. „Lehet, hogy akkor még más neve volt a településnek, de mégis legyünk büszkék arra, hogy milyen mély gyökereink vannak. Ebből merítve építkezünk és próbáljuk városunk infrastruktúráját fejleszteni. Viszont egy várost, települést nem az tesz naggyá, hogy milyen épületek, utcák vagy terek vannak benne kiépítve, hanem maga a közösség. Dunaszerdahely Csallóköz központja, s azt hiszem, amit az évszázadok során a közösségünk elért, az tette naggyá a várost. Azok a személyiségek is hozzájárultak közösségünk nagyságához és erejéhez, akik eddig átvehették a Szent György-díjat. Úgy gondolom, idén szintén méltó személyiség kapja meg e kitüntetést. Ő is azon személyiségek közé tartozik, akik tettek és tesznek a közösségünkért, városunkért” – hangzottak el a polgármester szavai.

Az idei díjazott nevéről csak a polgármester beszéde után hullott le a lepel: a Szent György-díjat ezúttal Lipcsey György szobrászművész vehette át.

A díjazottat a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet nevében Iván Péter, a Kortárs Magyar Galéria és a Csaplár Benedek Városi Művelősédi Központ igazgatója méltatta. „Ma egy olyan művész előtt hajtunk fejet, akinek életműve nem csupán a felvidéki magyarság kulturális örökségének része, hanem az egyetemes magyar művészet egyik meghatározó alakja. Lipcsey György szobrászművész munkássága hidat képez múlt és jelen, egyéni sors és kollektív emlékezet, anyag és transzcendencia között.

Lipcsey György 1955. január 5-én született Dunaszerdahelyen. Gyermekéveit a Nyitra melletti Lédecen, majd Hegyétén töltötte. A vidéki környezet, a népi kultúra és a katolikus hitvilág mély nyomot hagyott benne, s ezek a gyökerek később művészetének alapját képezték.

Már fiatalon megmutatkozott kivételes vizuális érzéke. Főként fából készített parasztfigurákat, balladahősöket. Ezután autodidakta módon képezte magát és restaurátori képesítést szerzett.

1987-ben tagja lett a Szlovák Képzőművészeti Uniónak. 1995 és 1998 között elnöke volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, több kiállítást és közösségi művészeti projektet tervezett. 2000-ben felvételt nyert a Magyar Szobrász Társaságba, 2004-ben Simsay Ildikó-díjjal jutalmazták, 2006-ban pedig átvehette a Munkácsy-díjat – a magyar állam legnagyobb presztízsű képzőművészeti kitüntetését. 2012-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2014-től a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének, 2015-től a Magyar Művészeti Akadémiának. 2016 és 2019 között a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kollégiumának tagja volt, 2006 és 2010 között pedig a Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának elnöke volt.

2007-ben Posonium Művészeti Díjjal, 2017-ben, 2021-ben és 2022-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének szakmai elismerésével, 2015-ben pedig Pro Urbe díjjal jutalmazták Dunaszerdahelyen.

Lipcsey nemcsak szobrász, hanem művészetszervező és közösségépítő is. 1998-ban megalapította Dunaszerdahelyen az Art-Ma Galériát, amely másfél évtizeden keresztül a magyar és közép-európai kortárs képzőművészet egyik jelentős felvidéki bemutatóhelye volt.

Lipcsey György művészete különös nehezen leírható kategóriákkal. Ahogy a 2024-ben megjelent „Mítosz – Hit – História” című album is tanúsítja, a művész saját, belső törvényű világot alkotott, amelyben a XX. századi avantgárd formai hagyományai találkoznak a bibliai, történelmi és mitológiai tartalmakkal.

Szobrai tömbszerűek, zárt formákból építkeznek. A testek gyakran absztrakt, mégis figurális megjelenítést kapnak. Alkotásaiban megjelenik a transzcendenssel való kapcsolat emberi élménye, az istenihez való közeledés keserves, de nemes útja, a hit kérdésköre, de a saját közösségének sorsa is. A Lipcsey-életmű másik figyelemre méltó sajátossága, hogy sokrétűsége ellenére mindig egységes marad. Mind a köztéri emlékművek, mind a kiállítótermi plasztikák egyetlen, mélyről fakadó kérdésre keresnek választ: Mi az ember dolga a világban?

Amikor Lipcsey György munkásságát ünnepeljük, nemcsak egy szobrászművészt méltatunk, hanem egy kortárs gondolkodót, vizuális filozófust, nemzeti emlékezetőrt is” – fogalmazott Iván Péter.

A díj átvétele után Lipcsey köszönetet mondott az elismerésért, majd hangsúlyozta, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet és a saját munkásságában egy közös dolog van, mégpedig a múlt tisztelete.

Az eseményen továbbá az egylet nevében pohárköszöntőt mondott Bugár György városi képviselő, aki sok teremtő erőt kívánt a díjazottnak, hogy továbbra is gyarapíthassa a magyarság értékeit.

A Szent György-díjat az elmúlt években Zsidó János, Dunaszerdahely korábbi esperesplébánosa, Dunaszerdahely város díszpolgára, Cséfalvay Erzsébet egykori városi képviselő, Soós Lajos, az 1960–70-es évek dunaszerdahelyi színjátszásának egyik legendás alakja, id. Görözdi Miklós néhai dunaszerdahelyi református lelkész (posztumusz), a városunk hírnevét öregbítő Szent György Kórus, Marczell Béla néprajzi gyűjtő, muzeológus (posztumusz), Nagy Frigyes egykori alpolgármester, a Szent György Lovagrend Szlovákiai Nagypriorátusának elöljárója, Simon Ferenc, a Sikabony Polgári Társulás tiszteletbeli elnöke, valamint Kulcsár Tibor templomatya, a helyi katolikus plébániaközösség gazdasági tanácsának tagja, valamint Mons. Szakál László János korábbi dunaszerdahelyi esperes kapta meg.