Megosztás
Ha ma ellátogatnál a METRANS logisztikai termináljára, valószínűleg lenyűgözne a digitalizáció magas szintje és a folyamatok gördülékenysége. Ám 25 évvel ezelőtt, amikor Prágai Péter megkezdte munkáját a METRANS-nál, minden egészen más volt. Akkoriban még nem léteztek automatizált rendszerek, és a számítógépes munka sem volt olyan egyszerű és áttekinthető, mint manapság. Minden az emberek kezében volt, akik az eszükre, gyors döntéshozatalukra és kiváló memóriájukra támaszkodtak.
Az évek során azonban a METRANS alapvető átalakuláson ment keresztül – a kis üzem egy technológiailag fejlett hub terminállá nőtte ki magát. Ez a folyamat nem volt kihívásoktól mentes, amelyek leleményességet és az új körülményekhez való alkalmazkodást követelték meg.
„Amikor elkezdtem itt dolgozni, teljesen minden a kezdeteknél tartott. Nem létezett konkrét konténerelosztás az igények szerint, mindent nekünk kellett kitalálni és megszervezni. Mindenki mindent csinált. Nem volt munkamegosztás szakosodás szerint sem, egyszerűen azt oldottuk, amit éppen kellett” – emlékszik vissza Péter.
Amikor a számítógép maga az ember volt
Abban az időben, amikor a konténerek nyilvántartását csak papíron és a dolgozók fejében vezették, a jó számmemória hatalmas előnyt jelentett. „Emlékszem, amikor egy kolléga Csehországból azt kérdezte: Hogyan választjátok ki a megfelelő konténereket? Hogyan tároljátok őket? A válasz ez volt: Hiszen Péter úr a mi járó számítógépünk! A kollégák szerint jó fejem volt a számokhoz, ami a konténerek elrendezésénél valóban jól jött.”
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
„25 évvel ezelőtt kezdtem, félévvel a cég megalakulása után, gépkezelőként. Emlékszem, hogy éppen akkor zajlott a vasúti sztrájk Magyarországon, és Szlovákiában nagy problémát jelentett a munkanélküliség. Nagy szerencsém volt, hogy egy ismerősöm felajánlotta a lehetőséget, hogy csatlakozzak a METRANS-hoz.
Mindez a kezdetnél volt – nem rendelkeztünk olyan fejlett számítógépes rendszerrel, mint amilyet ma használunk. Mindenre magunknak kellett kitalálnunk a megoldást. Kevesen voltunk, és a munka folyamatosan nőtt. Mindannyian egymástól tanultunk, és rá kellett jönnünk, hogy technikailag hogyan kezeljünk mindent a konténerektől kezdve a vasúti kocsikig. Nem volt egyszerű, de gyorsan megtanultam, hogy ebben a környezetben a megbízhatóság és a csapatmunka a legfontosabb.”
A munka mennyiségének növekedésével párhuzamosan a METRANS is folyamatosan fejlődött, új munkatársakat vettek fel, és kifinomultabb megoldásokat vezettek be: „Meg kellett tanulnunk, hogyan osztályozzuk a konténereket és hogyan szervezzük meg hatékonyan a szállítást. Éjszaka gyakran az egész területet át kellett kutatnunk, hogy megtaláljuk a megfelelő konténert. Miután az egyik feladatot elsajátítottuk, jött a másik – hogyan kell helyesen megrakni és lerakni a vagonokat.”
Emlékszik, mi jelentette akkor a legnagyobb kihívást?
„Mint már említettem, az egyik legnagyobb kihívást a konténerek elrendezése jelentette. Nem voltak pontosan kijelölt és nyilvántartott tárolóhelyek, és a régi terminál területe korlátozott volt, és persze mindig éppen arra a konténerre volt szükség, ami a legmélyebben volt elhelyezve. Voltak napok, hogy egész nap kerestük.
Amint elkezdtünk növekedni, a kihívások a teherautókat és az azok körüli logisztikát érintették. Gyakran folytatott küzdelem volt az idővel. Kicsi terület, folyamatos nyomás a gyorsaságra, és a sofőrök, akik épp csak szoktak hozzá az új rendszerhez – nem akarták viselni a biztonsági mellényeket, nem tudták, hol parkoljanak, és hogyan közlekedjenek a terminálon. Éveken át tartott, míg ez mindennapi rutinná vált.”
És hogy néz ki a terminál napjainkban?
„A kezdetek kaotikusak voltak, de ma már egy stabil és hatékony rendszert vezettünk be. Lépésről lépésre bevezettük a konténerek nyomon követésére szolgáló szoftvert, javítottuk a munka megszervezését, és modern technológiákat alkalmaztunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy kezeljük a hatalmas munkamennyiséget.
Ma már több mint 90 ember dolgozik az üzemben. 24 óra leforgása alatt körülbelül 22 vonatot dolgozunk fel, emellett kamionokat is kezelünk, ami körülbelül 2000–2500 konténer manipulálását jelenti.”
Rendszer fejlesztése és a csapat kiépítése
Péter nemcsak a terminál infrastruktúrájának kiépítésében, hanem a csapatszellem formálásában is részt vett. Péter mindig igyekezett mentor lenni a fiatalabb kollégák számára: „Mindig azt mondtam, hogy csak azokat szidom, akiben látom a potenciált! Ha szigorú vagyok valakivel, az azért van, mert tudom, hogy még jobb lehet.”
Mit tanácsolna a METRANS-ba érkező újoncoknak?
„Legyetek őszinték. Ha hibáztok, ismerjétek el, és tanuljatok belőle. Folyamatosan tanuljatok, és alkalmazkodjatok az új technológiákhoz. És ami a legfontosabb – a csapatmunka kulcsfontosságú. Nélküle ma nem tartanánk ott, ahol most vagyunk.”
Mi az, ami ennyi év után még mindig itt tartja Önt a METRANS-nál?
„Itt rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam, akik a legközelebbi barátaimmá váltak. Néhány kollégámmal már évtizedek óta ismerjük egymást, és a mai napig jó kapcsolatban vagyunk.
A METRANS-nak köszönhetően lehetőségem volt különböző országokat is meglátogatni – Lengyelországot, Szerbiát, Magyarországot, ahol ma már további termináljaink is vannak – és megtanulni, hogyan működik a logisztika külföldön. Ez a munka sosem egyforma. Minden nap új kihívásokat és új helyzeteket hoz. Ez az, ami még mindig élvezetessé teszi számomra.”
Péter ma már depóvezetőként dolgozik. Ő osztja be a műszakokat, felügyeli a biztonságot, és reggelente ellenőrzi a terminált, hogy megbizonyosodjon minden rendben működik-e.
A METRANS-ban végzett munkája mellett azonban van egy másik szenvedélye is – a sport. Hűséges szurkolója a női kézilabda csapatnak, a HC DAC-nak, valamint a futballcsapatnak, az FK DAC-nak, és több történelmi pillanatnak tanúja is volt: „Saját bőrömön éltem át mind a négy döntő mérkőzést a női Szlovák Kupa döntőjében, amelyekben a HC DAC szerepelt, és nagy örömömre az utolsó mérkőzést a dunaszerdahelyi lányok nyerték meg. Büszke vagyok rájuk” – mondja lelkesedéssel. „Emellett tanúja voltam az FK DAC győzelmének is a csehszlovák kupában 1987-ben.” A sport azonban nemcsak felejthetetlen pillanatokat, de számos barátságot is hozott – ráadásul a METRANS munkatársai között is, akik szintén a szenvedélyes rajongók közé tartoznak.
Negyed évszázad alatt a METRANS-ban sok minden változott, de ami változatlan maradt, az a munkához való elkötelezettség és az összetartó csapat, amelyek mozgásban tartják a terminált. Prágai Péter története bizonyítja, hogy a siker nem csupán a technológián múlik, hanem elsősorban a jó csapaton.
(PR-cikk)