Az ipolysági kávépörkölő meghódította Szlovákiát – így lett Szabó Péter országos bajnok (FOTÓK)

Milyen érzés volt, amikor kimondták a nevedet a szlovákiai kávépörkölő bajnokként?

Köszönöm szépen! Őszintén szólva, nagyon megható pillanat volt. Egy pillanatra mintha megállt volna az idő. Eszembe jutott az egész utam – az első pörkölésektől kezdve egészen eddig a pillanatig. Nagyon sok munka, tanulás és alázat van mögötte. Nem a díjak motiválnak, hanem a meggyőződés, hogy a jó kávé megérdemli a figyelmet és a tiszteletet. De persze jó érzés, ha az ember munkáját szakmai szinten is elismerik. Ez nemcsak az én sikerem, hanem az egész csapatomé, és minden egyes farmert is képviselek, akinek a kávéját pörkölöm.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kávépörköléssel? Mi volt az a pillanat, amikor tudtad, hogy ez lesz az utad?

Az első pillanatok még egy kis szobában történtek 2013-ban, ahol egy egyszerű gépen próbáltam kihozni a legjobbat az ismeretlen zöld szemekből. A fordulópont az volt, amikor rájöttem, hogy a pörkölés nemcsak technikai folyamat, hanem egyfajta művészet, lehetőség arra, hogy egy távoli farmer munkáját méltón képviseljem. Akkor éreztem, hogy ez az utam. A kávé számomra a természet, a tudomány, az emberi történetek és az alkotás örömének tökéletes találkozása, ettől a pillanattól kezdve már nem volt visszaút.

Hogyan nézett ki maga a bajnokság? Hogyan mesélnéd el ezt az eseményt annak, aki még sosem hallott róla?

A verseny lebonyolítása különösen izgalmas volt. A tizenkettő résztvevő pörkölő legalább 100 grammot küld be abból, amit a versenykávéból a legjobbnak tart. Ezeket a mintákat aztán vak cupping keretében kóstoljuk meg. A kóstolás során a minták csak kódokkal vannak ellátva, így senki sem tudja, melyik minta kihez tartozik. A mintákat mi, versenyzők, egymásnak értékeljük teljesen objektíven. Minden egyes kávét öt különböző szempont alapján pontozunk. Ezek összpontszáma adja meg a végső pontszámot, amit az adott kávéra adunk. Az összes versenyző pontszámait ezután átlagolják, és így jön létre a végső rangsor.

Mi volt a legnagyobb kihívás, és mire kellett különösen odafigyelned?

Mivel már több mint 14 éve dolgozom kávéval, ehhez a versenykávéhoz is ugyanúgy álltam hozzá, mint bármelyik új, ismeretlen tételhez, ami hozzám érkezik. Először több különböző pörkölési profilt készítettem, hogy felfedezzem, milyen karaktert tudok kihozni belőle. Ezeket aztán megkóstoltam, és kiválasztottam azt, amelyik szerintem a legjobban mutatta meg a kávé potenciálját. Ezt a profilt később kétszer is újra pörköltem, hogy megbizonyosodjak a konzisztenciáról. Végül kézzel válogattam ki a legszebb szemeket, és csak ezeket küldtem be a versenyre. A legnagyobb kihívás talán éppen az volt, hogy ebben a közegben, ahol mindenki a maximumot próbálja kihozni, a részletek döntenek. És nekem a részletek mindig is fontosak voltak.

Mi alapján döntötted el, hogy milyen profilt pörkölsz az adott kávéból? Inkább a kockázatmentes megoldást választottad, vagy volt benne bátorság is?

Minden pörkölőnek megvan a maga egyedi, szubjektív ízpalettája, ez alól én sem vagyok kivétel. A kávét úgy pörköltem meg, ahogyan nekem a legjobban ízlett. Mindig így dolgozom. Hiszem, hogy ha egy kávé engem őszintén megérint, másokat is képes lesz megszólítani. Nem az volt a célom, hogy biztonsági játékot játsszak vagy trendekhez igazodjak, hanem hogy olyan profilt válasszak, amiben szerintem a kávé valódi szépsége megmutatkozik, legyen az bátor vagy épp visszafogott.

Mi az, amit legjobban szeretsz a pörkölés folyamatában? Van benne valami rituális, meditatív?

Számomra a pörkölés nemcsak egy technikai folyamat, hanem egy mély, összetett élmény. Szeretem az egész utat: a zöld kávé kiválasztását, a tökéletes profil keresését, ami igazán megnyitja és megmutatja a kávé lelkét, majd ennek a profilnak a pontos megismétlését a nagy gépen. És persze végül, de nem utolsósorban az elkészült kávé megkóstolását. Mindez együtt egyfajta rituálé számomra. Minden egyes lépésben örömömet lelem, és még ennyi év után is meg tud lepni, milyen gazdag és élő anyag a kávé.

Milyen érzés Ipolyságról eljutni idáig? Mit jelent számodra, hogy egy kisvárosból indulva ilyen szakmai elismerést értél el?

Számomra egyáltalán nem az számít, hogy milyen városból vagy régióból származom. Az ember bárhol elkötelezheti magát egy mesterség mellett, legyen az egy apró falu vagy egy többmilliós nagyváros. A lényeg az alázat, a kitartás és a szenvedély, amit az ember beletesz a munkájába. Én Ipolyságról indultam, de hiszem, hogy a minőség nem helyfüggő. Ha az ember szívvel-lélekkel teszi a dolgát, az utat talál magának bárhonnan is indul.

Mit gondolsz a szlovákiai kávékultúra jelenlegi állapotáról? Nyitottabbak lettek az emberek a különlegesebb ízvilágokra, világos pörkölésre?

Szlovákiában jelenleg egy valódi kávés reneszánsz zajlik. Ellentétben például az olaszokkal, nálunk nem volt régi, mélyen gyökerező kávékultúra, mi most építjük fel a sajátunkat, szinte a nulláról. És éppen ez benne a szép. Az emberek egyre nyitottabbak a különlegesebb ízvilágokra, a világos pörkölésekre, és egyre többen keresik a minőséget a megszokott helyett. Bejártam a világot, sok ország pörkölőit megismertem, és őszintén mondhatom, hogy a szlovák pörkölők fantasztikus munkát végeznek. Büszke vagyok arra, hogy ebbe a közösségbe tartozom.

A Coffeein csapatában dolgozol, mit jelent számodra ez a közösség, és hogyan hatott a fejlődésedre?

A kezdetekkor teljesen egyedül voltam, mindent magam csináltam. Ma pedig már tízen vagyunk a Coffeein csapatában. Ez a csapat számomra nagyon különleges, mert barátokból és családtagokból áll. Pont ez adja az erőnket. Nem csak egy munkahely vagyunk, hanem egy valódi családi vállalkozás. Támogatjuk egymást, együtt fejlődünk, és minden egyes csésze kávé mögött ott van a közös szívünk-lelkünk. Ez az a háttér, ami napról napra előrevisz, és ami lehetővé teszi, hogy mindig a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Mit tapasztalsz, mennyire jellemző a nemek közötti egyenlőség a kávépörkölés világában? Változott ez az elmúlt években?

Vannak a szakmában női pörkölők is, és nagy tisztelettel nézek rájuk – mert ez fizikailag is nagyon megterhelő munka. Amikor például egy nap alatt 500 kg kávét pörkölök, azt a mennyiséget legalább háromszor meg is kell mozgatni – a betöltésnél, hűtésnél, csomagolásnál. És amikor megérkezik az új zöld kávé, akkor bizony zsákokat pakolunk – nem ritkán akár 5 tonnát is egy nap alatt. Ez nem egy íróasztalos munka, hanem igazi kézi meló, amihez nemcsak érzék kell, hanem erő is. Az utóbbi években egyébként látható egy pozitív változás, egyre több nő jelenik meg a szakmában, és ez nagyon jó irány. A kávé világa akkor lesz teljes, ha nemtől függetlenül mindenki megtalálhatja benne a helyét.

A versenyeken vagy a szakmai közegben milyen arányban jelennek meg női pörkölők, kávészakértők? Észlelsz bármilyen eltérést a megítélésükben?

Szlovákiában jelenleg csak egy női pörkölőről tudok, tehát a pörkölők között még mindig nagyon kevés a női jelenlét. Viszont a barista szakmában már sokkal több nőt látni, és az az igazság, hogy gyakran jobb szenzorikájuk van, mint a férfiaknak. Élesebb ízlelés, finomabb érzékelés, ezek nagyon fontosak például a cuppingnál vagy a minőségellenőrzésnél. Bár a pörkölés fizikailag nehezebb terep, a kávé világa rengeteg területet kínál, ahol a nők kiemelkedő munkát végeznek. Ez egyre inkább látszik a szakmai közegben is, a hozzáértés mindig fontosabb, mint az, hogy ki milyen nemű.

Volt olyan női szakember, pörkölő vagy barista, akit különösen inspirálónak tartasz?

Igen, van egy női szakember, aki különösen inspiráló számomra, a párom, Ivka. Ő végzett művész, fotográfus, de a kávé az igazi szenvedélye. Annyira komolyan veszi, hogy tavaly kétszer egymás után megnyerte a pozsonyi barista- és szenzorikai versenyt, így kétszeres bajnok lett. Lenyűgöz az, ahogy a kávé iránti érzékenységét és művészi látásmódját ötvözi. Az ő sikere is bizonyítja, hogy a kávé világában a tehetség, az alázat és a szenvedély határozza meg, ki mire képes, nem pedig az, hogy nő vagy férfi az illető.

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik szintén egy szenvedélyt szeretnének hivatássá formálni, legyen az épp a kávé, vagy bármi más?

A legfontosabb, hogy olyasmivel foglalkozzanak, ami valóban érdekli és feltölti őket. Amihez szívvel nyúlnak, nem csak kézzel. És utána kitartani mellette akkor is, amikor nehéz, amikor nem jön azonnal a siker. Az én eredményem 14 év kávéval töltött munka után jött el. Ha valaki csak a gyors nyereség miatt vág bele valamibe, az rendszerint gyorsan fel is adja. A mesterség egy életre szól. Fejlődni lehet és kell is, lépésről lépésre. A legszebb út az, amelyen nem a cél a legfontosabb, hanem az, ahogy közben jobbá válunk.