Szarabb a memóriánk, mint a kormányunk. Ami azért mégiscsak nagy teljesítmény!

Napok óta haraptam a nyelven, hiszen már annyi régenmindenjobbvolt-élménybeszámolót hallottam, megsérteni pedig az ember nem akar fölöslegesen senkit. Itt azonban szóvá teszem, mert elfogyott a türelmem. Nem volt jobb, sőt sokkal rosszabb volt. Semmit nem kaptál a boltban, ha igen, egy színes tévé ára kb. 1-1,5 évnyi fizetésedet tette ki. Trabanton, Moszkvicson és Zsigulin jártál, ha tellett arra, hogy lefizesd a bolt főnökét 2 év várakozás után. Ezeknek az autóknak volt ugyan lelke, de azon kívül csak a baj volt velük. Vagy sosem startoltak, vagy mindig fűtöttek (lásd Zsiguli), vagy csak lerohadtak bárhol, bármikor. De úgysem mehettél velük sehová, csak a szomszéd falu kocsmájáig. Vagy évente kétszer (ha volt útleveled, nekünk a családban speciel néha az sem volt, mert bevonták) Magyarországra. Iskolát nem választhattál, munkahelyet sem mindenki. Politikust meg aztán végképp nem. Diktatúra volt, kérem. Nem szeretném minősíteni azok igényeit, akiknek rohadtul megfelelt. De nem is irigylem tőlük a boldogságot. Ma viszont ők is inkább nyugatra járnak melózni vagy kiköltözni, vagy nyaralni, vagy a gyerekeket taníttatni. 

Mostanában van ám az Unióba való belépésünk évfordulója is. Lehet szidni Brüsszelt, nem hibátlan. De azért lehet szidni, mert demokrácia van. Ha majd Fico visszavezet minket a szovjet elvtársak kebelére, akkor majd senkit sem lehet szidni, mert kurva sok hely van ám még Szibériában, akad jó kis uránbánya, kőfejtő, mint anno itt is volt a szociban. Azoknak, akik kinyitották a szájukat, vagy csak gondolkodni mertek. És ugyebár a defenesztráció is divat még Moszkvában. Amely ugyebár egy terrorista állam. Még akkor is, ha a szlovák bolsevikok azt hiszik, terem majd ott nekik babér és biznisz. Nem terem. Főleg biznisz nem, ahhoz ők egyrészt kicsik, másrészt szovjetekkel sosem lehet bizniszelni. Nem értenek hozzá, nem kapitalisták, hanem gyilkosok és rablók. Nem tudnak pénzt csinálni, csak el tudják venni.

Úgyhogy kedves ellenzék, ezzel tessék foglalkozni. Nem pedig hülyeségekkel.  

Szeretném végre hallani a PS, az SaS és a többiek tiltakozását (igen, a Szövetségét is, az övét elsősorban és főleg és a leghangosabban), amiért a kis Kaliňák ki-be jár az orosz nagykövetség hátsó kapuján, hogy a külügyminiszter elvtárs lépten-nyomon a gyilkos Lavrov seggét nyalja és még sorolhatnám. Szlovákia az EU-n kívül nem létezik. Nemhogy szuverénként nem, hanem sehogyan. Ez most fontosabb még a száj- és körömfájásnál is, meg a kultúra szégyenteljes szétszerelésénél is, de még az osztályellenség pénzét államosító tranzakciós adónál is. Annál pedig egészen biztosan, Korčok úr, hogy mi szerepel a magyar himnusz tévés klipjében. Értem én, hogy ott kell rúgni az ellent, ahol okot ad rá, meg azt is, hogy Orbán egy utolsó irredenta, ám egy diplomáciai tapasztalattal rendelkező ember azon azért felül emelkedhetne, hogy egyes helyek a magyar történelem fontos helyszínei függetlenül attól, ma éppen kihez tartoznak. Nem illik ilyen emberhez a szarrágás. Főleg akkor, amikor sokkal nagyobb a veszély. Tessék átértékelni a fontossági sorrendet, különben nemsokára sem sorrend nem lesz, sem ellenzék, sem ország.

Sem május elsejei sör. Csak vonulás. Nem fel, hanem ők be, mi meg esetleg, ha engedik, ki. Lehet nosztalgiázni… De ne május elseje okán, jusson eszünkbe inkább augusztus 21. Vagy november 4. Vagy február 24. Vagy akármi, az orosz-szovjet történelem gyakorlatilag a megszállások sorozata… Ha gyenge a memóriánk, toldjuk meg egy guglizással. Amíg van szabad internet és cseh sör, elvtársak.