2
Fotók: a szerző
Megosztás
Május 7-én Csernus Imre, pszichiáter tartott előadást Komáromban. A Városi Művelődési Központban a szókimondó figuraként ismert előadó ismét megmutatta, hogy nem fél felrázni a közönséget. A nézőknek – legyenek azok megrekedtek, kíváncsiak vagy az úgynevezett „hozott anyag“ – nem egy finomkodó kis terápiára sikerült jegyet váltania, hanem egy nyers, fölöttébb vulgáris, gyomrosokban gazdag estére, ahonnan nem volt menekvés. Hogy a jelenlévők tükröt kaptak-e a kezükbe, vagy épp paradicsomot az arcukba? Nehéz eldönteni.
„Távozz tőlem, Csernus sátán!“ – mondta a torkosbika, majd lesétált a színpadról, hogy még közelebb kerüljön az emberekhez. Az este interaktív pszicho-színházzá alakult, ahol a mikrofon kézről kézre járt, a magyar pszichiáter pedig nem tartott kendőt a szája elé. A „nyelek, hallgatok, tűrök“ triász kísérte végig a közönséget, majd jött a bohóc-effektus: az arcok pityergősből nevetősbe váltottak, majd haragosba, megbotránkozottba, akár egy érzelmi hullámvasút.
És hogy kik ültek a nézőtéren – Csernus szerint? Volt ott minden: álszent és érzelmi manipulátor, az utcán látássérültként közlekedő kispöcs, olcsó ringyó, kopasz HMCS (helyi menő csávó), aranyos házisárkány, aki közben módszeresen kiheréli az emberét, meg egy másik kopasz, aki inkább homokba dugja a fejét, minthogy szembenézzen az életével. No meg a 38 éves görcs.
Senkit sem kímélt a híres doki – sem stílusban, sem kérdésben. Csattantak a provokatív mondatok, mint ostor a poros színpadon: „Egy 32 éves pasi, aki olcsó ringyó – miként tud magára felnézni?”, „Jó estét, boss, maga egy strici?”, „Nehéz a ringyók élete?”
A kulturális intézmény ezúttal nem épp kulturált estnek adott otthont – a légkör néha kifejezetten meredekké vált, és bizony akadtak, akik látványosan kiakadtak Csernus stílusán. A pszichiáter viszont nem jött zavarba, csak előhúzta a klasszikust: „Akinek nem inge, ne vegye magára.” Módszeresen osztotta az embereket, szinte vadászta a gyenge pontokat, mégis volt, amikor letette a verbális fegyvert: egy másik pillanatban együttérző férfiként, szakmai alázattal szólította meg a megrendült hallgatóságot.
„Itt az idő bevallani, hogy kiégtem, és vállalni a felelősséget – hogy ezért én vagyok a felelős. Nem gyilkolni önmagam, hanem megbocsátani, és levonni a tanulságot. Gyáva voltam meglátni a jeleket, de immár elég bátor leszek döntést hozni” – mondta Csernus, és egy pillanatra csend lett.
Az este folyamán lelepleződtek a kiégés szakaszai, fény derült a szerethetetlenség gyökereire, előkerült az önbizalomhiány, a hazugságok, az önbecsapás, és az emberi viselkedés legsúlyosabb, legelviselhetetlenebb formái. De a doki nemcsak tépte, ragasztotta is a lelkeket – recepttel érkezett. Mert szerinte van kiút, csak nem fájdalommentes.
„Tudatos felnőtté kell válni – aki vállalja a felelősséget, kimondja a gondolatait, és valamelyik mellett le is teszi a voksát. Aki következetes, dönt, és nem csak beszél, hanem cselekszik is. Befogadja a jót, de nem roppan bele a rosszba sem. És végre ki meri mondani: nem te vagy a hunyó. Hanem én.”