Robert Fico elrepült Moszkvába, hogy idehaza kielégüljön néhány tucat kommunista partizán, meg azok a vérnáci hernyók, akik azt hiszik, idővel halálfejes lepke lehet belőlük.
A szlovák miniszterelnök volt az egyetlen EU által etetett kakas, aki a hátsó udvari trágyakupac tövéből sompolygott el kukorékolni Moszkvába. A Vörös teret meg annak dísztribünjét célozta meg, ám csak az Ismeretlen Katonához jutott el. (Meg sikerült lefotózkodnia Putyin hátsójánál!)
Körülbelül ennyire is taksálta őt a putyini protokoll. Ahogy vele együtt Szlovákiát, ahol talán még nem mindenki teljesen hülye.
Lehet, hogy épp e tény miatt lett így mellőzve Ficótok?
Pedig a fazon alaposan megküzdött azért, hogy fontosnak láttassa magát Moszkvában. Ha már a hivatalos nyugati szövetségesei általában levegőnek nézik. Vagy épp a csámcsogása és a hónaljszaga miatt kénytelenek fintorogni, ha itt-ott mégis kénytelenek őt hellyel kínálni a közös ebédlőasztal farkán?
Tévedés azt gondolni, hogy ezt a nagypofájú senkihelyettest csak azért nem veszik komolyan Európában, mert hazája alig látszik a világtérképen. Jelentéktelenségéért ugyanis ő maga tette a legtöbbet. Leginkább azzal, hogy szinte minden volt már csak akasztott ember nem. Először fundamentalista kommunista, majd megveszekedett magyarfaló nacionalista, hogy legújabban a szuverén államférfi szerepében bohóckodjon a jelképes nemzeti cirkusz porondján.
Fico moszkvai kiruccanása pechjére a vatikáni pápaválasztás miatt is inflálódhatott valamelyest. Lehet, hogy többet hozott volna neki a konyhára, ha az orosz tömeggyilkosnál abszolvált vizit helyett a Sixtus-kápolna környékén hányja magára a keresztet?
Mindegy is hogyan esett, majd megdumálhatja idehaza a legendás ökör kör, megérte-e egyáltalán Ficóéknak kerülőúton, a Fekete-tenger felől elrepülni Moszkvába csak azért, hogy az eddiginél is nyilvánvalóbb páriája legyen az Európai Uniónak.