Megosztás
Az Ukrajnában elfogott két állítólagos magyar hírszerző ügye ismét felszínre hozta a Kárpátalja magyar megszállásáról szóló urbánus legendát, most egy fokkal hihetőbb változatban. Valamint azt a kérdést, hogy tulajdonképpen miért segítünk az oroszoknak kémkedni?
A budapesti belvárosban közlekedők péntek este szembesülhettek az aznap kitört magyar-ukrán kémüggyel: a Ferenciek terén rendőrök és terrorelhárítók szállták meg a környéket, megállítottak egy fehér autót, kiszedték és azonnal elszállították a sofőrt. Mint kiderült, egy már korábban hírszerzőként azonosított ukrán exdiplomatáról van szó, akit még éjjel kitoloncoltak Magyarország területéről, lévén „tevékenysége nagy mértékben veszélyeztette hazánk szuverenitását.”
A Ferenciek terén aztán helyreállt a rend, ugyanezt a magyar-ukrán kapcsolatokról nem mondhatjuk el. Mire a kommandós akcióra sor került, már bőven állt a bál. Ukrajna péntek reggel közölte, hogy felgöngyölített egy magyar kémhálózatot, őrizetbe véve két állítólagos magyar ügynököt, akik a katonai hírszerzésnek dolgoztak, válaszul Budapest kiutasított két ukrán dipomatát, szintén állítólagos kémkedés miatt, erre válaszul pedig, nem sokkal a belvárosi akció után, Kijev is kiutasított két magyar diplomatát.
Mi folyik itt? Mindenekelőtt válasszuk le az ügyről annak kifejezetten hazai felhasználásra szánt keretezését, mivel az időrendiséggel és állítólagos ok-okozati összefüggésekkel manipuláló értelmezés nem segíti a megértést. A kormánypárt először csak az ukránokat, majd a szerintük velük kollaboráló vezető ellenzéki pártot vádolta Magyarország lejáratási szándékával, több példát is felhozva a Tisza Párt és Ukrajna állítólagos összefonódására.
A Fidesz főként egy Magyar Péterék által egy nappal korábban közzétett, leleplezőnek szánt, sőt, a kormánypárt „őszödi beszédeként” meghirdetett 2023 áprilisi hangfelvételre utalt. Azon a honvédelmi miniszter jó egy évvel a háború megindítása után arról beszél (ráadásul ez anno meg is jelent), hogy Magyarország szakít a „békementalitással”, és átáll egy lehetséges háború felé vezető útra – nem éppen felháborító szavak, tekintve, hogy az orosz agresszió után számos európai ország elkezdett haderőt fejleszteni, felkészülve a legrosszabbra, egy hadseregnek ez a dolga végül is.
Elég logikus, hogy a Fidesz a felvételt nem tartotta békeretorikája cáfolatának, ellenben propagandája újabb esélyt látott a Tisza hazaárulásának igazolására, így született meg az „egy magyar politikai párt vezetői részt vesznek egy másik ország titkosszolgálati műveleteiben” c. toposz. Ennél érdekesebb azonban, hogy ha jól megnézzük, Szijjártó Péter egyáltalán nem cáfolta az ukrán bejelentést a két elfogott magyar kémről, csak éppen Orbán Viktorhoz hasonlóan azzal magyarázta a történteket, hogy „a magyarok most döntenek Ukrajna uniós tagságáról. Ez nem tetszik sem Brüsszelnek, sem Kijevnek.”
Az Orbán-kormány mindeddig főként a kárpátaljai magyarok érdekeivel indokolta, hogy miért nem segíti Ukrajnát katonai eszközökkel is, és miért tesz keresztbe minden elképzelhető módon Kijev uniós támogatásának. Az viszont mintha fel sem merülne bennük, hogy ha tényleg beszervezték a két ottani exkatonát, akkor azzal épp a 100-150 ezres kárpátaljai magyarságot hozták ismét kínos és kiszolgáltatott helyzetbe. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor Orbán végképp izolálódik az EU-n belül, szó van a magyar szavazati jog megvonásáról, az uniónak már van B-terve arra, hogyan kerülje meg a magyar vétót Ukrajna EU-csatlakozása ügyében.
Lehet mondani, hogy nyilván számos európai ország kémkedik Ukrajnában, úgyhogy mi a látnivaló a most kirobbant ügyben – de egyrészt az egész NATO-ban csak Budapest ápol meghitt kapcsolatokat az orosz hírszerzéssel, másrészt ha megnézzük, hogy ukrán állítások szerint mikre is volt kíváncsi a két magyar ügynök, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a magyar katonai hírszerzés itt konkrétan a GRU franchise-aként működött.
Nehéz ugyanis elhinni, hogy az ukrán hadsereg kárpátaljai légvédelmi létesítményeiről és szárazföldi egységeiről, harci és szállító járműveiről, a helyi egységek által az oroszok elleni harcban elszenvedett veszteségeiről, a térségbe telepített Sz-300-as légvédelmi rendszerek elhelyezkedéséről és harcképességéről beszerzendő információk kizárólag a NATO-tag Magyarországot érdekelték volna – mindez akkor is fontos lehet az oroszoknak, ha amúgy ők is ott vannak persze a terepen.
Ugyanígy a magyarok mellett az oroszokat is érdekelhette, hogyan reagálna a kárpátaljai lakosság arra, ha a térségbe adott esetben magyar békefenntartó katonák vonulnának be, és hogy milyen katonai felszerelések kaphatók az ottani feketepiacokon. Az, hogy magyar katonák egyáltalán bevonulhatnak Kárpátaljára, egy évek óta felbukkanó rémálom, az urbánus legenda szerint Putyin ajánlotta fel egy ukrajnai orosz győzelem esetén a területi revízió lehetőségét Orbánnak. Most pedig – ezt a kérdésfelvetést látva – sokakban ismét felmerülhetett, mi keresnivalónk is lehetne ott.
Figyelemre méltó, hogy egy, a jelek szerint jó CIA-s kapcsolatokkal rendelkező amerikai külpolitikai think tank, a Robert Lansing Institute már a leleplezett magyar ügynökökről szóló ukrán bejelentés napján közzétett egy rövid, de alapos elemzést arról, milyen stratégiai céljai lehetnek Magyarországnak Ukrajnában. Például az, hogy Magyarország a kárpátaljai magyar kisebbség védelmének ürügyén, humanitárius vagy békefenntartó céllal limitált erőket telepítsen a nyugat-ukrajnai térségben – állítják.
A jelentés szerint Budapest nem tervezi ugyan, hogy most bevonul, de az ukrán katonai sebezhetőségek hírszerzési feltérképezése, Kárpátalja lakosságának szociopolitikai profilírozása, a magyarok „etnikai védelme” arra utalhatnak, hogy – GRU-minta alapján – készül egy ilyen eshetőségre. Egy másnap közzétett újabb jelentés már erre hozza fel példának azt a 2022 februári döntést, hogy a magyar honvédelmi miniszter csapatokat küldött az ukrán határra (egyébént annak a Ruszin-Szendi Romulusz parancsnoknak az irányításával, akit most a Rogán-művek ukránpárti hazaárulónak igyekszik beállítani).
Nem is az a lényeg mindebben, hogy Magyarország komolyan mérlegel-e egy kárpátaljai inváziót (valószínűleg nem), hanem hogy miképpen látják, hogyan helyezik el jelenlegi kormányunkat szövetségeseink, az elvileg baráti (EU-s és NATO-s) külvilág. Hát nem éppen barátként. Sokkal inkább, mint egy kiszámíthatatlan, szűklátókörűen nacionalista, az orosz hírszerzéssel is együttműködő, számító politikai vezetést, amely nagy ívben tesz a nyugati értékekre, vitatja Ukrajna területi integritását és határait, és Moszkva, Peking és (most már) Washington kegyeit keresve igyekszik elnavigálni Kompországot. Valahová.
Nagyon rossz reggelente úgy ébredni, hogy hazádra nézve a legnagyobb nemzetbiztonsági rizikó: a saját kormányod.
A szerző újságíró, publicista, blogja: individualista.hu
