Both Péter: Ilyen súlyos incidens után a hivatalos szervek ritkán ismerik el nyilvánosan, hogy a testőrség hibázott, mert az az állam tekintélyének ártana

Egy év eltelt a merénylet óta, júliusban állítják először bíróság elé Juraj Cintulát. A merénylet után úgy fogalmazott, egy éven belül bíróság elé állhat a tettes és akár jogerős ítélet is születhet. Most nagyjából itt tartunk, de mi az, ami miatt egy ilyen eljárás eddig tart?

Nem voltam messze az igazságtól, noha igaz, a jogerős ítélet talán még messze van. Úgy gondolom, a bizonyítási eljárás nem volt olyan problémás, mint esetleg más jellegű ügyeknél, hiszen nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy ki az elkövető. El tudom képzelni, hogy főleg az elmeállapotának a vizsgálata tarthatott sokáig. Több független szakértőt is bevonnak ilyenkor a vizsgálatba, hogy a bíróság egy objektív képet kapjon arról, hogy az illető büntetőjogilag felelősségre vonható.

De azért hozzá kell tenni, hogy a szlovák büntető perrendtartás hagy némi kívánnivalót maga után a gyorsaságot illetően. Sok obstrukciós lehetőséget rejt, amit általában a védelem maximálisan ki is használ.

A vizsgálat szerint három másodperc telt el a fegyver elővétele és az öt lövés leadása között. Ugyanakkor nem egy hidegvérű bérgyilkos volt az elkövető, hanem egy nyugdíjas fickó. Azt tehát tudjuk, mire volt elég három másodperc az elkövetőnek, azonban mire kell elég legyen egy testőrnek?

Több részre kell osztani a problémát. Azzal, hogy valaki a fegyvert elő tudja rántani, már hibát követett el a testőrség és az egész apparátus.

Általában ilyen eseteknél a rendőrség operatív részlege felméri a kockázati tényezőket, ami azt jelenti, hogy megnézik a helyszínt és annak adottságait, ahol a védett személy megjelenik, illetve ha esetleg kimegy az emberek közé, akkor milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Az operatív egység a megszerzett információkat átadja a testőrségnek, és ez nagyon fontos a további intézkedések meghozatalánál. Itt abszolút hibák történtek, mivel tudjuk, hogy az elkövető már korábban is megjelent a kormányülésen és nyíltan kifejezte az ellenszenvét a miniszterelnökkel és a politikájával szemben. Úgy gondolom, hogy ezt a személyt már kellett volna ismernie az operatív egységnek.

Emellett nem volt nagy a tömeg, 30-40 fő, akik a kordonok mögött várták a miniszterelnököt. A rendőrség ilyen esetekben általában végez egy szúrópróba szerű ellenőrzést. Minimálisan vizuálisan ezeket a személyeket már megnézik és ha akármilyen gyanú merül fel, akkor a rendőrség további egységeit megkérik arra, hogy azt a személyt, aki esetleg gyanúsan viselkedik vagy az előzetes információk alapján már a látószögükbe került a nézetei miatt, vessék ellenőrzés alá, és úgy gondolom, hogy kiderülhetett volna, hogy fegyver van nála. Ebben az esetben biztosan megakadályozták volna magát a merényletet.

A másik probléma magára a cselekményre adott reakció. Nem szabadott volna, hogy a közvetlen testőrségnek ilyen kaotikus legyen a reakciója. A merénylet után káosz alakult ki, és a videófelvételekből ítélve másodpercek teltek el, mire reagálni tudtak és maga a reakció is amatőr viselkedést sugall. Tehát itt több hibát is elkövettek, amik rendszerhibák.

Amikor valamilyen bűntény történik, akkor általában megállja a helyét az az érv, hogy nem lehet minden sarkon rendőr. Itt azonban tulajdonképpen minden sarkon rendőr vagy testőr volt, az áprilisban lezárult eljárás szerint mégsem hibázott senki. Mi az, ami miatt erre juthattak?

Én úgy gondolom, hogy ilyen súlyos incidens után a hivatalos szervek ritkán ismerik el nyilvánosan, hogy a testőrség, amely az állam egyik reprezentatív védelmi egysége, hibázott, mert az az állam tekintélyének ártana.

Ez különösen igaz, ha a belbiztonság irányítása alatt álló szervezet hibájáról van szó. A biztonsági szolgálatok belső vizsgálatot végeznek, amelynek az eredménye nem nyilvános, de büntetőeljárás keretében nem vállalják be más állami szereplők felelősségre vonását, ha nincs egyértelmű, jogilag is értékelhető mulasztás. A hivatalos álláspont valószínűleg jogilag védhető, de nem feltétlenül fedi le a szakmai vagy gyakorlati valóságot. Hasonló ügyekben a testőrség tevékenységét nem büntetőjogi, hanem szakmai-etikai szempontból szokták elemezni és ilyen szempontból, úgy gondolom, súlyos hibák történtek.

Ami a júliusban kezdődő tárgyalást illeti, fény derülhet olyan részletre, ami alapján újra felmerülne a testőrök vagy épp a rendőrök felelőssége?

Szerintem nem, ezt a büntetőeljárást lezárták, azzal az indokkal, hogy nem történt bűncselekmény. Itt nem tudok elképzelni olyan új információt, ami miatt újraindíthatnák. Emellett sem jogi, sem politikai, sem szakmai szándék nincs erre.

A testőröknek egy dolguk volt, amit nem teljesítettek. Van bármilyen enyhítő körülmény?

Ezért említettem, hogy ez egy rendszerhiba volt, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a rendőrség milyen emberhiánnyal küzd, és ez érinti a testőrség állományát is.

Hallani lehetett már a múltban is olyan információkat, hogy nincsenek elegen, elhanyagolták a kiképzésüket, mivel szolgálatból szolgálatba kellett menniük, és úgy gondolom, azért is értékelték ki így ezt a folyamatot, mert valamilyen mértékben objektív okai is vannak, hogy a testőrség nem állt a helyzet magaslatán.

Hallani lehetett az eset utáni személycserékről, illetve más intézkedések bevezetéséről, amelyek a minőségibb kiképzést és a kiképzésre szánt munkaidő kiterjesztését érintették. Azon okok egyike, hogy ilyen mulasztás történhetett, az is lehetett, hogy sajtóinformációk szerint a testőrség magas beosztású pozícióiba politikailag jelöltek vezetőket, akik nem biztos, hogy szakmailag is kellő szinten megállták a helyüket, hogy egy ilyen eseményre előtte vagy közben tudtak volna reagálni.

Nálunk nem igazán van példa arra, hogy közéleti, politikai szereplők ellen kövessenek el bármilyen merényletet. Hogy lehet mégis fenntartani a testőrök kellő éberségét? Annak fényében is, hogy a sajtóban megjelent egy olyan információ, miszerint az egyik testőr a miniszterelnök közelében nem a védett személy elé, hanem ösztönösen félreugrott, valószínűleg a saját életét félre. Hogy lehet elérni, hogy az ösztönök ne írják felül azt, hogy mi a feladat?

A kulcsszó, amit mondott, hogy ösztönös. Látszik, hogy a kormányfő testőre elugrott, szinte magát védve, nem a védett személyt. Ez visszavezethető egy elmulasztott képzésre, illetve rendszeres kiképzésre, ahol pontosan ezekben a szituációkban ösztönszerűen rögződik a testőr cselekedete.

Abban a pillanatban nincs is idő gondolkodni, automatikusan kell cselekedni, és a képzések segítik elő, hogy ez a reakció ösztönös legyen és a testőr ne a saját testi épségét védje. Ez is visszavezethető a rendőrállomány hiányára és minőségére is, sokszor ugyanis nem állnak rendelkezésre azok a rendőrök, akik pontosan ezekben a szituációkban a helyzet magaslatán lennének. Ilyenkor ugyanis pszichológiai ellenállást is kell mutatni, hogy ne azon gondolkodjon valaki, hogy megsérülhet, hanem professzionálisan cselekedjen, ahogy a protokollban meg van írva és ahogy a kiképzés során állandóan gyakorolta. Szóval ez is összetettebb probléma, amit vissza lehet vezetni a rendőrség állapotára.

Az eset után kikerült egy felvétel, melyen az elkövető beszél az indítékairól a rendőrség folyosóján. Ebben az ügyben hogy juthatott arra a nyomozás, hogy nem azonosítható, aki készítette a videót?

A médiában megjelent, hogy egy testőrségi tag állítólag be is vallotta, hogy ő készítette a felvételt. Én nem láttam a büntetőiratot, hogy milyen bizonyítási folyamatokat végeztek el és azok milyen eredménnyel zárultak. A büntetőeljárásban teljes bizonyossággal kell a bűnösséget bizonyítani. Vagy ez hiányzott, vagy inkább a közvélemény felé akarták azt a képet mutatni, hogy egyáltalán nem minősíthető a rendőrség hibájának az, hogy egy ilyen videófelvétel a letartóztatott gyanúsítottal elkészülhetett. Nem kell messzire mennünk a múltba, számos ügyészségi és rendőrségi határozat egy az egyben kikerült már a világhálóra, sokszor azelőtt, hogy az érintett személyek hivatalosan megkapták volna.

Ha szakemberként figyelemmel követte, változott valami azóta a testőrök, rendőrök munkájában, ami segíthet megelőzni hasonló merényletet vagy -kísérletet?

Én úgy gondolom, hogy a merénylet után biztosan földrengés volt a testőrség szervezeti, kiképzési, metodikai alapjaiban és tanultak belőle. Nem látok bele, mert ez belső folyamat, de biztos vagyok benne, hogy meghozták a kellő intézkedéseket, hogy minimalizálják a jövőben az ilyen jellegű hibákat.

Természetesen nem lehet kizárni, hogy ismét megtörténhet ilyesmi, hiszen a világ forr, nem mennek ritkaságszámba az ilyen cselekedetek. Erre tehát maximálisan fel kell készülnünk.