Ilyen erősen még nem tombolt a Nap 2025-ben - voltak helyek a világon, ahol egy időre megszakadtak a rádiódások a hatalmas napkitörés miatt

A Nap aktivitása meglehetősen intenzív volt 2024-ben, és ez 2025-ben sincs másképp. Ennek az az oka, hogy közeledünk a napciklus csúcsához. A napfolt 4087-es régiója volt az okozója a legutóbbi, erőteljes X2.7-es flernek (koronakidobódás, vagyis a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe, a szerk. megj.) – írja a Topky.

A napkitöréseket az erősségük alapján osztályozzák, a leggyengébb B kategóriától a legerősebb X kategóriáig. Minden betűkategória az energia tízszeres növekedését jelenti az előzőhöz képest, hasonlóan a Richter-skála földrengés-erősségéhez. Például egy X osztályú fler tízszer erősebb, mint egy M osztályú, és százszor erősebb, mint egy C osztályú. A C osztályú flerek gyengék ahhoz, hogy jelentős hatással legyenek a Földre, az M osztályúak már zavarhatják a rádióhullámokat, sőt kieséseket is okozhatnak a pólusokon és megzavarhatják kis időre az űrhajósokat is. Az X osztályú flerek a legerősebbek, és az X1-esnél akár tízszer nagyobb energiájúak is lehetnek.

Nem sokkal a mostani, erős X2.7-es fler előtt a 4087-es napfolt régió egy kisebb, de mégis jelentős, X1.2-es kategóriájú kitörést is produkált. Ez a kitörés az amerikai rövidhullámú rádióadások rövid ideig tartó kimaradását okozta, és egy koronális anyagkilökődéssel (CME) is járt. Ez a CME felelős volt az S1-es szintű sugárzási viharriasztás kiváltásáért. Ez utóbbi szint nem jelent biológiai kockázatot, és a koronális anyag sem érte el a Földet.

Az Országos Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) Űridőjárás Előrejelző Központja szerint az X2.7-es kitörés várhatóan nem érinti majd a bolygónkat.. Az ilyen méretű flerek azonban nem túl gyakoriak, és ideiglenes jelerősség-csökkenést vagy teljes jelvesztést okozhatnak a nagyfrekvenciás (HF) rádiójeleknél a Föld napfényes oldalának nagy részén.

A napkitörések fénysebességgel terjednek, ezért a hatásaikat csak akkor érzékeljük, ha elérik a Földet. Az ionoszféra alsó rétegeinek ionizációja a fokozott röntgen- és extrém ultraibolya (EUV) sugárzás miatt okozza a rádiózavarokat. Normális körülmények között a HF rádióhullámok az ionoszféra felső rétegeinek törésén keresztül nagy távolságú kommunikációt tesznek lehetővé. Erős napkitörés esetén azonban az ionizáció az ionoszféra alsóbb, sűrűbb rétegeiben (D-réteg) is bekövetkezik. A rádióhullámok, amelyek kölcsönhatásba lépnek az elektronokkal ezekben a rétegekben, energiát veszítenek a gyakori ütközések miatt, ami a HF rádiójelek romlásához vagy teljes elnyeléséhez vezethet, és ezáltal rádiókimaradást okozhat, különösen a 3 és 30 MHz közötti sávban.