Megosztás
Az, hogy listára kerülnek majd a külföldi pénzeket fogadó független magyar lapok és civil szervezetek, egy dolog. Egy másik, hogy egy lista már el is készült, tele félelmetes ukrán médiaügynökökkel, kijevi propagandával.
„Megjelent a politikai ellenzék új módszere: a vezetés kompromittálása, szándékainak lejáratása. Sanda szándékú, hazug vádaskodásokat hallunk. (…) Rendelkezünk a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy ezekkel szemben fellépjünk” – szögezte le a miheztartás végett Aczél György, a Kádár-korszak vezető kultúrpolitikusa a Népszabadságban 1987. novemberében, de ugyanez megjelenhetett volna napjaikban, az államosított magyar média bármely termékében is.
Egy évre rá a nemzetközi helyzet oly mértékben fokozódott, az ellenzéki-ellenséges erők már annyira előretörtek, hogy Grósz Károly, az MSZMP főtitkára hírhedt sportcsarnokbéli beszédében szintet lépett: „A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.”
Harmincöt évvel a rendszerváltás után újra megjelent a magyar nyilvánosságban ez a jól ismert hang: a lehetséges végét megérző, hatalmát féltő represszív gépezet hangja. Idén is legfontosabb nemzeti ünnepünk, a sajtószabadság napjaként is ismert március 15-ét ragadta meg Orbán Viktor arra, hogy meghirdesse a sanda szándékú ellenséges-ellenzéki erők elleni fellépést: „…jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják. (…) Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket.”
A tavaszi szél aztán új állami propaganda-kampányokat, új, orosz mintájú törvény(tervezet)eket fújt be az ablakon, igazolva, hogy ez a hatalom is „rendelkezik a megfelelő eszközökkel” a nem kívánt erőkkel szembeni fellépésre. Alkotmányellenesen korlátozva a gyülekezési jogot betiltották a Pride-ot (de ez a jogkör a választási kampányban lesz majd igazán érdekes), benyújtották a szintén alapvető jogainkat sértő úgynevezett „átláthatósági törvény” tervezetét, majd közvetlenül erre rákapcsolva ukrán ügynöközésbe kezdtek a vezető ellenzéki párt és a megmaradt független média ellen.
Három nappal a civil szervezetek és a független sajtó ellehetetlenítését célzó jogszabálytervezet benyújtása után a kormány egyik think tank-je, a Nézőpont Intézet már közzé is tette (fel)jelentését, amelyen a külföldi támogatást is kapó (az ő szóhasználatukban: „külföldről finanszírozott”, mint valami feladatot teljesítő zsoldoshadsereg) állítólag ukrán propagandát nyomató, a közéletet Zelenszkijék irányában befolyásolni akaró cikkeket listázzák. Az eredmény sokkal inkább szórakoztató, mint félelmetes: „a Klubrádió segített az ukrán elnököt áldozati szerepben feltűntetni” – írja egy helyütt, hosszú ű-vel, mintha legalábbis az ukrán elnök nem áldozata lenne az orosz agressziónak.
„Ukrán propaganda” a lista szerint az a Telex-cikk, hogy „Megkérdeztük Gulyás Gergelyt, hogy miért változott meg a kormány álláspontja Ukrajna uniós csatlakozásáról”; az a Szabad Európa-cikk, hogy „Ukrajnának erős pozícióból kell indulnia a béketárgyalásokon – mondja a NATO főtitkára”; az a Magyar Narancs-cikk, hogy „Szijjártó az újabb szankciók elfogadása után: Kudarcot vallottak a szankciók”; az az Euronews-cikk, hogy „Szíriában tárgyal a német és a francia külügyminiszter”; és a legszebb: az a 444-cikk, amelynek címe „Ismeretlen vizeken a világ”.
A talán egyetlen nem vicces eleme a listának egy Magyar Hang-írás, amelyben Magyar Péter beszél bucsai látogatása után az ott tapasztalt szenvedésekről. Ha ugyanis már az orosz vérengzés leírása, az áldozatokkal való szolidaritás is „ukrán propagandának” számít, akkor egy jelentős történészi revízió keretében az számít hivatalos magyar álláspontnak, amit a Kreml és Schmidt Mária vall, hogy ugyanis a bucsai mészárlás valójában az ukránok műve volt. Ez pedig elviselhetetlen, mert hazugságban nem lehet élni.
Ez az államvallássá váló jelentős hazugság igazolja talán a leginkább, hogy az EU- és NATO-tag Magyarország jelenlegi kormánya leginkább a Kreml érdekeit tartja szem előtt.
A Fidesz valószínűleg joggal érezheti, hogy ismeretlen vizekre került a világa, megérinthette a változás, a hatalomvesztés szele, ezért mára egyetlen célja maradt: a magyar társadalom eddig is meglévő polarizációjának további fokozása. Csak mi vagyunk meg ők. Amit nem mi képviselünk, az ukrán érdek és propaganda. Aki nincs velünk, az ellenünk van – térnek vissza hivatalosan is a szocialista rendszer Kádár János előtti verziójához.
„Ma már tudjuk, hogy az ellenség kémhálózatát évtizedekig építette ki. Nem valószínű, hogy amit ők ennyi esztendőn át fölépítettek, mi néhány hónap alatt fel tudjuk kutatni. Azonkívül nekünk már van elég tapasztalatunk e harcról és tudjuk, hogy az ördög nem alszik, az ellenség újra kezdi, újabb kémeket fog beküldeni hozzánk. (…) Ha éberek leszünk, el fogjuk pusztítani az imperialisták kémeit is” – közölte Rákosi Mátyás 1949 szeptemberében a szintén moszkvai mintára lezajlott hazug Rajk-per kapcsán.
A mai Magyarországon nem lesz Rajk-per, de bármikor bármely független lap, civil szervezet listára kerülhet, büntetésekkel, teljesíthetetlen adminisztratív terhekkel szembesülhet, ezzel megszűnhet a külföldi támogatása, így maga a lap vagy szervezet is; bármikor bármely médium szerkesztőihez kiszállhat az adóhatóság és a vele szövetséges rendőrség, hogy belenézzen a számítógépeibe, adathordozóiba. Azokat kontrollálják, akik őket kéne, hogy kontrollálják.
Bármikor előugorhat a szekrényünkből Ximenez bíboros: „Senki se számít a spanyol inkvizícióra! Fő fegyvereink a meglepetés és az elrettentés… A két fő fegyverünk az elrettentés, a meglepetés… és a könyörtelen végrehajtás. A három fő fegyverünk az elrettentés, a meglepetés, a könyörtelenség, és majdnem fanatikus hűségünk a pápához. A négy… nem… Fegyvereink között található az elrettentés, a meglepetés… Újra bejövök.”
Ez lesz az utolsó vicces dolog, amit látunk.
A szerző újságíró-publicista, blogja: individualista.hu
