A bazi nagy pótcselekvés

Fico végigturnézza a minisztériumokat, majd pedig mindegyik látogatása után tart egy sajtótájékoztatót, amelynek általában két témája van. Az egyik, hogy szidja a sajtót, valamint e szidalmazásra felépíti áldozatszerepét, amiből kiderül, hogy a sajtó dögöljön meg, de a három „kedvence” lehetőleg többször is. A másik, hogy kipipálja egy nagy, fehér táblán a reszort elért eredményeit, amiből kiderül, hogy minden más kormány utólag is dögöljön meg, mert csak az övé hozza el a Kánaánt, amely kb. már itt is van, csak még nyugatról a Nyugat és keletről Ukrajna nem engedte be a szuverén szlovák ajtón. Megjegyzem, sok csúsztatással, elég alpári, sőt undorító módon teszi mindkettőt.

A többiek agyalnak. Viszont – híres humoristánkat parafrazálva – közben nincs szerencséjük. Olyanokat találgatnak, hogy csak a parlamenti pártok kapjanak állami támogatást, ráadásul a kauciót is közel háromszorosára növelnék. Vagy hogy emeljék meg a küszöböt 5-ről 7 százalékra. És csökkentsék a képviselők számát. És a megyékét is háromra a településekét pedig kb. a hatodára. Spórolásból. Csak úgy, estéről reggelre. Még azt mondják, hogy Orbánt utánozza… Ha igen, mert sokszor igen, akkor most nagyon dilettáns módon teszi. Orbán sokkal professzionálisabb és szofisztikáltabb metodikával alakította át az országot és a választási rendszer matematikáját. Fico koalíciós brainstormingje a kanyarban sincs.

Mindezek az ötletek persze egy kocsmában rohadt jól (populistán) hangzanak, csak éppen így nincsen értelmük. Hatalomtechnikai szempontból elmaradnak a magyar gyakorlattól, a demokrácia prizmáján keresztül vizsgálva pedig el vannak kapkodva, mert nincs róluk társadalmi, sem pedig politikai közmegegyezés, de még csak széles körű szakmai vita sem. Szóval komolytalan terelés az egész, hogy ne a kiürülő tárcánkkal foglalkozzunk.

Mert azzal Fico foglalkozik: mindenáron meg akarja kóstolni a második pillérben gyűlő pénzecskénket. Most sem mert még elmenni a magyar recept szerinti államosításig, de ne is tegye… A tranzakciós adó pedig mindenkinél annyira kiverte a biztosítékot, hogy valószínűleg nem hozza meg a várt „pozitív” hatást, a konszolidáció pedig megsínyli az elkerüléseket.

Eközben a legújabb gyógyszereket nem lehet bevezetni, mert nincsen rá zseton. Szóval a szociális államnak köszönhetően nemcsak a sajtó és az ellenség, hanem a nép is dögöljön meg.

Nem a működésképtelen vagy akadozó dolgok megoldásán dolgozik ez a kormány, hanem csupán pótcselekvésekkel vakítja a nagyérdeműt.

Lesz ennek még böjtje.