24
Fotók: A szerző felvétele
Megosztás
Egy rettenthetetlen spártai harcost rendíthetetlen kitartás és páratlan ellenálló képesség jellemez. Dicsőség volt számára a bajtársaival együtt harcolni, és a csatamezőn elesni. Fegyelem, elszántság és bátorság – ezek a tulajdonságok inspirálták a Spartan Race versenyt is, amelynek célja, hogy az ember mindig jobb legyen önmagánál. A megmérettetés nem pusztán fizikai erőpróba, hanem mentális kihívás is, ahol az akadályok leküzdése az önismeret és fejlődés útját jelenti. Portálunk ott volt Komáromban, ahol május 24-én, Közép-Európa legnagyobb erődrendszerének történelmi falai között zajlott a verseny.
Már reggel hét órától gyülekeztek a versenyzők az erődben, hiszen az első futam, az elit harcosok rajtja pontosan nyolckor indult. A fő kategóriák közé tartozott a Spartan Sprint, amely 6,6 kilométeren 21 kihívást tartogatott, és annak éjszakai változata, valamint a Spartan Super, egy 12,6 kilométeres táv 27 akadállyal. Mindkét távon hullámokban, folyamatosan indították a versenyzőket, hogy elkerüljék a torlódásokat az egyes állomásoknál. A jótékonysági Spartan Charity a pálya jelképes lefutását jelentette, míg a Spartan Kids programban három korcsoportban versenyezhettek a gyerekek, 1100, 2400 és 3400 méteres távokon.
A futam a fa barikád átugrásával kezdődött, majd egy sár- és verejtékáztatta küzdelem következett, ahol nem volt helye a könyörületnek: mászni, kúszni, cipelni, húzni és lándzsát hajítani kellett, hogy próbára tegyék az ember erejét, akaratát és kitartását. Akik nem teljesítették az adott kihívást, azoknak burpee formájában kellett megvívniuk egy újabb próbatételt. A küzdelem végén a tűz lángjai között kellett átugrani, ami az utolsó bátorságpróba volt.
„Igazi megpróbáltatás volt reggel 9-kor bemerülni a hideg vízbe és átkúszni az akadály alatt. Utána az ember kislánynak érzi magát, annyira frissítő volt a víz hőmérséklete” – mesélte nevetve Béla, az egyik versenyző.
24
A szerző felvétele
„Már-már hagyománnyá vált ez a futam nálunk, tavaly óta több versenyen is indultunk a kollégáimmal. Komáromot semmiképp sem hagyhattuk ki. Igazi csapatépítőként éltük meg, végig támogattuk és vártuk egymást.”
„Nekem mindig a dárdahajítás jelentette a legnagyobb kihívást, mivel eddig egyszer sem sikerült élesben eltalálnom a célt – gyakran elakad vagy mellé megy a dárda, ez az én Achilles-sarkam. A pálya nehézsége mindig változó, és egy idő után a láb és a kar is elfárad. Mivel a szabadidőmben mászom, a karerővel járó akadályok állnak hozzám a legközelebb, míg a lábam hamarabb kimerül, és egy izomgörcs akár a könnyebb pályákat is meg tudja nehezíteni” – mesélte Laci, aki gyakori résztvevője a Spartan Race-nek.
24
A szerző felvétele
Arra a kérdésre, hogy milyen benyomásai voltak a komáromi pályáról, elmondta, hogy a történelmi helyszín igazán különleges hangulatot teremtett a verseny számára, bár a dombokat hiányolta. „A síkság valamelyest könnyített a pályán” – tette hozzá.
Viki szerint nagyon jók voltak a kihívások, különösen kiemelte a sík terepet, amely sokat segített neki. „Általában a monkey akadállyal van a legtöbb gondom, de most nagyon jól ment” – mondta, majd hozzátette, hogy az akadályok közül a kötélmászás a szívügye.
24
A szerző felvétele
„A régi, iskolás emlékeket idézi fel bennem.” A sokak által emlegetett vizesárokról így nyilatkozott: „Sokan féltek tőle, és volt, hogy srácokat is át kellett húznunk a víz alatt. De épp ettől szép ez a verseny, igazi csapatmunka, ahol segítjük egymást. Igazán fontos, de legfőképp óriási élmény.”
