Kriminális korrupció, csöpögő pénzcsapok és politikai színjáték

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Polgármester a pácban 

A legfrissebb krimi egy szlovák településről érkezett, ahol a rendőrség „Polgármester” fedőnév alatt ütött rajta a falu első emberén, aki – hát hogy is mondjuk – kissé túlságosan szerette a készpénzt. A gyanú szerint a településrendezési terv módosítása fejében fogadott el 80 ezer eurót, a férfit a rendőrök egy parkolóban tartott akció során teperték a földre. A kenőpénz két részletben érkezett: az első 40 ezer már nála volt, amikor kattant a bilincs a csuklóján. És bár a jogerős ítélet még várat magára, az eset ékes példája annak, mennyire képes megmérgezni a politikát az, ha valaki hatalmi pozícióban úgy gondolja, a közérdek másodlagos, a családi kassza pedig elsőbbséget élvez. Nekünk annyi tanulsággal mindenképpen szolgál az eset, hogy az általunk választott polgármesterek sem mindig olyan szent emberek, mint amilyennek a plakátokon szeretik beállítani magukat. 

Egyébként döbbenetes, mennyire gyakoriak ezek a korrupciós ügyek – és nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki, látszólag nyugodt önkormányzatokban is. Talán az a legriasztóbb, hogy sokszor csak akkor derül fénye ezekre a disznóságokra, amikor már rég kialakult egy rendszer, ahol a borítékok ugyanúgy részei a mindennapoknak, mint a focimeccsek vagy a falugyűlések. Nem véletlen, hogy a rendőrség évről évre egyre komolyabb figyelmet szentel az önkormányzati korrupciónak – mert ahol pénz van, ott előbb-utóbb lesz valaki, aki igyekszik a közpénzt magánvagyonná tenni.

Luxusprojektek brüsszeli pénzekből

Na most, ha már a közpénzeknél tartunk, ugorjunk egy szinttel feljebb – méghozzá egészen Brüsszelig, ahonnan az EU-s támogatások jönnek, legalábbis papíron a közösségi célokat szolgálva. Michal Wiezik, a Progresszív Szlovákia EP-képviselője nemrégiben komoly kritikát fogalmazott meg: szerinte a támogatások 80 százalékát nem rendeltetésszerűen használják fel az országban. Hogy ez mit jelent? Hát például azt, hogy a vidéki turizmus fellendítésére szánt pénzből szép kis haciendák épülnek, amelyekben bizony a turisták még hírből sem láttak. A pénzcsap tehát folyik, de nem a valódi fejlesztések irányába, hanem néhány ügyes vállalkozó vagy megfelelő politikai kapcsolatokkal rendelkező személy zsebébe.

Ez az egész különösen bosszantó, ha belegondolunk, hogy hány valóban rászoruló, hátrányos helyzetű régió lenne, ahol már egy közösségi tér vagy kerékpárút is sokat jelentene. Ehelyett viszont kastélyok, panziók, luxus wellnessek épülnek, amiket aztán alig használnak. És nemcsak arról van szó, hogy ez pazarlás – hanem arról is, hogy ezek az esetek aláássák az emberek bizalmát az EU-ban és a saját államukban is. Így aztán a „csúnya Brüsszel” narratívája csak erősödik, mert ha az uniós pénz nem a közösséget szolgálja, akkor mitől „európai érték” az, amire költik? A kérdés költői volt.

Belügyi költészet

Az is költői fantáziára vall, ahogy a belügyminiszter kommentálta az uniós ellenőrző csapat Szlovákiába érkezését. 

Šutaj Eštok szerint az EPPO – vagyis az Európai Ügyészség – nem azért kopogtatott be Szlovákiába, hogy korrupciós ügyeket göngyölítsen fel, hanem hogy jól elvágják az országot az uniós pénzcsaptól. Szerinte ez az egész ellenőrzés csak egy ügyes politikai manőver, amivel a nyugati országok próbálják megfékezni Szlovákiát, mert nem tetszik nekik, hogy az ország más utat kezd járni, mint a többség.

Eštok azt mondja, itt nem arról van szó, hogy valaki hibákat keres, hanem hogy ürügyet gyártanak. A cél szerinte világos: leállítani a beruházásokat, megakadályozni, hogy jöjjön a külföldi tőke, és szépen visszafogni a fejlődést. Szóval ez nem sima vizsgálat – ez már politikai sakkjátszma, és Szlovákia épp most lett az egyik báb a táblán. Attól eltekintve, hogy ez mekkora marhaság, a véleményéhez mindenkinek megvan a joga.

Danko magán (tranz)akciója 

Andrej Danko, az SNS elnöke úgy döntött, eljátsza a kisvállalkozók megmentőjét, és benyújtotta javaslatát, hogy töröljék el a tranzakciós adót az évi 100 ezer eurónál kevesebb bevétellel rendelkező cégek számára. 

Az elképzelés kétségkívül népszerűnek tűnhet – főleg a kisvállalkozók körében, akiknél ez az adó tényleg meg tudja nyomorítani a napi cashflow-t. Viszont amikor a pénzügyminiszterhez fordult ezzel az ötlettel, hát… fogalmazzunk úgy: Ladislav Kamenicky nem repesett az örömtől. Dankót zárt ajtók fogadták, és a javaslat sorsa egyelőre kérdéses.

Danko törekvése – bár nem feltétlen rosszindulatú – inkább tűnik populista húzásnak, mint valódi gazdaságpolitikai reformlépésnek. És bár sok kisvállalkozó valóban örülne az adócsökkentésnek, a kérdés az, hogy van-e mögötte valós szándék, fedezet, gazdasági koncepció és vannak-e mögötte számítások? Vagy csak politikai számítás.