Mindennapi kenyerünk a csalás és a korrupció? Fülig sárosak a titkosszolgák is?

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Mindennapi kenyerünk a csalás és a korrupció?

Akár úgy is indíthatnánk a mindennapi hírösszefoglalót, hogy Szlovákiában mindennapi kenyerünk a korrupció. Némi költői túlzással persze, hiszen tagadhatatlan, hogy becsületes állampolgárok millióiról is tudunk, akik tisztességes munkából élnek. Ők azok, akik a szó szoros értelmében eltartják az államot az átaluk befizetett adókból.

Sajnos azt a kisebbséget is, akik a hatalom hátsó kapuinál trükköznek a közpénzekkel. Utóbbiak egyik ilyen példánya lehet az a fószer, hivatalosan vállalkozó, aki az Agrárkifizető Ügynökség által neki juttatott 205 ezer eurós állami, illetve uniós támogatásból épített magának családi házat panzió helyett. Nyilván ezért nem volt könnyű megtalálni ezt a komáromi/őrsújfalusi „panziót”. Hiába kerestük ugyanis a legnépszerűbb online szállásfoglaló oldalakon. Május elején pedig még a Google Maps sem jelölte szálláshelyként az épületet. A vonatkozó címke ugyanis csak azt követően jelent meg, hogy a sajtómunkások egyre komolyabban firtattak bizonyos gyanús támogatási ügyeket. De a helyszínen is hiába csengettünk, senki sem nyitott ajtót, hogy aztán telefonon azért elérjük a tulajt. Hogy aztán ő maga mindössze annyival indokolja, csak azért működik vendégház helyet családi fészkeként az építmény, mert nincs rá akkora kereslet, mint amit vártak…

Hát igen, tényleg van az úgy, hogy rossz a lapjárás. Csakhogy miért mindig a normális adófizetők szívják meg a végén?! Bár, ha belegondolunk, van válasz erre a kérdésre is, mégpedig annyi: Sajnos általában nincsen komoly következménye az alantas sunyizásnak, azaz szabálykerülésnek! Amely tény kapcsán viszont azoknak a politikusoknak lenne dolguk, akiket a mindenkori választópolgárok a hatalomba szoktak delegálni. Merthogy a kampányaikban arra esküsznek mindnyájan, hogy márpedig az istenért sem fognak majd szélhámoskodni az állam élén, sőt… Aztán pedig dehogynem?

Mire képes a simlis hatalom?

Sőt, akár arra is képesek, hogy a feltételezhető simlizés után kutakodó illetékesekre titkosszolgákat állítsanak. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának elnöke, Tomáš Zdechovský EP-képviselő legalábbis erről számolt be a Rešpekt c. hetilapnak a nemrég Szlovákián végzett missziójuk tapasztalatairól nyilatkozva. A küldöttség célja egyébként pontosan az uniós támogatások átláthatóságának vizsgálata, valamint az ezekkel kapcsolatos visszaélésgyanús esetek feltárása volt.

Zdechovský az interjúban elmondta, a küldöttség számos kulcsszereplővel találkozott, köztük civil szervezetek képviselőivel, oknyomozó újságírókkal, valamint minisztériumok és állami hivatalok képviselőivel. A begyűjtött információk alapján pedig további átfogó vizsgálat szükségességére hívta fel a figyelmet. Kitért azonban arra is, hogy szlovákiai tartózkodásuk során a küldöttség tagjai megfigyelés és megfélemlítés célpontjai voltak. „Ha elmentem futni, valaki utánam szaladt. Követtek a szálloda halljában, mindenhová elkísértek. Egyesek úgy tettek, mintha egy pár lennének, akik csak sétálnak, este pedig vacsora közben bennünket fotóztak” – mondta. Állítása szerint pedig a szimatolás a szlovák titkosszolgálatokhoz köthető. A célja meg az volt, hogy „ellenőrzésük alá vonják” a missziót. Tessék belegondolni: kell-e ehhez kommentár?

Fülig sárosak a titkosszolgák is?

Van más is, amitől, ha akarja, ha nem, fölfordulhat az ember gyomra. Itt van például nekünk Vladimír Pčolinský, a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) volt igazgatója. Kenőpénz elfogadásával, hivatalos személy jogkörével való visszaéléssel, valamint bizalmas és minősített információk veszélyeztetésével vádolják őt. A besztercebányai Speciális Büntetőbíróságon természetesen felmentést kért, az utolsó szó jogán, úgymond az elmúlt négy év igazságtalanságai után. Pedig avádirat szerint 2020-ban kenőpénzt fogadott el Zoroslav Kollár vállalkozótól és csődjogi szakjogásztól, aki így próbálta elérni, hogy a titkosszolgálat hagyja őt békén. Kollár 40 000 eurót adott Ľudovít Makónak, a Pénzügyi Hatóság Bűnügyi Hivatala korábbi vezetőjének, hogy azt továbbítsa a SIS akkori vezetésének. A pénz egy részét, 20 000 eurót a vád szerint Boris Beňán, a SIS volt helyettes igazgatóján keresztül Vladimír Pčolinský kapta meg. Erre ő meglehetős ripacs módon mit reagált? Azt, hogy Kollártól még elsősegélyt sem fogadott volna el, nemhogy pénzt…!

Aszta hétszázát! Mi megy ebben az országban?! A csütörtökön korrupció miatt egyelőre első fokon elítélt jegybankelnök, Peter Kažimír is nagyon tiszta gyerek, már-már steril nemde? Akárcsak ez a szegény, szerencsétlen Pčolinský…

Segély helyett munka?

Na mindegy, majd meglátjuk hova lyukadunk ki június közepén Pčolinský ítélethírdetésén. Addig is ott vannak pofozógépnek az idült munkakerülők, akik szintén a közpénzekre hajtanak a segélyeikkel. Igaz, nem biztos, hogy nagyobb károkozók, mint a felső körös korrupt bűnözők, de a parlament is rábólintott a törvényre, amely megvonja a segélyt mindenkitől, aki nem akar dolgozni… A „Segély helyett munka!” szlogennel tüntetve szavazták meg a jogszabályt felelősségteljes honanyáink és – apáink.

Elvileg egyébként rendbe is lenne mindez, ha a regnáló politikusok a célirányos vagdalkozás helyett mindannyian szemlesütve kussolnának, amikor a bírósági ítéletek megszületnek torkig korrumpált haverjaikkal, elvtársaikkal szemben.