A 13 éves Evelin küzdelmei, kinek szíve, akár egy időzített bomba

A dunaszerdahelyi Gajdoschik Marietta ajtaján belépve egy mosolygós, csillogó szemű kisfiú és egy izgatott kislány fogadott bennünket. A gyermekek édesanyja, Marietta kedvesen terelt bennünket nappalijukba. A sok mosoly ellenére azonban a család élete cseppet sem a felhőtlen boldogságról szól.

A 13 éves Evelin küzdelmei, kinek szíve, akár egy időzített bomba
Fotók: Cséfalvay Á. András - További felvételekért kattints!

Amikor Mariettát kislánya, Evelin születéséről kérdeztük, szemébe azonnal fájdalom ült. A 2006-ban világra jött kisbabával a várandósság ideje alatt nem jelentkeztek problémák. Az anyuka rendszeresen részt vett az orvosi vizsgálatokon, ultrahangfelvétel is készült a kicsiről. Az utolsó hónapban azonban kórházba kellett feküdnie, mivel a baba nem érte el addigra az elvárt súlyt.

„Nagyon nehéz szülés volt. Két napon át vajúdtam. A pici életjelei már a pocakomban megszűntek. Teljesen elkékülve, halva jött a világra, azonnal újjáélesztésre szorult. Mikor meghallottam az aprócska nyöszörgést és sírást, nagyon megörültem, de ez az öröm sajnos nem tarthatott sokáig. A szülőszobán feltették nekem a kérdést, szeretném-e látni a babámat, ugyanis súlyos születési rendellenessége van. Akkor még nem tudtam, mit jelent ez”

- emlékezett vissza Marietta.

Evelin kétoldali ajak- és szájpadhasadékkal jött a világra.

„Aprócska volt. A tenyérnyi nagyságú fejecskéjén egy nagy lyuk tátongott. Az ultrahangfelvétel elkészültekor az orvosok azt állították, a baba a szájában tartja kezét, az ujját szopizza” - mondta Marietta. Megszületésekor azonban kiderült, amit láttak, nem a pici keze volt, hanem az arcán lévő rendellenesség.

Azonnal az újvári kórházba szállították, háromhetes korában átesett az első műtétjén. „Éjjel-nappal figyeltem őt, nem sírhatott, nehogy felszakadjanak az arcán a varratok” - húzta alá. Ezt egy szájpadlásműtét követte, ekkor volt Evelin tíz hónapos. Édesanyja elmondása szerint az utóbbi még szörnyűbb következményekkel járt. A kicsi óriási fájdalmakkal küzdött, melyet jeleztek a kitágult pupillái is. Ekkor szintén állandó felügyeletet igényelt.

Mindeközben kiderült, nem fejlődik a korának megfelelően. Központi agyidegbénulást, krónikus szívizom-elégtelenséget, tüdőödémát, 2-es típusú cukorbetegséget és mentális retardációt diagnosztizáltak nála, ezenkívül krónikus mozgásszervi megbetegedés kínozza. Marietta évekig kórházból kórházba járt kislányával. A problémák sorozata ezzel nem ért véget, Evelin rohamokkal küzdött: nem lélegzett és begörcsölt a teste. „Az orvosok azt állították, hogy ez epilepszia. Nem hittem el, hiszen nem kapott levegőt, elkékült, egyáltalán nem az epilepszia tünetei jelentkeztek nála. Nem hagytam annyiban, elintéztem, hogy kivizsgálják őt a pozsonyi kórházban. Mikor meglátták a leleteit, szinte elszörnyedtek, azonnal kiírták őt műtétre. Nyolc órán át tartott a beavatkozás” - fejtette ki az édesanya.

Hétéves korában leállt a légzése, szülei élesztették őt újra. Három napig tartották őket kórházban, majd mondván, minden rendben, hazaengedték. Ezt követően a kicsi lány szemhéja, ujjai és a lábai bedagadtak, a hasa pedig teljesen felfújódott.

A szakemberek megállapították, biztosan valami rosszat evett, az okozza a felsorolt tüneteket, a lábán lévő dagadást pedig egy korábbi sérülésére fogták. Marietta nem engedett az igazából, miszerint biztosan nagy baj van, így másnap kivizsgálták Evelint, s amint megérkeztek az eredmények, máris vitték őt a pozsonyi klinikára. „Mire odaértünk, összeesett. A doktornő azt mondta, az utolsó percekben érkeztünk. A szívburka, a tüdeje, a lába, a szemhéja, az ujjai és a hasa is megtelt vízzel.”

Evelin gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Az egyetlen megoldást számára a szívátültetés jelentené, azonban erre csak a betegsége utolsó stádiumában van mód, tudtuk meg az anyukától.

A 13 éves lány jelenleg 12 féle gyógyszert szed, mágneses terápiára jár. Folyamatosan látogatja a kardiológiát, ortopédiát, neurológiát és a fül-orr-gégészetet, továbbá véralvadási zavarral küzd. Agresszív tüneteit pszichológus kezeli. Evelin már számos műtéten van túl, a legközelebbi beavatkozására néhány hét múlva kerül sor.

A két és féléves Attila születését szülei nem tervezték, azonban nagy örömmel várták érkezését, mely cseppet sem volt felhőtlen, mivel nagy esélye volt, hogy második gyermekük is betegen jön a világra. Szerencsére ez nem így történt, a kisfiú teljesen egészséges. Ennek ellenére pszichológus kezeli, mivel egyelőre nem beszél, nem szobatiszta és agresszív tüneteket produkál a környezete felé. A szakemberek arra gyanakszanak, a nővérétől látott viselkedést sajátítja el.

A család életét továbbá nehezíti egy, az édesapa ellen tett feljelentés, melynek okán néhány hete előzetes letartóztatásban tartják őt. Gajdoschik Marietta meggyőződése, hogy párja ártatlan, elmondása szerint a feljelentő semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezik. „A bíró elmondta, hogy mindezek ellenére, kötelesek előzetesben tartani őt, mivel súlyos vádakkal illették” - hangsúlyozta. 

Az anyuka könnybe lábadt szemmel mesélte, mennyire jó szülő a párja, közös családi fotókkal támasztotta alá az apa és gyermekei közt lévő szoros kapcsolatot. „Miközben a rendőrök elvitték őt, Evelin szorította a kezét, nem akarta elengedni.” Mindkét gyermeket megviseli apjuk távolléte. Felerősödött agresszív kirohanásaik vannak, keresik, követik apukájukat. 

Marietta teljesen magára maradt. „Édesapám már nem él, édesanyám pedig nem fogadja el a lányomat, így nem tartja velünk a kapcsolatot. A párom felől a nagymama igyekszik segíteni nekünk, de neki is korlátozottak a lehetőségei, hiszen még aktív, állandó munkahellyel rendelkezik” - fűzte hozzá.

Evelin édesapja dolgos családapa, mindent megtesz gyermekeiért, állította az édesanya. Ottjártunkkor az apa három hete volt távol, ezalatt hat levelet írt már a családjának, melyek a nappali polcán sorakoztak. Távollétéből kifolyólag megszűnt az egyetlen bevételi forrásuk, így jelenleg a tartalékaikból gazdálkodnak.

A kislányra váró műtéten túl, szükségük lenne egy fototerápiás biolámpára, mely segítené a műtétek utáni felépülést, enyhítené a fájdalmait.

Marietta azelőtt belgyógyászati nővérként dolgozott, nagyon szerette a munkáját, kislánya megszületése óta azonban nem áll módjában ismét dolgozni, hiszen gyermekei folyamatos ápolásra, felügyeletre szorulnak.

13 év alatt igyekeztek mindent önerőből megoldani, egyszeri támogatásban Dunaszerdahely városától részesültek. A körülményekből kifolyólag azonban, most mégis segítségre szorulnak. Minden apró támogatást nagy becsben tartanának. Aki úgy gondolja, szeretne segíteni, a lejjebb található számlaszámra utalva megteheti ezt. Az édesanya továbbá nem zárkózik el a kérdésektől, ha valaki meggyőződne arról, a pénzt valóban a gyermek kezelésére költi, bátran keresheti őt.

SK31 1100 0000 0029 1365 6070

(SzC)