Megosztás
Józsi, a Feketetelki Állami Gazdaság sertésgondozója ijedten ejtette le kezéből az Újságot. Remegő keze tétován mozdult a féldecis pohár felé, amely a sakktáblát idéző kockás abroszon éppen mattot készült adni a kissörnek, amelynek menekülési útvonalát immáron végérvényesen lezárta a csikkekkel telt hamutartó és félig az asztalra borult Lajosnak a könyöke.
Lajos még nem aludt, csak az asztal lapjával egy szintbe lógatta a fejét, és utolsó eszmélt pillanatával még volt annyi lélekereje, hogy jobbjával erősen megszorítsa a söröspoharat. Baljában cigaretta füstöl, amely kezével szabályos derékszögű háromszöget túr az abroszból a kissör és a hamutartó átlójára. Bizonyosság, hogy a koszínusz-tétel szerint Lajos be van rúgva.
Józsi leereszti a maradékot, rátölt egy réteg langyosat a kissörből, s mértani pontossággal ugyan oda teszi vissza a poharat, ahonnét felemelte. A szimmetria mindenekfelett. Ezt ő ugyan nem tudja, meg nem is érti a szót, noha az imént olvasott ehhez hasonlót.
… az autonómia bizonyos formái aszimmetrikusak, eltérnek a klasszikus önkormányzattól, ami viszont szimmetrikus. Az autonómia alapja azonban ugyanúgy az önkormányzat. (Duray)
– Nem értem, a kurva életbe. Elolvassa még egyszer, harmadszor, s próbál feléidézni valamit iskolai tanulmányaiból. Minden vízbe mártott test négyzete, várjunk, hogy is van ez? A befogó fölé rajzolt kör… Nem, az nem jó, mert az a pí. Mi is az a pí? A játékgép felbúg s ez visszarántja a valóságba.
Csak int a levegőbe, a söntésből már szalad is a terebélyes Rózsi, a lágy ölű galóca. Józsi vizenyős tekintete a kissé aszimmetrikusan ringó, dús domborulatok ölelte mély barázdába téved, s kis ideig játszik a gondolattal. Pillantása amely oda tapadt, marad is még egy ideig. Inkább mondja, mint kérdezi: – Rózsikám, mi a fasz az a asszimmetria, ami eltér…mitől is, no, attól a klasszikus önkormányzattól? Itt van-e, az újságban – mutatja – a Duray mondta!– Jaj, Józsi, hagyjál már engem, idd meg, mert zárunk. 195 korona lesz. Aztán keltsd fel a Lajost is.
Kint jól esik még egy kicsit támaszkodni a biciklitartón. Lajos még nincs egészen magánál, sokáig matat a sliccénél, amikor a villanykaróhoz áll. Alighanem darabos lesz holnap az emlékezete. Persze, őt ilyen nagy horderejű dolgok nem érdeklik. Marcellházára sem jött el akkor, amikor torlaszt kellett építeni, meg éjszakai őrségben lenni a táblaháborúkor. Napokig be volt rúgva akkor is, amikor Búcson az iskolát kellett őrizni, nehogy leváltsák az igazgatót. Pedig még a Kesziek is ott voltak, de ez a Lajos nem törődik a magyarsággal.
Otthon, az asszony úgy néz, mint a vesvella.– Megint ittál!– Ittam, persze, hogy ittam. Ne baszogass! Inkább kérdezd meg holnap a gyerektől, mi az istenharagja az az asszimmetria.