Ha minden igaz, akkor karácsonytól vagy január 1-jétől Szlovákia és Magyarország is belép a schengeni rendszerbe. Mit jelent ez? Alábbi összeállításunk erre ad választ.
Néhány alapvető tudnivaló Schengenről
Az Ister-Granum Eurorégió múlt heti, párkányi ülésén előadás hangzott el a január elsejével Magyarországon és Szlovákiában is életbe lépő, új, határátlépési szabályokkal, s egyúttal a schengeni övezettel kapcsolatban. Az alábbiakban ezeket ismertetjük.
Magyarország és Szlovákia 2008. január 1-jétől a schengeni övezet tagjává válik. Ez a magyar–szlovák határon radikális változásokat fog előidézni, gyakorlatilag megszűnik a két országot elválasztó határ. Érdemes felkészülnünk erre a változásra.
A Schengeni Egyezmény
A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt megállapodás mindössze a résztvevő államok közötti közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. A megállapodás még csak egyszerűsítette a határátlépés formaságait, de már kilátásba helyezte a határok teljes lebontását is.
A Schengeni Végrehajtási Egyezmény
A megállapodást 1990. június 19-én kibővítették a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel, amely meghatározta a megállapodás megvalósításának folyamatát, egyúttal életképessé tette azt. A személyforgalom belső határokon történő ellenőrzésének megszüntetésével párhuzamosan erősítették meg a részes államok külső határellenőrzésüket.
A megállapodás és az egyezmény végül teljes mértékben 1995-ben lépett hatályba, az öt alapító, valamint Spanyolország és Portugália részvételével. Később más tagállamok is csatlakoztak a schengeni övezethez, így jelenleg a schengeni határok 13 EU tagországot (minden régi tagállamot kivéve az Egyesült Királyságot és Írországot), valamint Izlandot, Norvégiát és Svájcot érintik, amelyek döntési jog nélkül vesznek részt a schengeni együttműködésben.
A Schengeni Megállapodást és a schengeni vívmányokat az Amszterdami Szerződés emelte az EU keretébe. Az Egyesült Királyság és Írország a szerződés szerint továbbra is fenntartja önálló határellenőrzési rendszerét.
A schengeni övezeten belüli szabályok
A személyazonossági okmányok bemutatása megszűnt mindazok számára, akik a belső határállomásokon kelnek át – legyenek akár az EU állampolgárai, akár más ország lakói.
Néhány biztonsági ellenőrzés azonban megmaradt:
- járőrök igazoltatnak egy 20 km széles határmenti sávban, az EU-n kívülre nyitott repülőtereken, kikötőkben és pályaudvarokon;
- biztonsági ellenőrzések a repülőtereken a beszálláskor;
- kiskorú gyermekeknek a térség elhagyásához engedélyre van szükségük.
- Kivételes esetekben, amikor a közrend veszélybe kerül, az érintett tagállam átmenetileg visszaállíthatja a rendszeres igazoltatást a határokon.
A külső határok ellenőrzésének megerősítése
- az EU – tagországok, valamint Svájc, Izland és Norvégia állampolgárai enyhébb ellenőrzésen esnek át, majd szabadon mozoghatnak a schengeni térségben;
- az EU-n kívüli, közös listán szereplő országok állampolgárainak három hónapnál rövidebb tartózkodást engedélyező vízumot kell kérniük attól az országtól, melyen keresztül belépnek a schengeni térségbe. Minden tagországnak jogában áll egy általa problémásnak vélt országot felvétetni a közös listára.
A vízum – mivel egységes – minden schengeni országban érvényes, de tulajdonosa 3 napon belül köteles „belépési nyilatkozatot” tenni azokban a tagországban, melyeknek a területére lép – vagy a határon, vagy a tagország valamelyik rendőrségi hivatalában.
- a 3 hónapnál hosszabb időre szóló tartózkodási engedély vagy vízum tulajdonosa 3 hónapig szabadon mozoghat a schengeni térség többi országában, de tartózkodási jogot nem szerez ezekben az államokban.
- a menedékjogért folyamodók kérelmét az az ország intézi, amelyen keresztül ezek a személyek az EU területére kívánnak lépni. Mivel a nemzeti jogok harmonizációja még nem fejeződött be, és azon ország biztonsági szintjének megítélése is változó, amelyből a menedék kérője (közvetlenül vagy átutazóként) érkezik, a kérvényeket tagországonként más és más módon bírálják el.
- törvénytelen bevándorlás esetén annak az országnak kell gondoskodnia a bevándorlóról (és adott esetben a határra szállítását biztosítania), amelyen keresztül a bevándorló a térségbe érkezett.
A Schengeni Egyezmény hatása Magyarországra és Szlovákiára
A két tagország schengeni csatlakozásának eredetileg feltételéül szabták a II. Schengeni Információs Rendszerhez való kapcsolódást. A rendszer azonban nem készült el. Sikerült elérni, hogy a csatlakozásnak ma már nem feltétele a SIS II. létrehozása. Ha a két tagállam biztosítani tudja a külső határokra vonatkozó előírásokat, akkor tagjává válhat a schengeni övezetnek.
A schengeni övezethez való teljes körű csatlakozás dátuma 2008. január 1.
A két ország teljes jogú schengeni taggá válásával a magyar és szlovák állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol – tehát nem csak a korábbi kijelölt határátkelőhelyeken – átléphetik majd a belső határokat, amennyiben más schengeni országokba utaznak be.
A schengeni övezet 2008. január 1-től 24 tagot foglal magába:
az Európai Unió 27 tagja közül 22 országot (Ausztriát, Belgiumot,Csehországot, Dániát, Észtországot, Finnországot, Franciaországot, Görögországot, Hollandiát, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Magyarországot, Máltát, Németországot, Olaszországot, Portugáliát, Spanyolországot, Szlovákiát, Szlovéniát és Svédországot), valamint Norvégiát és Izlandot.
Nem változnak a beutazás szabályai, és továbbra is fennmarad majd a határellenőrzés a schengeni övezeten kívüli öt EU-országba (Bulgáriába, Ciprusra, az Egyesült Királyságba, Írországba és Romániába), valamint a schengeni tagjelölt Svájcba történő be- és kiutazás esetén.
(csernák vilmos)