Megosztás
A szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Ilona 100-ik születésnapján elmondta: meggyőződése, hogy előbb vagy utóbb pozitív változások állnak be a szlovák állampolgársági törvény jogtipró eljárásaiban.
Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1912. május 16-án a szlovákiai Várgedén született. Később a pozsonyi Orsolya rendi apácák tanítónőképző intézetében érettségizett, elmondása szerint itt véglegesült benne a pedagógiai pálya iránti elkötelezettség és ezt az időszakot tartja élete legszebb időszakának is.
"Még a polgáriban volt egy tanárnő, aki a magyar nyelvet és irodalmat tanította, őt nagyon szerettem. Az ő órái mindig nagyon szépek és jók voltak. Talán akkor, és ott kezdődött az érdeklődésem a pedagógusi pálya iránt. Később a tanítói pálya rengeteg szeretet adott az életem során" – mesél az idős pedagógus a kezdetekről.
Elhivatott pedagógus
Azt mondja, azóta meggyőződése, hogy a gyerekek lelkéhez nem a tanórákon, hanem inkább az iskolán kívüli tevékenységek során lehet hozzáférkőzni.
"Szerencsés voltam, hogy abban a korban, amikor én tanítottam, a pedagógusok számára kötelező volt az úgynevezett iskolán kívüli munka. Ennek formája különböző szakkörök vezetése volt, bár ez ingyenes munka volt, mégis nagy örömömet leltem benne. A sok év során, vezettem énekkart, tánccsoportokat, bábkört, irodalmi műsorokat, és még sok minden mást is. A foglalkozások alatt a gyermekek megnyíltak, megmutathatták magukat, egyéniséggé váltak. Ezt tartom a legnagyobb eredményemnek és erre emlékszem legszívesebben" – emlékezik a százéves pedagógus.
Persze életének sok-sok állomása sorában más szép élmények emlékét is sikerült megőriznie. A talán legjelentősebb ilyen pillanatra egy évvel azután került sor, hogy 1937-ben férjhez ment.
"Életem legszebb pillanata 1938 őszén volt. Akkor, amikor a magyar rádió bemondta, hogy Nagybalogot – ahol tanítottam – is visszacsatolták Magyarországhoz. Akkor a faluban meghúzták a harangokat. Még most is borzongat a hideg, ha rá gondolok" – emlékezett vissza a csaknem háromnegyed évszázaddal ezelőtt történtekre Tamás Ilona.
Azt mondja: máig énje elkülöníthetetlen részét képezik azok az erkölcsi normák, amelyek szerint élt és élni is kíván, ám ezeket véleménye szerint a mai fiataloknak a Felvidéken már tanulniuk kell. "Engem így neveltek és én is ezt adtam tovább tanítványaimnak, akik között sok volt a cigány is, de mindnyájan tisztességes, magyarságukhoz hűséges emberek maradtak.
Hűségesnek kell lenni
Véleményem szerint a szlovákiai magyar fiataloknak meg kell tanulniuk hűségesnek lenni. Hűségesnek az anyanyelvhez, a nemzethez, szülőföldhöz, hithez és a hagyományokhoz. Ehhez viszont olyan vezetőkre és pedagógusokra van szükség, akik képesek és akarják is ezt felébreszteni és megtartani, mert most erre van szükség" – állítja Tamás Ilona.
Véleménye szerint bár a pozsonyi törvény megfosztotta szlovák állampolgárságától, ma sem döntene másképp, annál is inkább, mert – mint mondja – magyar szülőktől magyar állampolgárnak született és az, hogy ismét magyar állampolgárrá válhatott, természetes érzés volt számára.
"Amikor a magyar állam lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített felvételét, természetes volt, hogy kértem a visszahonosításomat. Nem csak magamért, hanem az ősök tisztelete miatt és a jövőért. Reméltem, hogy példámat majd sok százan követik, kényszerhelyzetbe hozva ezzel a törvényalkotókat" – mondta el a jubiláns, utalva arra miszerint meggyőződése: a fennálló jogi helyzet változni fog.
Éppen ehhez – vagyis a szlovák állampolgársági törvény megváltozásához – fűződne Tamás Ilona mesebeli három kívánságainak egyike is. Mint mondta: ha 100-ik születésnapja alkalmából hármat kívánhatna, a családjának és önmagának kért egészség és amellett, hogy néhány évvel fiatalabban Indiába utazhasson, azt kérné, hogy ő – és mindenki, aki ezt igényli – "kettős állampolgárként élhessen Szlovákiában a saját lakásában, nem pedig úgy, mint ma, amikor az Európai Unió egyetlen tagállamában sincs állandó lakhelye."
(mti/parameter)
