1917: Megállás nélkül a világháború borzalmaiba

2020. február 3. - 22:59 | Kultúra

A 2017-es Christopher Nolan-féle Dunkirk óta nem sok olyan alkotás érkezett a filmes palettára, amely valamelyik világháborút dolgozta volna fel úgy, hogy egyúttal különleges élményt is nyújt. Megérkezett viszont Sam Mendes filmje, amelynek sikerült megtörnie a csendet. Megnéztük az 1917 című filmet!

1917: Megállás nélkül a világháború borzalmaiba

Ha visszamenőleg megnézzük a filmes listákat, észrevehetjük, hogy a filmkészítők a két világháború közül többnyire a másodikhoz nyúlnak hozzá. Az 1917 éppen ezért is mondható a zsáner üde színfoltjának, hiszen ahogy azt a címből sem nehéz kikövetkeztetni, az első világégésbe kalauzol el bennünket.

Az I. világháború kellős közepén járunk, amikor is két ifjú katona azt a parancsot kapja, hogy juttasson el egy üzenetet a harctér túlsó végén állomásozó alakulathoz. A tét óriási, ugyanis, ha az 1600 fős sereg megindítja hajnalban tervezett csatáját, akkor egyenesen belesétálnak a németek által állított csapdába.

A cél tehát adott: egy meghatározott időn belül el kell jutni A pontból B-be. Hőseinket nem csupán a parancs teljesítése hajtja előre, egyikük testvére ugyanis szintén a túloldalon lévő csapatnál állomásozik, így az egész immár személyes töltetet is kap. Ha valaki fordulatokkal, töméntelen akciózásokkal teli történetre számít, annak csalódnia kell. Bár kétségkívül annak is megvan a maga megrendítő élménye, és persze Sam Mendes filmjében is elsülnek a puskák, az 1917 azonban inkább a személyes és erkölcsi drámát, valamint a világháború pusztító hatását boncolgatja. Mindezt rendkívül meggyőző módon teszi: jelen esetben sokkal nagyobb feszültséget generál az, ahogy hőseink a lövészárkokon és krátereken keresztül behatolnak az ellenséges területre, mint egy perceken át húzódó tűzpárbaj. Később aztán az idő is ilyen feszültséggeneráló tényezővé alakul – ahogy közeledünk a cél felé és közben vészesen fogy a hátralévő idő, az bizony nem csak a katonákban növeli a pulzusszámot.

A cselekmény nagyon szépen építkezik: már az első másodpercekben megismerkedünk a főhősökkel, akik a történet előrehaladtával egyre magasabbra kerülnek a feszültségskálán, amelybe szépen a nézőt is magukkal vonják. Viszont nem kell attól tartani, hogy elejétől a végéig full terhelés alatt állnánk. Az egyes jelenetek között van lehetőség a szusszanásra, így mindig van idő feldolgozni a látottakat, illetve felkészülni az elkövetkezőkre.

Tovább növeli az összképet a korszak hitelesnek mondható visszahozása. A kosztümök, a szereplők közti beszélgetések, a témák, amelyeket fejtegetnek, valamint maga a környezet (amit brutálisan precízen és hitelesen megépítettek) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nézőt visszarepítse az időben, és átérezteti vele, hogy az embereknek milyen nehézségeket, borzalmakat kellett megélniük – legyen szó katonáról vagy egy kisbabával bujdosó nőről.

Visszautaztunk az időben, a hangulat is megvan, jöjjön hát az a tényező, amely nélkül az egész semmit sem ért volna. Korábban igencsak felkeltette a kíváncsiságomat, amikor megtudtam, hogy az 1917-et olyan formában készítik el, mintha egy vágás nélküli felvételt látnánk. Aki ennek tudatában volt a filmvetítés előtt, az a moziban szinte biztosan az elejétől a végéig erre figyel. Ennek a felvételi módszernek köszönhetően a néző még közelibbnek érzi a látottakat, a kamera szinte egy pillanatra sem áll meg, a film elejétől a végéig elkíséri a főszereplőket. Ámulatba ejtő, hogy manapság mi mindent meg tudnak oldani az operatőrök, ugyanis az 1917 esetében is néha bizony olyan szögből követjük az eseményeket, hogy akaratlanul is elgondolkodunk rajta: ezt vajon hogyan vették fel?

Jó alapanyag nélkül nincs jó eredmény. Ebben az esetben pedig a 27 éves George MacKay és a 22 éves Dean-Charles Chapman jelentette az alapanyagot, akik a fent felsorolt pozitívumokkal alkottak tökéletes egyveleget. Bár az olyan nagyágyúk, mint Richard Madden, Benedict Cumberbatch, Colin Firth, Andrew Scott vagy Mark Strong csupán cameo-szerephez jutott, így is sugárzott belőlük a zsenialitás.

Lehetne még tovább taglalni, hogy miért remek film az 1917, de a BAFTA-díjátadón 9-ből 7 bezsebelt díj magáért beszél, és azon sem csodálkozhatnánk, ha az Oscar-gálán is tarolna.


(tt)

Címkék: 1917, mozi, filmkritika